Információs társadalom eszközrendszere

Az információs társadalom eszközrendszerét szeretném bemutatni saját tantestületemnek, melynek tagjai között többen vannak a digitális bevándorlók. Bemutatómat az információs társdalom fogalmi meghatározásával kezdem. Fontosnak tartom a digitális kompetencia tartalmának megismerését is, mert fejlesztésére egész életen át szükség van. Pedagógusainknak meg kell ismerni a tanulók által kedvelt közösségi portálokat, szeretném felhívni a figyelmet az önálló honlap és blog szerkesztésére is. A következőkben olyan hasznos online oldalakkal ismertetem meg a hallgatókat, melyeket a napi munkájuk során is fel tudnak használni. Ilyen a digitális tananyaggyűjtemény is. Mivel mi is tiltjuk a tanórákon a mobiltelefonok használatát, néhány jó példával illusztrálom az oktatási helyzetbe való beépítését. Az osztályfőnököknek segítségére lehet az osztalykirandulas.hu oldal megismerése. A bemutatott oldalak kipróbálására, megismerésére, digitális tananyagok megismerésére mindenkinek lehetősége van a bemutató után.

Korszakváltás

Murányi Béla az információs társadalmat olyan új típusú társadalomként definiálja, melyben az információs és telekommunikációs technológiák globális elterjedésével az emberiségnek új típusú életvitelre, minőségi életre, munkavégzésre, társadalomban betöltött szerepre van lehetősége.  Az információs társadalom oktatási gyakorlatát meghatározzák a készségek, képességek, jártasságok kialakítása, az egész életen át tartó tanulás, a különböző forrásokból szerzett tudáselemek integrációja, továbbá fontos a heterogén csoportokban való tanulás mellett az önálló ismeretszerzés is (Komenczi).
Tapasztaljuk, hogy az új technológiák megjelenése komoly kihívást jelentenek az iskoláknak, és az ott tanító pedagógusoknak. Miért? Mert az Információs és Kommunikációs Technika a társadalmat két csoportra osztja.  Nemzetközi szakirodalmat tanulmányozva találkozunk a „digitális bennszülöttek” fogalmával Prensky nyomán. Ő azokat nevezi így, akik beleszülettek az internetes világba, és beszélünk azokról, akik később felnőttként ismerkedtek meg az új technológiával digitális bevándorlóként. Ők azok, akik a tanulás során alkalmazkodnak a környezetükhöz, de bizonyos mértékig fél lábbal a múltban élnek. Ezzel a nézettel szemben állnak azok, akik nem igazán értenek egyet a nemzedékek digitális szempontú éles szétválasztásával.
Prensky állítja, hogy a mai diákok már nem azok, akiknek a jelenlegi oktatási rendszert tervezték. Nekik nem okoz gondot a számítógép, a web2.0. eszközök, okostelefon, tablet …stb használata.  Könnyen és gyorsan tanulják az új információt, kedvelik a több feladattal való egyidejű foglalkozást.  Mi a helyzet hazánkban?A magyar digitális nemzedék 96%-a internetezik rendszeresen, 71 %-a rendelkezik aktív felhasználói fiókkal közösségi oldalakon (Sárvári 2007). Dr. Fehér Péter és Hornyik Judit 2010-ben végzett kutatása nem igazolta a hazai netgeneráció magas szintű digitális eszközhasználatát.
Az én generációm másképpen szocializálódott, mint a mai gyerekek. Könyvkultúrán nőttem fel, kréta és tábla segítségével tanultam, és csak felnőttként ismerkedtem meg a számítógéppel és az internet nyújtotta lehetőségekkel. Kezdő pedagógusként frontális órákat tartottam, könyvvel, feladatlappal, házilag készített szemléltető eszközökkel tanítottam. Mára ez jelentősen megváltozott, az osztálytermi tanulás kibővült, ami azzal jár együtt, hogy nekünk pedagógusoknak fokozatosan alkalmazkodni kell a digitális nemzedék világához. Szembesülnünk kell azzal, hogy a netgeneráció már nem az iskolát és a tanárt tekinti az információk egyedüli forrásának. Nekem is fejleszteni kell digitális kompetenciámat, hogy lépést tudjak tartani velük. Tanítási órákon használom a számítógépet, próbálkozom az interaktív tananyagok felhasználásával, Facebookon már nemcsak a tanítványaimmal, hanem a szüleikkel is tartom a kapcsolatot, blogot írok. Eddig az iskolában tiltottuk a mobiltelefonok használatát a tanórán, pedig számos funkcióját tudnánk felhasználni. Készíthetnének a tanulók fotókat, videófelvételeket, végezhetnének kutatómunkát a net segítségével, lefényképezhetnék a táblai anyagot.
Be kell látnunk, megváltoztak a pedagógusszerepek, már nem a kész tudás átadásán van a hangsúly.  Facilitátorként, moderátorként, tutorként kell fellépnünk. Internet pedagógusra van szükség, aki „olyan szellemű tanár, aki képes hozzásegíteni a tanulókat az aktív, önálló, de mégis közös ismeretszerzéshez , és folyamatos önképzéssel lépést tart az újdonságokkal, netán a saját tanulóival” (Fehér 2011) . A jó internet pedagógus rendelkezik kritikai érzékkel, magas szintű számítástechnikai  ismeretekkel, elemző készséggel, magas általános műveltséggel, toleranciával, igényességgel, motivációs képességgel. Alapkövetelmény, hogy a tanár képes legyen feltárni a diákok előzetes tudását, ami segíti abban, hogy kezelni tudja az egyéni különbözőségeket.  A Digitális Nemzedék Konferencia 2012. előadásán Lévai Dóra hívta fel a figyelmet arra, hogy az IKT eszközök megjelenése még nem elégséges, de mindenképpen szükséges feltétele annak, hogy a pedagógus módszertani kultúrája terén meginduljon a változás. A pedagógusnak feladata, hogy támogassa és saját példáján, keresztül mutassa meg a digitális állampolgárság és felelősség fogalmát. Szociológiai megközelítés szerint a digitális állampolgárság a szabályos és hatékony internethasználatot jelenti. Ez az irányzat nem számol azzal a ténnyel, hogy nem mindenki rendelkezik nethasználattal. Az ISTE által kidolgozott rendszer a digitális állampolgárság kompetenciarendszerének 9 elemét határozta meg. Ide sorolja a digitális hozzáférést-, műveltséget-, kommunikációt-, etikettet-, biztonságot-,kötelezettséget, a digitális kereskedelmet-, jogot-, és közérzetet. Olvashatunk online tevékenységre épülő megközelítésről is, mely az elvárásokat fogalmazza meg arra nézve, hogyan viselkedjen és működtesse az egyén az online közösségeket.
„Amennyiben az iskola, rendszer szinten képes lesz átértékelni funkcióját, és a tudás egyedüli forrásának és átadójának szerepéből képes lesz a gyerekek aktív tudásszerzése ösztönzőjének, szervezőjének, vezetőjének szerepébe átlépni, akkor a pedagógusok a digitális nemzedék jelenleg problémának tartott jelenségeit, támasznak és segítségnek fogják tekinteni.”(Bedő 2011).

Felhasznált szakirodalom:
Juhász Lilla-PintérRóbert (2006): Információs társadalom L’Harmatan Kiadó, Budapest 14.-25.
Szabados Sándor: Digitális bennszülöttek. Oktatás-Informatika.2009. 1.            évfolyam, I.sz. 19.-24.
Ollé János: A digitális állampolgárság értelmezése és fejlesztési lehetősége. Oktatás-Informatika. 2011. 3-4. sz.
Komenczi Bertalan: Az információs társadalom és az oktatás. Új Pedagógiai   Szemle 2009.
Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezet. Gondolat Kiadó,    Budapest, 2009.
Tóth Mózer Szilvia-Lévai Dóra-Szekszárdi Júlia: Digitális Nemzedék Konferencia 2012. Tanulmánykötet, ELTE PPK  htpp://digitalisnemzedek.hu
Fehér Péter: Az online generáció az informális társadalom kapujában!? A „Netgeneráció 2010.” kutatás tapasztalatai ELTE BTK, Budapest
Bedő Ferenc: A digitális nemzedék és lehetséges hatása a közoktatásra
www.osztalyfonok.hu

Hosszú farok, avagy a webes (nyelv)újítások kora…

  

Suttyomban és folyamatosan zajlik körülöttünk világunk digitális (nyelv)megújítása. Létrejött, mert létre kellett, hogy jöjjön egy új nyelvezet a digitális tartalomfejlesztéshez, és ezzel szinte egy időben az új oktatási tartalmakhoz. Vagy ez több ennél? Új élet, új dimenziókban, új megoldásokkal, tartalmakkal és új szavakkal?

Több mint egymilliárd háromszáz millió Internet felhasználó, potenciális LLL tanuló éli mindennapjait a globális térben. Járjuk körbe azt, hogyan és miként zajlik értük a mindennapok tananyagainak és azok nyelvezetének átalakulása, vagy az alkalmazkodás segítése a megváltozott körülményekhez, hiszen valamennyiünk életében jelen van a „digitális evolúció”[1]. Van személyes felelőssége, feladata ebben a folyamatban a pedagógusoknak? Mi az, amit a 21. század nevelési céljainak elérése érdekében kiválasztunk a korszerű műveltségből és milyen módon tudjuk ezeknek a képességeknek, jártasságoknak és ismereteknek a rendszerét, vagyis az oktatási tartalmakat átadni, lefordítani a Z generáció tagjainak[2]?  

A kérdés összetett, és több szinten kell megválaszolnunk. Ebben a bejegyzésben azonban csak egy szint elemzésére lesz lehetőségünk. Az biztos, hogy nem az 1772-es módon[3] és ütemben változnak iskoláink tananyagtartalmai és a létrehozásukhoz, megértésükhöz szükséges kódrendszerünk. Villámgyorsan beszivárgott az életünkbe az a sok szó, amely új technológiákat, innovációkat, gazdasági és társadalmi fogalmakat és az azok hátterében meghúzódó tartalmakat hivatottak az írott, vagy beszélt nyelv jelrendszerével kifejezni, megmagyarázni számunkra, beépíteni a napi gyakorlatunkba. Nem latinul, és nem is németül, mint korábban, hanem általában angolul, vagy ha szerencsés napunk van, magyarul „készen”kapjuk ezeket. Mit jelent az X generáció nagyszüleinek a like, blog, bootolás, tag, post, Facebook csoport, e- learning, twittelés, komment és még több tucat új kifejezés, vagy fogalom, amely napjainkban már folyamatosan átjárja a közbeszédet? Talán semmit, vagy nem sokat. De a fiataloknak ez alap.  Csupán két klikk (ez sem egy 250 éves magyar szó, ugyebár?), és új értelmet nyerhet a „hosszú farok”, mint közgazdasági fogalom mindenkinek

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Hossz%C3%BA_farok). Hogy minek köszönhető mindez?

Nos, többek között a web 2.0 [4]-ának (http://vimeo.com/3406207).

Új piacok, új ízlésformálók és új alkotói csoportok léptek a színre. A „majd én megmondom az egyetemes tutit” típusú tudásbirtoklás helyébe a tudáskánon közös alakítása, a tudás megosztása, a hozzászólás és a véleménynyilvánítás szabadsága lépett.  A tempó elképesztő. Egy állandó van csupán, és ez a folyamatos változás. A tehetséges amatőröknek - akik a digitális írástudás barokkosan cizellált elemeivel, mint a digitális szöveg- kép- és hangcsinálás kreatív technikája is rendelkeznek - a saját otthonukban majdnem olyan eszközök állnak rendelkezésükre, hogy kifejezzék, megmutassák önmagukat, mint a profiknak az irodáikban. És ők általában szemtelenül fiatalok, mondom ezt én, kissé irigykedve. Miattuk változik a marketing, a terjesztési csatornák és jobb helyeken nő a társadalmi mobilitás. A digitálisan előállított és tárolt szövegek ma már egyáltalán nem lineárisak, hanem inkább organikusak, kényünk, kedvünk szerint alakíthatók, megoszthatók, szinte minden percben új, önálló értelmet kaphatnak, önálló életet élhetnek. Nagyszerűségük éppen abban áll, hogy tetszőlegesen változtathatók annak megfelelően, hogy milyen kontextusban kívánjuk felhasználni azokat.[5] Válasszuk és kombináljuk a kommunikáció új útjait a jól beváltakkal, amikor a diákokkal foglalkozunk[6](http://www.youtube.com/watch?v=5wx0GfbC0BA)!

Gondolkodtam, hogy analógiát keresve a klasszikus nyelvújítással én vajon napjainkban a neológusok (a változás mellett állók), vagy az ortológusok (a változásokat fenntartásokkal kezelők) táborához tartozom-e? Azt hiszem, inkább a változáspártiak embere vagyok. Mert nincs is igazi választásunk. Nekünk, tanároknak egyetlen járható utunk van, felhasználni mindazt, amit a mai kor technológiája nyújthat, adhat számunkra. Érdekes, értelmes és ellenőrzött tartalmakat szolgáltatni a felhasználónak, jelen esetben a diáknak és/vagy a szülőnek és rendre alkalmazni mindent, ami beépíthető, ami célravezető az oktatás sikeresebbé, fogyaszthatóbbá, hatékonyabbá tétele érdekében. Néhányan idegenkednek a számítógépek és mobil eszközök nyújtotta fejlődéstől, tanulási- tanítási lehetőségektől, mások szerint pedig az sem ördögtől való, hogy tanárként képesek vagyunk fejleszteni is ezt-azt ezekre a felületekre, vagy felhasználni általunk „gyártott” digitális tartalmakat az oktatáshoz.

Mindenki számára egyértelmű azonban, hogy megállíthatatlanul nyomul a digitalitás. Óriási pénz és profit mozgatja a kreátorokat, az üzleti szereplőket. Úgy érzem azonban, hogy gyakran túlmisztifikált a digitális tartalmak felett folytatott párbeszéd. A probléma talán az, hogy meg szeretnénk érteni a laikusnak teljesen érthetetlent, azt, hogy mi, hogyan működik ebben a szférában. Ez ma már szinte lehetetlen. Tálcán kapjuk a platformokat, hiszen nem fejlesztők vagyunk. A kérdés az, hogy hogyan és mire használjuk a készen kapott lehetőségeket? Hogy személytelen? Tegyük személyessé! Vigyük bele saját kreativitásunkat az eszközök (pl.: interaktív tábla) és az alkalmazások (pl.: videó-megosztás) felhasználásába. Nyerjünk időt, hogy beállítsuk a számunkra fontos hírek követését (RSS), használjuk ki az egy időben történő megosztások nyújtotta óriási könnyebbséget (pl.: prezentáció-megosztás (pl.: G. docs)). Egyet kellene kerülnünk, a félelmet és a zárkózottságot az említett fejlesztésektől. Ha egy tréninget tartunk, annak is már a legelején tisztázzuk a kölcsönös elvárásokat, vállalásokat és azokat rögzítjük. Majd a tréning lezárása előtt ellenőrizzük, hogy közös vállalásainkból mi minden teljesült. Miért ne tehetnénk ugyanezt digitális, virtuális környezetben, interaktív, bevonó tananyagok és eszközök alkalmazásával? Elfelejtjük, hogy könnyebb naplózni, statisztikákat gyártani, előrehaladást rögzíteni, ne adj Isten még mérni is?! Mutassunk példát a diákoknak valamennyi digitalitással kapcsolatos megnyilvánulásunkban. Olvassunk e-könyvet a szünetben - ha nem vagyunk éppen folyosóügyeletesek-, vagy tartsunk meg egy foglalkozást úgy, hogy személyes hozzáférést adunk a diákunknak egy prezentációnkhoz, egy felvett előadáshoz, vagy egy-egy cikkünkhöz és engedjük meg, hogy Ő döntse el mikor és hol nézi meg, jó esetben még kommenteli is azt. Ne féljünk a diáknak szabadságot adni, mert szinte biztos, hogy most is szabadabban mozog a digitális világban, mint mi magunk. Vezessük a diákot, hiszen az az alapvető feladatunk, és annál jobban nem szolgálhatjuk ezt a célt, mint hogy megmutatjuk, hol találja meg azt a műveltségelemet, amivel Ő jobban boldogulhat, teljesebb, ha úgy tetszik, jobb ember lehet.

Azonban a nyelvújítás 2.0 mellett soha nem lenne szabad megfeledkeznünk arról, hogy a modern technika és a „Google” segítségével, egy-két mozdulattal megtalálhatjuk, „kiguglizhatjuk” Barczafalvi Szabó Dávidot, és szeretett nyelvújító szavait is, amelyeket mindannyian oly gyakran használunk, mint például az olvasmány, a tanulmány, a társadalom, vagy az esernyő.

Remélem, az általam létrehozott tartalom egy web 2.0-ás környezetben önálló életre kelhet, fejlődhet. Reagáljatok, vitatkozzatok, vagy ha egyetértetek velem, erősítsetek meg egy-egy gondolatomban. Osszátok meg mindazt, ami felmerült bennetek mindazokkal, akiket érdemesnek és fogékonynak találtok erre. Legyetek nyitottak és kreatívak, hiszen már itt van a web 3.0[7] (http://www.youtube.com/watch?v=off08As3siM&feature=related ) is!

Források:

---

[1] ©Pöll József

[2] http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/lelek/3912/x-y-z-generacio

[3] http://mek.oszk.hu/01900/01903/html/index2.html

[4] http://vimeo.com/3406207

[5] http://www.youtube.com/watch?v=6gmP4nk0EOE

[6] http://www.youtube.com/watch?v=5wx0GfbC0BA

[7] http://www.youtube.com/watch?v=off08As3siM&feature=related

Az információs társadalom eszközrendszere avagy mire jók a webkettes eszközök

Az információs társadalom eszközrendszere, avagy mire jók a webkettes eszközök

Ahogy a címből is kitűnik, témám az információs társadalom eszközrendszere. Ebben a rövid prezentációban  arra szeretném felhívni a kollégák figyelmét, hogy az információ központi szerepet foglal el társadalmunk életében, amelyhez ha hozzá akarunk jutni, vagy át akarjuk adni rengeteg eszköz áll a rendelkezésünkre. Ezeket az eszközöket veszem sorba, és próbálok egy kis rálátást nyújtani egyik-másik funkciójára, vagy éppen jelentőségére.

Információs társadalom web2 from Margit S. Lukács

“Tablet Rasa” 

Hedonista lévén sokat keresgéltem, hogy az információs társadalom és az iskola témában megtaláljam azt a specifikus területet, mely tanulmányozásának eredményeképp örömblogolásba kezdhetnék. Először próbáltam “itthon maradni”, de őszintén szólva újra és újra arra jutottam, hogy az információs társadalom forradalma, illetve napjaink, pláne közeljövőbeli iskolánk szellemisége antonímia. Így jutottam el a már szinte közhelynek hangzó jelzővel emlegetett “lehetőségek hazájába”.  Amiről írok egy érdekes kezdeményezés, mely 13 évvel ezelőtt indult útjára, és ha lehet mondani leginkább napjainkban éli virágkorát. Michael J. Saylor 1999-ben létrehozta a non-profit Saylor Alapítványt, melynek 2008 óta fókuszában az oktatás áll.  A Saylor. org egy online tanulási felület.  Az alapgondolata egyszerű,  határozott, és rendkívül arcátlan: az oktatás legyen ingyenes.  A platform a hagyományos értelemben vett felsőoktatásban való részvételt hivatott online, széleskörben elérhetővé tenni bárhol a világon.  Ahol persze beszélnek angolul...   

Azt hiszem mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a technológiákban történő gyors változások hatására az információ terjesztése gyorsabb, egyszerűbb, olcsóbb lehet, és lett is.  Azt is mondhatjuk, hogy napjainkban a világon már több ember fér hozzá a internethez, mint a folyóvízhez, vagy akár a felsőoktatáshoz.   Tudjuk, hogy a Z generáció tagjait pedagógusként olyan kompetenciákkal kell felruháznunk, melyek birtokosaiként a jelenleg ködös jövőben is megállják majd a helyüket. Mire ők a munkerőpiacra kerülnek, addigra olyan állások lesznek, amelyek most még nem is léteznek.  A kérdés tehát nem az, hogy van -e igény az oktatás megreformálására, hanem a kérdés: a tartalom, a forma, és a disztribució.  Felismertük, hogy a tanulás bárhol, bármikor végbemehet az élet teljes hosszában.  A Saylor.org technológiailag ehhez tudja biztosítani a hozzáférést szerte a világon. Szorgalmazza a nyílt oktatást, és az ahhoz való széleskörű hozzáférést olyanok számára is, akik például anyagi, vagy helyrajzi okokból nem engedhetik meg maguknak a felsőoktatásban való részvételt. Saylor úr szentül hiszi, hogy a digitális technológiák által egyúttal hosszútávon a költségek is csökkenthetők azzal, hogy tegyük fel, egy iPad, vagy Tablet segítségével akár 12 milló könyv válhat elérhetővé az egyén számára.  Jelenleg is fejlesztés alatt áll az oldalon a média könyvtár, mely egy teljes adatbázis lesz hiteles forrásokból, ami ingyenesen elérhető bárki számára a világon.  

A platformra navigálva ( http://www.saylor.org/ ) 17 tudományterület 271 kurzusa kínálja magát a tudásszomjukat oltani kívánók számára. Egy területre klikkelve megjelenik a program leírása, valamint a kötelező, és az azokra épülő szabadon választható kurzusok címkéi.  Egyet közülük kiválasztva, rákattintva és elolvasva az információkat máris megkezdetjük a tanulást.  A hallgatók feljődésükről folyamatos visszajelzést kapnak, az oldalon kialakítható e-portfolió segítségével, így tudatosabban irányíthatják saját tanulási folymatukat,  valamint akár a világ másik végén élő hallgató társukkal is megoszthatják tapasztalatikat, feltehetik kérdéseiket, azokra válaszokat kaphatnak.  A Moodle-on keresztül folyik a hallgatók ellenőrzése és értékelése. Sajnálatos, hogy egyelőre a program nem akkreditált. 

A tananyagot jelenleg is a felsőoktatásban foglalkoztatott oktatók, tanárok, professzorok állítják össze, így az majdnem teljesen ugyanaz, mint az egyetemeken, kiegészülve olyan kurzusokkal is, melyet a valós térben egy adott oktató egy adott intézményben például nem indít minden évben, itt, a vitruális térben azonban folyamatosan elérhető.  A kurzusok struktúrája pedig oly módon van megtervezve, hogy a hallgatóknak ugyanazt a színvonalat biztosíthassa, mint egy hagyományos felsőoktatási környezet.  A csapat egyik jelmondata a dinamikus tanulási környezet megteremtése hallgatóik számára. Így kerülhetnek be előadások felvételei például a Yale Egyetemről. A Saylor konzulenseinek legfontosabb feladata a magas színvonalú SZOF (szabadon hozzáférhető oktatási források) felkutatása és lektorálása. Ha ilyet az adott témában nem találnak, akkor olyan szerzői joggal védett anyagokat gyűjtenek be, melyek ingyenesen hozzáférhetőek a neten.  Amennyiben ez az opció sem lehetséges, akkor az egyetemi oktatók maguk készítik el a kurzus tananyagát, majd kollégáik ellenőrzik, és értékelik munkájukat, így biztosítva a hitelességet.  A tantárgyak felvételénél a hallgató tájékozódhat a tartalomról, a teljesítéshez szükséges feltételekről, a várható tanulási eredményekről, valamint, hogy az egyes előadások, illetve az egyéni feldolgozás mennyi időt vesznek igénybe. 

 A szervezet célja, hogy az oktatás térítési költségeit a nullára csökkentse.  A jövő világos, a kérdés, hogy meddig mehetünk el? A válasz szerintem: bármeddig. Ennek csak az emberi fantázia szabhat határt. Mindenki képes tanulni, a saját határait tágítja ezzel, és ha az oktatás szélesebb körben is elérhető, több ember veszi igénybe. Ugyanakkor az a kérdés is felmerül bennem, hogy vajon a tanulásra való igényt ki alakítja ki? Iskoláink, melyek a tanuláshoz a szenvedés érzését kondicionálják? Elnézést, ez a MI iskolánk várható jövőképe, nem az övék...de az üzenet univerzális: lehet, hogy Téged nem érdekel a forradalom, de TE érdekled a forradalmat! 

FORRÁS:

http://www.saylor.org/

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Saylor_Foundation

http://straube.blogspot.hu/2012/02/saylor-foundation-and-free-education.html

http://www.marketwatch.com/story/the-saylor-foundation-collaborates-with-google-to-offer-courses-via-the-course-builder-open-source-project-2012-09-20

http://www.youtube.com/user/saylorfoundation

GAME CHANGERS: EDUCATION AND INFORMATION TECHNOLOGIES, Edited by: Diana G. Oblinger, Educause, 2012.

http://www.youtube.com/watch?v=__c83ug7kLI&feature=relmfu

Digitális írástudás számokban

Azt gondolom, hogy a az információs társadalom eszközei és az ezzel járó jelenségek terjedése nem azonos a társadalom fejlődésének ütemével. Mindig voltak, és mindig is lesznek olyan rétegek, akik leszakadnak, egyáltalán nem vagy csak egyoldalúan ismerik és ítélik meg az internet szerepét, jelentőségét. Ez óriási probléma, hiszen korunkat a digitális nemzedék korának tartják, s mondják, aki lemarad az kimarad. 2012. november 15-én rendezték meg immár hatodik alkalommal a Digitális Esélyegyenlőség Konferenciát, ahol számos kiváló előadást hallhattak az érdeklődők. Sajnos magam nem tudtam személyesen részt venni rajta, de mire jó az internet? Többek között arra, hogy az érdeklődésünk tárgyát képező feltöltött tartalmakat elolvassuk, netán  visszanézzük. A program igen gazdag volt, a választás pedig – idő szűkében – nehéz. Végül Sugár Mihály „Hol végződik az esélyegyenlőség, és hol kezdődik a szakadék” című előadását választottam. Bár a látottakban az előadó nem emelte ki az iskolát és a pedagógus társadalmat sem, mégis nagyon hasznos információkkal gazdagodtam a témában. Sugár Mihály a BellResearch nevű cég vezető tanácsadója, mely cég a lakossági egyéni, vállalkozói, gazdasági infokommunikációs keresztmetszetét vizsgálja immár 2003-óta minden évben. Módszerük a kérdőív, és friss kutatásuk, melyet nyáron végeztek egy országos, 3200 háztartást érintő reprezentatív minta, a digitális írástudás látens modulja. Előre felhívom az olvasók figyelmét, hogy írásom sok szám adatot tartalmaz, de ez ne riasszon el senkit, a számok nélkülözhetetlen mutatók a digitális írástudás helyzetének bemutatásához.

Sugár Mihály már az elején leszögezte, ő nem szociológus, és a kérdőívek sem szociológiai vizsgálat céljából készültek,  mégis az ezekből kinyert adatok akár ilyen  jellegű vizsgálatok alapját is képezhetnék. A kérdőívek utóelemzése a háztartások penetrációja tekintetében kimutatta, hogy a megkérdezettek 60 százaléka rendelkezik személyi  számítógéppel, 55 százalékuk pedig  internet előfizetéssel. Ezzel szemben 44 százalék azok aránya, akik „digitális írástudatlanok”, azaz sem számítógépük, sem internet előfizetésük nincs.

Ma kijelenthetjük, hogy az elsődleges hajtóereje a számítógép használatnak  az internet. A 2003-2012 között készült megbízható mérések azt mutatják, hogy a háztartásokban lévő személyi számítógépek aránya   a kétszeresére, 27 százalékról 57 százalékra nőtt. Az internetes kapcsolattal rendelkezők aránya 9 százalékról 55 százalékra emelkedett, ami egy sokkal meredekebb növekedés, míg az egyéni internet használók aránya 20 százalékról 55 százalékra nőtt. Jó hír, hogy a  digitálisan írástudatlanok aránya fordított képet mutat, csökken,  - 65 százalékról  43 százalékra esett vissza – ám ez még mindig nem elég,  a lakosság fele digitálisan írástudatlan.

Miért van ez így? Mi ennek az okai, háttere amik a használatot, nem használatot mozgatják? Mik az összefüggések csoportok és élethelyzetek között? Az előadásból erre is választ kaphatunk. Szinte mindenki azt mondja, hogy a számítógép jelentős mértékben megkönnyíti az ember életét. A megkérdezettek 60 százaléka szerint az internet ismerete az átlagember számára is elengedhetetlen.  Ugyanennyien mondják azt, hogy az internetezők a mindennapi élet számos területén előnyben vannak a nem internetezőkkel szemben. Ezek az arányok az évek folyamán folyamatosan nőttek.  A válaszadók több mint a fele (55%) állítja, hogy az internet sok területen kiszoríthatja a televíziót és az újságokat, vagyis a hagyományos médiát. Az evvel való egyetértés is évről évre nő.  A megkérdezettek fele szerint az internet segíti az emberi kapcsolatok kialakítását és ápolását. Itt éles vita van, még a digitális írástudás terjesztői sem értenek egyet a kérdésben. Inkább a fiatalok állítják, hogy igen, segíti a kapcsolatok kialakítását, de az idősebb korosztály sem gondolja azt, hogy elidegeníti a társadalmat egymástól. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a  személyes kapcsolatokra életmódunk miatt jut kevesebb idő, nem az internet áll a háttérben, sőt! Az internet segít átlépi azt a korlátot, hogy nem akarunk, vagy nem tudunk a közösségi terekben fizikailag megjelenni, általa megjelenünk virtuálisan, és sokszor maga az internet egy virtuális közösségből  egy fizikai ismeretséget teremt. Babázós anyukák babázós oldalakon ismerkednek meg egymással, osztják meg a tapasztalataikat, beszélgetnek, aztán találkoznak és komoly baráti közösségek születnek. Vagyis az internet magában hordozza a „valós” térbeli kapcsolatok kialakulását.

De tudjuk-e mi is az az internet? A megkérdezettek 84 százaléka válaszolta magabiztosan azt, hogy pontosan tudja mi az az internet. Ez egy magas szám, miközben 43 százalékuk digitálisan írástudatlan, és maguk nem használják ezt. Ez azt jelenti - ha hiszünk nekik - hogy ők felelősségük teljes tudatában nem használják az internetet. Tudják mi az, és hogy ez hasznos és előnyt biztosít, de ők tudatosan nem használják. És hogy hogyan sajátítjuk internetes tudásunk? A felmérés részét képezte a képzés, önképzés kérdésköre, azaz hogy a megkérdezett az évek során, önmaga, baráti körben, baráti segítséggel vagy bárhogyan hozzá jutott-e valamilyen digitális oktatáshoz. 47 százalék azt válaszolta, hogy tanfolyamon, iskolai oktatáson, egyéb módon képezte magát, de elsősorban a fiatalok körében látunk nagy számokat. Megnyugtató, hogy lassan, de évről évre nő ez a szám. Ami megdöbbentő, hogy egy éven belül biztosan nem tervez képzésben részt venni a válaszadók 70 százaléka.

Miért nem használunk számítógépet és internetet? A megkérdezetteknek 34 százaléka válaszolta, hogy nincs rá szüksége, nem érzi hasznát, 65 százalékuk viszont ismeri az internetet, de nem érdekli.  50-60 százalék  azok aránya, akik nem értenek hozzá. Ez egy változó szám, a szakértelem hiányát jelzi. Saját bevallásuk szerint 17 százalékuknál van esély átsegíteni őket a digitális szakadékokon, míg 83 százalékuk szerint teljes mértékben elképzelhetetlen, hogy valaha is használja. A felmérésből az is kiderült, hogy az internet szolgáltatás költsége nem releváns, mindössze 8 százalék mondta, hogy talán ha olcsóbb volna előfizetnének rá.

Korosztályos jellemzők 2012-ben

A korosztály meghatározó jelentőségű az internet használat tekintetében. A számítógép és az internet használatával a 45 éves életkor ami választó vonal, addig semmi probléma nincs. Kiket kell megközelíteni? Kik azok a jellemző csoportok, akik nem használók? Kiket kell megközelíteni, kik azok a hátrányos helyzetű társadalmi tényezők, csoportok akiket át kell segíteni a digitális szakadékon? A válasz: egyértelműen az idős emberek.   Minden egyéb ok, amit megtalálunk ezzel függ össze.  Vegyük például az okos telefonokat. Az okos telefon használat attól függ, hogy az illető hány éves. A szakadék, már 45 évnél kezdődik, de 60 év felett mélyül el igazán.

Nézzük meg korcsoportok szerint a válaszokat.  A számítógép jelentős mértékben megkönnyíti az emberek életét.  Az egyetértők aránya igen magas, kivétel a 60 éves korosztály fölöttiek, akiknek kevesebb mint a fele ért egyet az állítással. Az internet és a számítógép nem való az idősebb korosztályoknak. Ezzel nagy egyetértés máshol sincs, mint az idős korosztályban, vagyis a 60 év felettiek körében. Hasonló a helyzet a hagyományos média kérdéskörében.  A kijelentéssel, miszerint az internet sok területen kiszoríthatja a televíziót és az újságokat megint csak a 60 év feletti korosztály ért egyet.

Az előadás elején érintőlegesen már szó volt az internet és az emberi kapcsolatok viszonyáról, később Sugár Mihály ezt részletesebben is bemutatta korcsoportonként. Az internet segíti az emberi kapcsoltok kialakítását és ápolását? Itt igazán nyilvánvaló a válasz, minél feljebb lépünk a korosztályokban annál kisebb mértékben érzékelik azt a válaszadók, hogy az internet segíti őket a kapcsolattartásban. Ez jellegzetesen az első három korcsoport tulajdonsága (15-24 év, 25-34 év, 35-44 év, 45-59 év, 60+ év).  Azért a legidősebb korcsoport sem látszik teljesen reménytelennek, hiszen nincsen nulla százalék sehol. Némi képzéssel és motivációval bevonhatóak lennének az internet használók körébe. Nem volt meglepő az idősebb korosztály válasza arra kérdésre, miben lehet hasznos számukra a világháló. Hat kategóriában várták a válaszokat. Megint az életkor volt az, ami a legkülönbözőbb használati módokban, hasznossági mutatókban megkülönbözteti a válaszadókat. 60 éves kor felett elsődleges funkciója az internetnek  a tanulás, ismeretszerzés  legutolsó helyen pedig az ügyintézés, vásárlás és a játék áll. És hogy állunk a nemek tekintetében? A digitális írástudók megoszlása nemek szerint demokratikus, ugyan annyi nő van mint férfi 50-50 százalék. Az „írástudatlanok” között a férfiak aránya 43%, nőké 57%.  Ez persze torzít, a nők között azért magasabb ez a szám, mert a nők tovább élnek, több idősebb nő van. A 45 év alattiak csaknem háromnegyede írástudó, a  45 év felettieknél alig több mint negyede. Ezzel szemben az írástudatlanok négyötöde 45 év feletti, és csak egyötöde 45 év alatti. Képzés oktatás tekintetében az írástudók egyharmada rendelkezik érettségivel, és 45 százaléknak nincs érettségije, míg az írástudatlanoknál 88 százaléknak nincs érettségije. Ez egy olyan mutató,  ami nem függ össze a korral, tehát fontos meghatározó szempont a képzettség, iskolázottság szintje. Vizsgált szempont volt az aktivitás-inaktivitás. A dolgozik nem dolgozik kategória nagyon megosztott  az „írástudás” tekintetében, de világos, hogy a korral van összefüggésben.  Aki idős, azok között nagyon sok az inaktív, ezért az inaktívak között jellemzően felülreprezentáltak a digitálisan írástudatlanok.

Egyéb érdekes összefüggést mutatnak az okos telefon használók. Nem is kell digitális írástudónak lennem, mégis használom általa az internetet.  Ugyan akkor azok fogják használni az okos telefont, akik egyébként digitálisan írástudók.  Vagyis hiába tudnám rávenni egy okos telefonnal a digitálisan írástudatlant arra, hogy internetet használjon teljesen tudatlanul, nem tudom, mert nem lesz okos telefonja, mert okos telefonja a digitálisan írástudónak lesz. Az okos telefon használata is összefügg a  jövedelemmel,  de be kell látni hogy a nyugdíjas lét nem szokott arra lehetőséget adni, hogy az ember a legmagasabb jövedelmi csoportokba kerüljön. Így megint vissza tudjuk vezetni részben vagy egészben a jövedelmi viszonyokat a kor problémájára.

Érdekes módon a digitálisan írástudók nagyobb része azok közül kerül ki, akik hagyományos médiumot is olvas, illetve használ.  A televízió jól megkülönböztet: a digitálisan írástudatlanok között sokkal több az, akinek a legfontosabb információs forrása a televízió. A közszolgálati televízió használata is nagy különbséget  tesz a digitálisan írástudatlanok és írástudók között. Ennek oka, hogy Magyarországon az egyedül élő háztartásokban csak a földi sugárzású adókat nézik, ahol mindössze három csatorna fogható, egy közszolgálati és két kereskedelmi adás. Ez megint a korral függ össze, és kereskedelmi  vonalon is megjelenik. Ha a banki kapcsolatokat nézzük, azok között, akiknek van bank kapcsolata, 67 százalék a digitálisan írástudó, de 52 százalékuk digitálisan írástudatlan. Ez is a korra vezethető vissza,  az idősebb emberek ritkábban fognak interneten bankolni.

Hol van az esélyegyenlőség vége?

Sugár Mihály szerint Konszenzus van abban, hogy a fentiekben részletezett  területeken az internet és a számítógép hasznos, aki ebbe nem lép be, számára az esélyegyenlőség lezárul, azaz a digitálisan írástudatlan lemarad, kimarad, esélytelen. A szakadék a 40-45 év feletti korosztálynál kezdődik, mely az élet minden területére kivethető , és ez nem csak a digitális írástudásról szól, hanem a távközlési szolgáltatások használatáról, a tv használatáról, tv-s szokásokról és minden egyébről ugyan úgy (bankkapcsolatok, életmód, szórakozás).  Ez a korosztály minden mért vonalon lemarad.  Ez nem feltétlenül csak a digitális írástudatlanság miatt van, de van kölcsönhatás, hiszen ha használnák az internetet enyhébb volna ez a helyzet.  Kiket kell „megmenteni”? A válasz az előadás záró gondolata is egyben. Megmenteni azokat kell, akik értik a mellette szóló érveket, lenne lehetőségük és affinitásuk, de mivel az élet minden területén hátrányban érzik magukat, nem kap náluk prioritást a digitális írástudás problematikája, nem gondolják, hogy ez lenne a  megoldás erre a lemaradó élethelyzetre.

Ha valaki eljutott idáig az olvasással, most jogosan kérdezheti, hogy mit kezdjen ezekkel a számokkal? Hol van itt az összefüggés az iskolával? És különben is, a fiataloknak ez nem jelent problémát, ők otthonosan mozognak a virtuális térben. Nem tudom, az előadás után bennem több kérdés is megfogalmazódott. Az mindenképpen örvendetes, hogy a háztartások több mint felében van már pc és internet hozzáférés, de kik használják, hogyan és mire? Vegyünk egy átlag háztartást, két 45 év feletti szülővel és egy vagy két kamasz gyerekkel. A gyerekek az iskolában megismerkednek az internettel, tanulják annak használatát, használják. Átmennek a barátokhoz, internet kávézóba, szintén használják. Nagy valószínűséggel otthon is rendelkezésre áll a számítógép és az internet, otthon is használják. A kérdésem, hogy vajon eleget tudnak az internetről és annak veszélyeiről? Tudják mi az a biztonságos internet használat? Ismerkednek, kapcsolatot tartanak a neten. Valaki megtanította őket a netikettre (internetese etikett)? Lehet hogy cyberbullyng áldozatai lesznek, vagy épp ők fognak másokat bántalmazni a neten? A szülők 45 év felettiek, pont az a korosztály, amikor záródik az olló, mélyül a digitális szakadék. Ők is bekapcsolják a gépet, neteznek is. Persze más tartalmakat böngésznek mint a gyermekeik, és legtöbb esetben kevesebbet is tudnak a netről. Autodidakta mód tanulták amit tudnak, és ez pont elég is arra amire nekik kell. A munkahelyükön el tudják küldeni a maileket, és ha idejük engedni, még a friss hírekbe is beleolvashatnak, ha pedig valamit nem értenek, vagy rossz gombot nyomtak meg, szólnak a gyereknek, hogy segítsen. Elég ez? Nem arra gondolok, hogy a szülő járjon hacker tanfolyamra, és törje fel gyermeke elektronikus levelezését. Nem. Egész egyszerűen csak arra, hogy amekkora előnye van a világhálónak, annyi veszélyt is hordoz, aminek a gyerek áldozatul eshet, és ezért a szülő is felelős. 70 százaléka a lakosságnak nem tervez képzésben való részvételt. Ez a szám nagyon magas. Persze az is igaz, hogy a szülőknek mikor lenne erre idejük, és miből finanszírozzák? Ugyanakkor neki is érdeke, gondoljunk csak az állás hirdetésekre. Alapvető elvárás a világháló ismerete, vagy gondoljunk az e-munkára. Kérdésnek  és probléma körnek tehát itt van egyszer a szülő digitális írástudásának fejlesztése. És mi a helyzet az idősebb pedagógusokkal? Ők mennyire ismerik az internetet? Vajon tudnak élni azokkal a lehetőségekkel, amiket a diákok okos telefonja hordoz magában, vagy csak egy zavaró tényező, ami néha megzavarja az óra csendjét?  Ha a diák nem tudja, ki fogja neki megmutatni, hogy az okos telefon nem csak a facebook-on való csevegésre jó, hanem egy ingyenes alkalmazás letöltésével - de sokszor ez előre telepített app - egyszerű koordináták beírásával valóságos kincskeresésben lehet része, és olyan helyekre juthat el akár lakókörnyezete vonzáskörzetében, amiről eddig nem is tudott?!

Van egy digitális világ, amiben a gyerekek vezetik az iskolabuszt és a felnőttek az utasok, ez pedig elég veszélyes helyzeteket produkálhat. A  megoldás? A jó kezdet már meg van, hiszen a tárgyi feltétel a legtöbb háztartásban rendelkezésre áll, amire szükség van az a motiválás, hogy belső igény legyen a fejődni vágyás. Senki ne elégedjen meg az alapokkal, akarjunk többet tudni, és ne  hagyjuk elmélyülni a szakadékot.

 Forrás:

http://njszt.kekalma.hu/lista.php?lista=die20121115&datum=2012.11.15.&sch=statisztika&tbl=njszt&cou=orszag&tim=idopont&fil=film&conf=6

Az ismeretlen, de „jól hangzó” fogalmak

Az információs társadalom és az iskola témakörében készítettem prezentációt, mely egy iskolai munkaértekezleten kerülne bemutatásra.
Célom, hogy a csak hallomásból ismert fogalmakat tartalommal töltsük meg és próbáljuk a saját intézményünk számára adaptálni, illetve meglátni a belőlük adódó új lehetőségeket.
A bemutató félig hivatalos formában valósulna meg, ahol a résztvevők aktív szereplők lennének, kérdésekkel és gondolatokkal csatlakozhatnak bármikor. A téma folytatásaként áttérnénk (a prezentáció után) a saját intézményi helyzetünk mérlegelésére és értékelésére információtechnológiai szempontból.

Információs társadalom és az iskola from lacseng

Információs társadalom és iskola

A kurzus keretében az „információs társadalom és iskola” témakörben készítettem áttekintő prezentációt az információk és kommunikációs technológiák alkalmazásában csekély mértékben jártas tantestület számára. Az előadás megtartása interaktív formában történne. A bemutató foglalkozik az információs társadalom fogalmával, valamint iskolával való kapcsolatával, a digitális bennszülöttek és bevándorlók közötti különbségekkel. Érintettem továbbá a digitális kompetencia területét, külön kiemelve a digitális kompetencia szakadék mértékét, valamint a digitális írástudás jelentőségét. A pedagógusok szemszögéből kihagyhatatlan a digitális identitás kérdése, az e-Etikett ajánlásai, valamint az eLemér nevű oktatás informatikai fejlesztés. Igyekeztem a releváns tartalom mellett a gyakorlatiasságra is törekedni, példák segítségével, valamint ajánlásokkal.

Információs társadalom és iskola ppt from csuvarfruzsina

Szivárvány a digitális tolltartóban …azaz, az információs társadalom eszközrendszere

Benedek András szerint, „az információs társadalom az öngerjesztő tudásgyarapítás társadalma, ahol a tudás a gazdasági érték legfőbb forrása. A tudás jellege megváltozik - gyakorlatiassá, multimédiássá és transzdiszciplinárissá lesz. Uralkodóvá válik az egész életen át tartó tanulás. A formális iskolai intézményeket egyre inkább felváltják a nyitott művelődési intézmények.” (Benedek, 2008) Az információ, az információhoz való hozzáférés alapvetően meghatározza napjaink társadalmát. Komenczi Bertalan elektronikus tanulási környezetek művében vizionálja az oktatási képzési rendszerek jövőképét. „ Az infokommunikációs technológia jövőbeni formáira, társadalmi beágyazottságára tekintettel valószínűsíthető: 1. az internet terjedésének üteme folytatódik, 2. újabb alkalmazások jelennek meg, az interaktivitás, interperszonalitás az immerzió (a felhasználó belép, belemerül a számítógépek által generált virtuális világba, az információk passzív befogadását felváltja az (inter)aktív részvétel), a virtuális és kibővített valóság (a valós környezet olyan számítógéppel generált elemekkel való kiegészítése, amelyek elősegítik az adott környezetben folytatott tevékenységünk eredményességét). 3. a számítógépek kisebbek és gyorsabbak lesznek, az áruk is csökken. 4. a többfunkciós készülékeken keresztül bárki, bármit és bármikor elérhet.” (Komenczi, 2009) Ebből adódóan az iskola szerepe megnő abban a tekintetben, hogy megismertesse az IKT eszközöket és azok használatát, alkalmazását.

A címválasztásomat a következő  blog  ihlette, mely az írásom irányvonalát is alapvetően meghatározta. Természetesen nem lehetséges az összes tanuláshoz nélkülözhetetlen alkalmazás, eszköz bemutatása, jelen írásomban arra vállalkozom, hogy funkciójuk, felhasználási lehetőségeik alapján csoportosítva néhányat bemutassak.

Nos nézzük mit is takar e fogalom, hogy „digitális tolltartó”, mi kerülhet bele? A különböző digitális eszközök, alkalmazások és kommunikációs csatornák alkotják a tolltartó tartalmát.

Az iskolatáskába mindig belekerül(t) a tolltartónk, ha nyomot hagyni, írni, rajzolni szeretnénk elővesszük, kiválasztjuk a legmegfelelőbb eszközt és tesszük a dolgunkat. Tolltartó híján sokkal nehezebben találjuk meg az alkalmazni kívánt íróeszközt, amit a digitális életben felfoghatunk úgy is, hogy nehezebben igazodunk ki a digitális eszközök, alkalmazások világában. A tolltartó sok-sok fakkjával remek lehetőséget biztosít a rendszerezésre. Ugyanezt a funkciót töltheti be a „digitális tolltartó” alkalmazása, mely megkönnyítheti az életünket, rendszerezni tudjuk általa a regisztrált alkalmazásokat.  Pedagógusként, intézményfejlesztőként el kell dönteni, hogy mit szeretnénk, mit akarunk elérni. Ha már tudjuk, akkor ahhoz kell megkeresni a megfelelő eszközt. Tehát nincs más teendő csak a funkciók figyelése.

Digitális tolltartónk első nagy fakkjába a közösségi oldalak kerülnek. Ide olyan alkalmazások sorolhatók, mint a facebook felülete.

A facebook-ot nagyon sokan használják, a használók köre főleg a fiatalokból kerül ki. Az oldalról készült kutatásról bővebben itt. A közösségi oldal remek lehetőségét nyújtja a gyermekek megismerésének. Az intelligens, kulturált magatartás az online világban is nélkülözhetetlen. Nem szabad leragadni a szabadidő eltöltésére való alkalmazásánál. 

A google+ az egyik legújabb alkalmazás a tolltartóban, internetes ismeretségi hálózat. Számos új funkciót vezet be, mint a Circles azaz Körök, ahol meghatározott információk csak egy szűkebb kör számára elérhetőek, Hangouts egyfajta videokonferencia, Sparks hírcsatornák és Messenger csoportos mobil csevegőszoba. Megpróbálják lekörözni a Facebook-ot a barátait az alkalmazásaikat, eszközeiket tekintve.

Linkedin program szakmai közösségi portál, szakmai kapcsolatokat segíthet  kiépíteni. „Szakmai facebook”-nak is szokták nevezni. Tulajdonképpen szakmai közösségek találhatók itt, amelyek valamilyen témában, vagy tudományterületen szerveződnek, a szakmai önéletrajzunkat tudjuk feltölteni a segítségével, ami bekerül az adatbázisba. Olyan, mint egy virtuális ajánló levél, és bárki láthatja, érdemes egy állásinterjú alkalmával az önéletrajzunkat is beírni.

A moly.hu online közösség, offline tevékenységek menedzselésére jött létre, offline tevékenységre épít közösséget, vagyis a könyvet olvasók társaságát. Itt lehet jelezni, hogy mit olvasunk, mikor kezdjük, mikor fejezzük be. Közösséget lehet felépíteni egy konkrét téma köré.  Közel hozza az olvasók társadalmának tagjait egymáshoz, ráadásul a kiadók ajánlatairól is első kézből lehet értesülni. Ha szeretsz olvasni, nyilván az is érdekel, hogy barátaid milyen könyveket tartanak jónak vagy rossznak. Ráadásul nem kell azon sem törnöd a fejedet, hogy mit olvass legközelebb, mert ismerőseid ajánlhatnak neked újabb olvasmányokat. Vagy te nekik. (Idézet a moly.hu súgójából)

A könyveknél maradva meg kell említeni a rukkola.hu oldalt, itt könyveket lehet csere-berélni.

A meetup is közösségek szervezésére jött létre. A megadott érdeklődési körben megvalósuló szerveződésről, eseményről történő értesítések küldésére alkalmas. Saját közösségek eseményeinek megszervezésére is használható. Aki regisztrál a meetup.com-ra, értesítést kap a számára érdekes rendezvényekről, amikre jelentkezhet. Az online tevékenységet egy offline tevékenység követi, személyesen találkoznak azok akik az eseményre regisztráltak.

  sulinet közösség oktatástámogató, a magyar közoktatásra épülő közösség szervező. A Sulineten a közösség alapja a csoport. Ez azt jelenti, hogy személy és személy között csak csoport alkotásával lehet kapcsolatot létrehozni, nem létezik a közösségi portálokról ismert személyes jelölés. Csoportok alkotásával, illetve azokba történő belépéssel annyi ismerősöd lehet, amennyit csak akarsz.(idézet a sulinet sugójából).

A digitális tolltartó második fakkját a keretrendszerek töltik meg.

 A moodle egy ingyenes, szabad forráskódú keretrendszer. A rendszer első számú fejlesztője Martin Dougiamas (Ausztrália), a fejlesztésbe sok önkéntes fejlesztő is bekapcsolódott. A rendszer széles körben elterjedt világszerte. A virtuális tanulási környezet által kínált objektumok : tananyagközlés, és –feldolgozás, kommunikáció, ellenőrzés és értékelés, felhasználói tevékenység nyomon követése. A Moodle az egyes objektumokat két csoportra osztja, forrásdokumentumok, ahol a tanuló passzív, és tevékenység-objektumok, ahol aktív, kollaboratív tevékenységet hajt végre.
Ilyen keretrendszer volt, az elearning.elte.hu is. Ez is egy tanulási környezetként fogható fel, ahol elsősorban tananyagok megosztása, információk cseréje folyt.

A mahara egy szabad forráskódú ePortfólió szoftver, amely saját dokumentumok portfolió formájában történő megszerkesztését teszi lehetővé. Az elearninges felületről is eljuthatunk erre az oldalra, amit állásinterjúk során is érdemes lehet használni. Nem szükséges hozzá nagy tárhely, tetszőlegesen variálható, bárhonnan elérhető.

A következő fakkba a blog, mikroblog szolgáltatások tartoznak.

 Napjaink egyik sokat használt online elfoglaltsága a napló írás és olvasás. Amit ma már online is megtehetünk, egy blog segítségével. Ez azonban már nem egy „titkos napló”, hanem egy digitális tartalommegosztás. A blogok többsége nyilvános weblapként működik bármely internethasználó által elérhetően. A blog lehet egyszerűen egy interneten közzétett személyes, egyéni napló, de lehet egyéni vagy csoportos véleménynyilvánítás illetve üzleti jellegű kommunikáció eszköze is. Magyarországi viszonylatokban nagyon rosszak a blogok elterjedésével kapcsolatos számadatok, csak igen kevés ember ír blogot hazánkban.

A Twitter ismeretségi hálózat és mikroblog - szolgáltatás, mely lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy rövid bejegyzéseket vagy egymásnak szánt üzeneteket írjanak (formázatlan szövegként, maximum 140 karakter hosszúságban)

Tolltartónk következő nagy csoportját  a geolokációs alkalmazások töltik meg. A Foursquare segítségével helyeket lehet létrehozni, típusát meghatározni, megnevezni, telefonon készített képek, tippek, jó tanácsok jeleníthetők meg. A Geocaching egy játék, mely a kincskeresés ősi szenvedélyére alapozva egyesíti a modern technikát (GPS, Internet) a természetjárással, a turizmussal és az ismeretterjesztéssel. Lényegében, egy elrejtett ládát, vagyis a kincset, a nyilvánosságra hozott földrajzi koordinátái alapján GPS eszközzel lehet a legkönnyebben megközelíteni.

A digitális tolltartó következő fakkjába a közösségi tartalom és közösségi címke tartozik. A Wikik az intenzív kommunikációt magas szaktudást igénylő, lapos hiererchiájú szervezetkben játszanak szerepet az információ és tudásmenedzsmentben. (Benedek: Digitális pedagógia) A legismertebb és leggyakrabban használt a Wikipedia mely wiki rendszerből nőtt ki, nem lexikon, hanem egy közösen készített dokumentum.

A Delicious szolgáltatás értékelő tartalomszűrést jelenti, ahol a hasznos oldalakhoz lehet címkéket illeszteni, megosztani.

Pezentációkészítő: a Prezi magyar fejlesztés. A prezentáció megosztásnál még meg kell említettünk a      slideshare  és       Google Docs címeket.

A közösségi dokumentumok lényege a megosztás, nem pedig az átküldés. Hasznos dolog, megkönnyíti a tanulást, azzal hogy akármikor letölthetjük, és feltölthetjük a közösben dokumentumainkat,  a nagyobb tárhelyet igénylő dokumentumokat itt lehet tárolni, amihez a csoporttagok bármikor hozzáférhetnek. Hasonló alkalmazás a  scribd és az issuu is, amelyek dokumentum megosztó szolgáltatások. A Mindmeister fogalomtérkép létrehozására szolgál. Ötletrohamra kiválóan alkalmas. Könnyen rendszerezhetővé teszi a használt fogalmakat.

A tolltartóba bekerülnek a fénykép és video megosztások

Fénykép, állókép, közösségi kép megosztására a következő oldalak terjedtek el:      photosynth (panorámaképek megosztásához), pinterest.com, és-picasaweb .

Élőhang és élő videó megosztására a skype és a Facebook videóhívása jól alkalmazható. A google pluson keresztül a közösségi chat, a videokonferencia is ide sorolható. Videó tartalmak megosztásához a youtube.com remek lehetőség, a foglalkozások órák bemutatásához.

A tolltartó alapfelszereltségéhez tartoznak a virtuális környezetek. A sokat emlegetett Second-life-ban kikerülhetetlen a tevékenységközpontú oktatás.

Források:

Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek, Gondolat Könyvkiadó, Kognitív szeminárium sorozat (szerk: Pléh Csaba), Budapest, 2009.

Pintér Róbert (szerk): Az információs társadalom. Gondolat, Új Mandátum, Budapest, 2007.

Ollé János: 100 színű filctollkészlet a digitális tolltartóban http://blog.ollejanos.hu/2012/01/09/100-szinu-filctollkeszlet-a-digitalis-tolltartoban/

Benedek András (szerk.): Digitális pedagógia. Tanulás IKT környezetben. TYPOTEX, Budapest, 2008.

Bessenyei István: A digitális bennszülöttek új tudása és az iskola. Oktatás-Informatika 2010/1-2.szám

Oktatás informatikai fejlesztések, kutatások, szóbeszédek és aktualitások

Csütörtökön a 6. Digitális Esélyegyenlőség konferencián voltam, melyet a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság szervezett. A tudományos diskurzusnak a Danubius Hotel Gellért kellemes környezetet biztosított.  Az előadók nemzetközi és magyar viszonylatban is a téma jeles képviselői voltak, akik a vállalkozói szférából éppúgy képviseltették magukat, mint a felsőoktatás, kutatás területéről. Természetesen mindannyian az informatika világának digitális állampolgárai voltak.

A világ fejlett és fejlődő kontinensei mellett az országhatáron belüli informatikai fejlesztések, kutatások irányairól is átfogó képet kaptunk. Az előadások az informatikai világ elterjedését mutatták, így tág perspektívából vonhattam összefüggést a digitális oktatás beillesztésének, fontosságának kérdésében.

Az informatikai változások hatásával az oktatásnak is számolnia kell.  A pedagógus nem strucc, hogy homokba dugja a fejét! - bár sajnos többször tapasztaljuk ezt az identitás zavart.

A digitális társadalomba való beilleszkedés fontosságát akarom szemléltetni a konferencia gondolatainak átadásával, tovább gondolásával. Mikor társadalomról, beilleszkedésről beszélünk, megjelennek a normák, az értékek. Mindennek átadásában a pedagógus szerepe jelentős, mely jó esetben a példamutatással is párosul. Tulajdonképpen itt sincs másképp, nevezhetnénk ezt akár „digitális szocializációnak” –ami a digitális világ ismeretéből, technológiáinak, termékeinek használatán kívül etikai szabályainak kialakítását/elsajátítását is jelenti.

Mit lehet veszíteni a "digitális szocializáció" hiányával?

A konferencia legfontosabb gondolata, ennek az informatikai áttörésnek a vizsgálata volt. Bemutatásra kerültek a digitális világ nyertesei és vesztesei. Véleményem szerint, a konferencia legfontosabb mondanivalója minden előadásban közvetve, vagy közvetlenül átütött. Az alapvető kérdés, hogy  melyik oldalra kerülsz; a vesztes vagy nyertes csapatba? – a változások ok-okozati összefüggéseit észleled-e? Elegendő flexibilitással, nyitottsággal rendelkezel-e, ahhoz hogy meglásd a lehetőséget, a szükségességet benne. Nem elhanyagolható az időtényező sem, hiszen a digitális világban nagyon gyors fejlődés ment/megy végbe. Az exponenciális trend munkahely teremtő iparágakat ép úgy eredményezett, mint a megújulásra képtelen iparágak esetében leépülést, csökkenést, munkanélküliséget. Felmérések szerint a 15-24 éves korosztályban a munkanélküliek száma sok országban meghaladja az 50%ot. A Harvard Egyetem és a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatásai szerint a nyertesek és vesztesek egymástól való távolodása egy egyre nyíló ollót alkot. Eredményeik többek között képzettség előnyét állítja szembe a képzetlenség hátrányával, - ez több szempontból is elgondolkodtató lehet a pedagógus társadalom számára.

A Magyar Infokommunikációs Jelentés 2012 számadataiból az internet és digitális kommunikációs eszközhasználati szokásokat ismerhetjük meg. A felmérés 1600 egyén és 1600 háztartás reprezentatív felmérésének adatait tartalmazza. Egy-két érdekes adatot mutatok a jelentésből: - a háztartásokban a számítógép hozzáférés, azaz PC penetráció nem limit többé, 2003 – 2012 között több mint megkétszereződő lineáris növekedést mutat (56%). Az internet szolgáltatást igénybevevők számának növekedése meredekebb skálát ad, a százalékos eredmény közel azonos (55%).  Ugyanakkor a digitális írástudatlanság 44%-ot tesz ki.

A vizsgálat kiterjedt az attitűd és a használat összefüggéseire is, melyben a megdöbbentő a számítógépet nem használók között az a 83%, aki elképzelhetetlennek tartja, hogy valaha is ilyen eszközt használjon. Ennek a beállítottságnak a miértjét érdemes lenne tovább kutatni, az előadó két fő okként az idős kort és a szegénységet jelölte meg.

Nem meglepő a korosztályi jellemzők alapján kapott adatfeldolgozások eredményei. A 15- 24 éves korosztály PC és internet felhasználásban elöl jár. Lényegi változást digitális szakadékként említ a jelentés, melyet 45 éves kor köré helyez. Innen a  digitális írástudatlanok száma egyre több, mely növekedés jelentős a 60 évnél idősebb korosztálynál. A korosztályi jellemzőkön túl hangsúlyt kap a motiváció, az edukáció minősége, azaz lehet digitális állampolgár valaki még attól, hogy nem a 45 éven aluli.

Mi újság az iskolában, a tudásközpont "eddigi" fellegvárában milyen arányban találunk megfelelő eszközöket, megfelelő módszereket, megfelelő személyi feltételeket ennek az otthonról hozott világnak a továbbélésére? "Az iskola olyan, mint a repülés, ha a digitális interakciókat kihagyjuk!" - az idézetet a konferencián Gulyás István (Médész kft.) előadótól hallhattuk. Igen, a tapasztalat az, hogy jelenleg az iskola intézményéből inkább a digitális világot igyekeznek kizárni. A diákok az iskolán kívül a digitális színtereken sokszor akár egyidőben több eszközzel is jelen vannak. Felmérések sokasága mutatja, milyen sok időt töltenek az online világban. A digitális eszközökkel töltött idő kihasználásában, az internet tudatos használásának elsajátításában a pedagógusok szerepe óriási lehetne. Mindehhez egy, a gyerekek által kedvelt, ismert közeget, eszközt kapunk segítségül. Nevelni – oktatni akkor lehet eredményesen, ha a gyerekek tevékenységéből, viselkedéséből indulunk ki, ha ugyanazon a helyen tartózkodunk, ahol ők megnyílnak, ahol szeretnek lenni. Az offline világban a jó pedagógus ezért használta ki az óraközi szüneteket, táborokat, egyéb iskolán kívüli programokat. Cél, benn maradni a diákok világában, és ha ez most éppen az online világ, akkor ebbe a világba kell beköltözni a pedagógusnak is. Feladat a kommunikáció és információ megosztására a leghatékonyabb eszközt használva, felületeket, közösségi hálókat létrehozva ezt oktatási színtérré varázsolni, felfedezni ezt a világot.

Több tényező is változik az oktatásban, új lehetőségek, új kihívások jelennek meg. Az innováció sokszor kreatív megoldások felhasználásával valósul meg. Egy ilyen virtuális oktatási lehetőséget rejt az m-learning vagy mobil tanulási lehetőség. Ennek a lehetőségnek a megteremtéséről szintén adott a konferencia számunkra útravalót. Ez az oktatási forma a bárhol, bármikor, bármit tanulást támogatja. Belesimul a diákok elvárásaiba, abba szociális környezetbe tanulhat, amiben jól érzi magát. Módszerében és eszközeiben mobil stílust képvisel, ezen kívül az egyéni és csoportos tanulási formát is elősegíti ez az oktatás. Tanár és diák kapcsolata a jövőben digitális osztálytermekben, secondlife virtuális felületeken alakul.

A konferencia előadásaiban is tükröződött IT kompetencia társadalmi szintű elengedhetetlen volta. A munka világában épp úgy fontos, mint az oktatás területén, azaz se diáknak, se tanárnak nem szerencsés kimaradni.

Aki lemarad, kimarad! Esélytelenné válik. Ezt kell mérlegre tenni, a megcsontosodott szemlélettel felváltani, eltüntetni kifogásainkat, megtanulni a változásokból profitot kihozni.

A 6. Digitális Esélyegyenlőség konferencia előadásainak anyaga a közeljövőben elérhető lesz a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság honlapján: http://njszt.hu/

Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Források:

• 6. DE! Konferencia - saját jegyzet
• Ollé János - órai sajátjegyzet
• http://www.oktatas-informatika.hu/2012/07/olle-janos-a-digitalis-allampolgarsag-ertelmezese-es-fejlesztesi-lehetosegei/
• Kárpáti Andrea: A 21. század iskolája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 2008. (letölthető: http://www.microsoft.com/hun/oktatas/default.mspx)