“Tablet Rasa”
Hedonista lévén sokat keresgéltem, hogy az információs társadalom és az iskola témában megtaláljam azt a specifikus területet, mely tanulmányozásának eredményeképp örömblogolásba kezdhetnék. Először próbáltam “itthon maradni”, de őszintén szólva újra és újra arra jutottam, hogy az információs társadalom forradalma, illetve napjaink, pláne közeljövőbeli iskolánk szellemisége antonímia. Így jutottam el a már szinte közhelynek hangzó jelzővel emlegetett “lehetőségek hazájába”. Amiről írok egy érdekes kezdeményezés, mely 13 évvel ezelőtt indult útjára, és ha lehet mondani leginkább napjainkban éli virágkorát. Michael J. Saylor 1999-ben létrehozta a non-profit Saylor Alapítványt, melynek 2008 óta fókuszában az oktatás áll. A Saylor. org egy online tanulási felület. Az alapgondolata egyszerű, határozott, és rendkívül arcátlan: az oktatás legyen ingyenes. A platform a hagyományos értelemben vett felsőoktatásban való részvételt hivatott online, széleskörben elérhetővé tenni bárhol a világon. Ahol persze beszélnek angolul...
Azt hiszem mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a technológiákban történő gyors változások hatására az információ terjesztése gyorsabb, egyszerűbb, olcsóbb lehet, és lett is. Azt is mondhatjuk, hogy napjainkban a világon már több ember fér hozzá a internethez, mint a folyóvízhez, vagy akár a felsőoktatáshoz. Tudjuk, hogy a Z generáció tagjait pedagógusként olyan kompetenciákkal kell felruháznunk, melyek birtokosaiként a jelenleg ködös jövőben is megállják majd a helyüket. Mire ők a munkerőpiacra kerülnek, addigra olyan állások lesznek, amelyek most még nem is léteznek. A kérdés tehát nem az, hogy van -e igény az oktatás megreformálására, hanem a kérdés: a tartalom, a forma, és a disztribució. Felismertük, hogy a tanulás bárhol, bármikor végbemehet az élet teljes hosszában. A Saylor.org technológiailag ehhez tudja biztosítani a hozzáférést szerte a világon. Szorgalmazza a nyílt oktatást, és az ahhoz való széleskörű hozzáférést olyanok számára is, akik például anyagi, vagy helyrajzi okokból nem engedhetik meg maguknak a felsőoktatásban való részvételt. Saylor úr szentül hiszi, hogy a digitális technológiák által egyúttal hosszútávon a költségek is csökkenthetők azzal, hogy tegyük fel, egy iPad, vagy Tablet segítségével akár 12 milló könyv válhat elérhetővé az egyén számára. Jelenleg is fejlesztés alatt áll az oldalon a média könyvtár, mely egy teljes adatbázis lesz hiteles forrásokból, ami ingyenesen elérhető bárki számára a világon.
A platformra navigálva ( http://www.saylor.org/ ) 17 tudományterület 271 kurzusa kínálja magát a tudásszomjukat oltani kívánók számára. Egy területre klikkelve megjelenik a program leírása, valamint a kötelező, és az azokra épülő szabadon választható kurzusok címkéi. Egyet közülük kiválasztva, rákattintva és elolvasva az információkat máris megkezdetjük a tanulást. A hallgatók feljődésükről folyamatos visszajelzést kapnak, az oldalon kialakítható e-portfolió segítségével, így tudatosabban irányíthatják saját tanulási folymatukat, valamint akár a világ másik végén élő hallgató társukkal is megoszthatják tapasztalatikat, feltehetik kérdéseiket, azokra válaszokat kaphatnak. A Moodle-on keresztül folyik a hallgatók ellenőrzése és értékelése. Sajnálatos, hogy egyelőre a program nem akkreditált.
A tananyagot jelenleg is a felsőoktatásban foglalkoztatott oktatók, tanárok, professzorok állítják össze, így az majdnem teljesen ugyanaz, mint az egyetemeken, kiegészülve olyan kurzusokkal is, melyet a valós térben egy adott oktató egy adott intézményben például nem indít minden évben, itt, a vitruális térben azonban folyamatosan elérhető. A kurzusok struktúrája pedig oly módon van megtervezve, hogy a hallgatóknak ugyanazt a színvonalat biztosíthassa, mint egy hagyományos felsőoktatási környezet. A csapat egyik jelmondata a dinamikus tanulási környezet megteremtése hallgatóik számára. Így kerülhetnek be előadások felvételei például a Yale Egyetemről. A Saylor konzulenseinek legfontosabb feladata a magas színvonalú SZOF (szabadon hozzáférhető oktatási források) felkutatása és lektorálása. Ha ilyet az adott témában nem találnak, akkor olyan szerzői joggal védett anyagokat gyűjtenek be, melyek ingyenesen hozzáférhetőek a neten. Amennyiben ez az opció sem lehetséges, akkor az egyetemi oktatók maguk készítik el a kurzus tananyagát, majd kollégáik ellenőrzik, és értékelik munkájukat, így biztosítva a hitelességet. A tantárgyak felvételénél a hallgató tájékozódhat a tartalomról, a teljesítéshez szükséges feltételekről, a várható tanulási eredményekről, valamint, hogy az egyes előadások, illetve az egyéni feldolgozás mennyi időt vesznek igénybe.
A szervezet célja, hogy az oktatás térítési költségeit a nullára csökkentse. A jövő világos, a kérdés, hogy meddig mehetünk el? A válasz szerintem: bármeddig. Ennek csak az emberi fantázia szabhat határt. Mindenki képes tanulni, a saját határait tágítja ezzel, és ha az oktatás szélesebb körben is elérhető, több ember veszi igénybe. Ugyanakkor az a kérdés is felmerül bennem, hogy vajon a tanulásra való igényt ki alakítja ki? Iskoláink, melyek a tanuláshoz a szenvedés érzését kondicionálják? Elnézést, ez a MI iskolánk várható jövőképe, nem az övék...de az üzenet univerzális: lehet, hogy Téged nem érdekel a forradalom, de TE érdekled a forradalmat!
FORRÁS:
GAME CHANGERS: EDUCATION AND INFORMATION TECHNOLOGIES, Edited by: Diana G. Oblinger, Educause, 2012.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése