"EMBERIBBÉ AZ OSZTÁLYTERMET"


Hála a technikának és az internet hozzáférésnek, magam is találkozhattam elképesztő, de zseniális kezdeményezésekkel, amelyek egyértelműen és tagadhatatlanul segítségére vannak tanároknak és diákoknak egyaránt a hatékonyabb tanításban, tanulásban.
Egyre többet halljuk, mennyire "nem bírnak" a pedagógusok a gyerekekkel egészen kisiskolás kortól és a gyerekek pedig rossz eredményeket érnek el a különböző teljesítményméréseken. Hatalmas viták és helyben toporgás helyett "egyszerűen" a módszereinken kellene változtatni. Mi a helyes módszer? - kérdezhetik. A helyzet véleményem szerint, az, hogy bármi, de a poroszos már poros és főleg nem eredményes. Tulajdonképpen ez az időszak a kísérletezések kora, amikor az első digitális nemzedékek teljes mértékben élve az technikákkal és műveltségükkel, kreativitásukkal elkezdik létrehozni a jövő oktatását. Ezen az analógián görgetve a fonalat, talán a Z és az α generációk amolyan kísérleti alanyokká válnak, amiben rizikó is van, mint amikor egy új betegségre keresik a gyógyírt. De szükséges és elkerülhetetlen a fejlődés, és jól látszik, hogy a mostani eszközeink a gyerekek többségének inkább nehezítik, mint könnyítik a boldogulást az iskolában. Miért ne változtatnánk kihasználva az adott lehetőségeinket, mint például az okos telefonok vagy akár a szociális alkalmazások?
Egy ilyen ultramodern lehetőséget kínál a Khan Academy, ami nem is annak indult, amivé mostanra vált. Egy egész egyszerű kis ötletet fejlesztettek mára milliók által használt személyes tanulási környezetté, csupán meghallgatva a véleményeket és figyelembe véve az igényeket. Sikere a differenciálás hatékony megvalósításában rejlik. Ezzel a szóval sokat dobálóznak a szakemberek itthon is, de sajnos még nem látni mögötte tényleges tartalmat. Amiben nem is a pedagógusok deficitjeit látom, mert képtelenség 45 perc alatt leadni az új anyagot, felmérni, hogy az átlag 25 gyerekből ki mit értett, vagy nem értett meg, hol akadt el, miért akadt el és persze mindezt helyretenni. Khan Academy számomra kissé paradox módon, de pont ezt tudja adni. Számítógépen dolgozik minden egyes tanuló egyénileg főleg, de nem kizárólag. Vagyis mindenki a monitorjába mélyedve egyéni ütemében halad. És ettől lesz emberibb. A gyerek, ha nem érti az anyagot, amit maga előtt lát, újra és újra lejátszhatja a videót, megállíthatja vagy akár előretekerheti, átugorhatja azt, amit már tud.
Az osztályteremben a tanár körbejárva a diákok segítségére van. Szerepe ezzel megváltozott és már nem a tudás egyetlen forrása. Inkább lesz belőle egyfajta mentor, aki a tanulás folyamatát segíti, értékeli és facilitálja. Ami a munkáját legnagyobb mértékben megkönnyíti az az igen részletes, specifikus és egyértelműen értelmezhető adatok halmaza, amiket a program folyamatosan rögzít és összesít, kiváló táblázatokat és grafikonokat létrehozva az egyéni tanulási folyamatról. Ezt egy tanár csak akkor tudja maga végrehajtani, ha egyénileg tanítja, korrepetálja egy diákját. De megkockáztatom, hogy még akkor sem, mert gondoljunk azokra a gyerekekre, vagy akár felnőttekre is (és ebben a korban még inkább jellemző, mert addigra már jó alaposan belénk nevelték, hogy kérdezni ciki), akik nem mernek feltenni kérdéseket, szégyenlősek. Szégyellik bevallani, ha valamit nem értettek meg, vagy csak egész egyszerűen nem szimpatizálnak a tanárral, ezért kevésbé fogadják szívesen a tudásanyagot, amit hivatott átadni, valamint nincs közöttük egy minimális bizalmi kapcsolat sem. A gyerekek viszont ebben a digitális környezetben igen otthonosan, biztonsággal mozognak. A kapott adatok megmutatják, mikor, kinek és miben kell a pedagógus személyes segítségnyújtása.
Az akadémián nem elégszenek meg vele, hogy a tanulók az anyagot 85-95%-ban sajátítják el, mert mi lesz azzal a maradék 15-5%-kal? Szemléletesen a biciklizéssel állítja párhuzamba Khan ezt a elvet, hisz azt mindenki 100%-ra tanulja meg, aki kerékpározik. Ehhez a maximális teljesítményhez járul hozzá az adatok precíz ismerete.
És a diákok indíttatása a Khan Academy felhasználójává lenni: személyiségüknek része már az online lét. Azzal, hogy mindennapjaik egyik kedvelt eszközét használva, tele színes, látványos képi ingerekkel megtűzdelt környezetben sajátíthatják el a szükséges tudást, nagyobb motiváció talán nem is kell.
Tehát a lehetőségek korlátlanok és az ötletek száma is végtelen. De nem kell egyedül megküzdenünk a kihívásokkal, amikor közösen is gondolkodhatunk. Erre is rengeteg felület van, ahol elhivatott pedagógusok és lelkiismeretes szülők együtt keresik a lehetséges megoldásokat. Ilyenek például a blogolásra létrehozott oldalak. A viszonylag általános témáktól az egészen speciális kérdésekig.
A differenciált tanulásnak ez a formája nem csak hatékony, de időtakarékos is. Igen. Sajnos, vagy nem sajnos, de ez szintén egy fontos tényező. De nem is a rohanás szempontjából, hogy minél gyorsabban sajátítsunk el bizonyos elemeket, hanem mások idejének tiszteletben tartása miatt. "Don't waste my time." ("Ne vesztegesd az időm.") - hallottam tegnap egy filmben, és jogosnak érzem, akkor is, ha a tanulókra gondolok. Mivel nem mindenki egyszerre ért meg mindent, ebből kifolyólag a tanulási sebességük is eltér, ami azt jelenti, hogy a tanárnak többször meg kell állnia, ismételnie (ha van rá ideje), de mikor? Melyik diákjához igazítsa ezeket az akciókat? És mi van azokkal, akik már rég megértették, tovább lépnének az anyagban? Szeretnének haladni, de nem tudnak, mert néhány társuk megtorpant, és így a pedagógus figyelmét ők foglalják le. De a gyorsabbak ideje akkor elveszik, kárba vész? Míg várakoznak, addig akár saját ütemükben folytathatnák is a fejlődést. Az így létrejött holtidőknek vannak további veszélyei is. Mégpedig, hogy találnak maguknak más elfoglaltságot, ami nem feltétlenül az anyaggal kapcsolatos (sőt, biztos, hogy nem :) ), és főleg nem csendes, ami pedig hangzavarhoz és figyelem elterelődéshez vezet. A másik komoly rizikója, hogy elveszítik motiváltságukat a tanulásban. Nagy erőkkel haladnának, de időről időre megállítják őket, ami számukra rossz érzés lehet, visszahúzva, korlátozva érezhetik magukat.
Miért kellene választanunk, hogy melyik diákunknak "kedvezzünk", ha megtehetjük, hogy az osztályunk minden tagjának biztosítjuk az egyéniségének legoptimálisabb mértékű támogatást?


Források:
http://www.khanacademy.org/
http://www.youtube.com/watch?v=9kh60v5PxMk&feature=player_embedded
http://www.ted.com/talks/salman_khan_let_s_use_video_to_reinvent_education.html
http://www.onlineuniversities.com/blog/2012/10/40-creative-ways-teachers-are-using-cell-phones-classroom/
http://newsroom.opencolleges.edu.au/features/50-education-blogs-you-may-not-know-about-but-should/