Beágyazva láthatjátok a Sulinet Digitális Tudásbázisról készített prezentációmat.
Nagyon meglepődtem az oldal láttán, mert még régebben próbáltam használni, de akkor nem nyerte el a tetszésemet. Rengeteg újítás történt azóta, a forma is átalakult. Nekem nagyon tetszett, hogy lehet csoportokat létrehozni, tartalmat megosztani (ennek közös szerkesztését nem tudtam kipróbálni, de ha valakinek van kedve jelezze).
2012. december 17., hétfő
2012. december 16., vasárnap
„We don’t need (no) education”… - Információs társadalom és az iskola
… legalábbis úgy tűnik, teljes átalakításra, újjáépítésre
van szükség. Miért?
Azért, mert a jelenlegi iskolamodell és a jelenlegi
módszerek (frontális oktatás, egységes, merev tantervek, átjárhatatlanság,
átláthatatlanság, nagy létszám), a 20. századi modern iparosodott társadalomban
szükséges tudást, és képességeket nyújtják a 21. századi, információs
társadalomban élő diákságnak. Az oktatás intézményesítésével, és kötelezővé
tételével az iskolának hirtelen rengeteg funkcióval és feladattal kellett
szembenéznie. „ Az iskolarendszer multifunkcionálissá vált, és sokféle feladat
hárult rá a gyermekmegőrzéstől és ellátástól kezdve az esélyegyenlőség, a
mobilitás biztosításáig, a tudásátadástól az erkölcsi nevelésig, az általános
műveltség átadásától kezdve a munkaerő-piaci igények kielégítéséig.”[1]
Nem véletlenül lett az iskola a második szocializációs színtér, és nem
véletlenül roskad össze a sok feladat, és a még több felelősség alatt.
Erre a
válságra próbáltak meg megoldást keresni az 1960-as években a különböző
reformpedagógiai irányzatok alapítói. A jól ismert irányzatok mellett azonban
megjelent az nevelés és az oktatás újratársadalmasítását, és az társadalom
iskolátlanítását hangsúlyozó szemlélet is, ami tehát egy iskola nélküli
társadalmat képzel el. Ez azonban nem jelenti az oktatás nélküli társadalmat,
hiszen nem volt soha egyértelmű, hogy tanulás csak az iskolában történhet, sőt! A hatékony tanulás valószínűleg nem az osztálytermi 45 percekben megy végbe.
Ennek a szemléletnek a képviselője Ivan Illich[2],
aki 1971-ben „A társadalom iskolátlanítása” című könyvében fejti ki nézeteit,
melyet az interneten megtalálhatunk.[3]
„Az iskolát olyan intézményként definiálja, amely formális szabályaival,
hierarchikus felépítésével és uniformizáló hatásával csupán a kreativitás
kiölésére és a tanulási kedv elvételére alkalmas.” [4]
A tanulás Illich nézetei szerint a szubjektív tevékenység, amit a tanterv merev elvárásai korlátoznak. Illich
tehát amellett érvel, hogy töröljük el a kötelező formális iskolarendszert, és
helyette alakítsuk ki az önnevelés és önképzés egyéni, és együttes formáit. Ezt
egy önkéntesen szerveződő ismerethálózatokban képzeli el, amiben a különböző
célzattal közösségek szerveződnek. Ezt a hálózatot „lehetőséghálónak” nevezi,
hogy elhatárolódjon a hálózat fogalom oly sok különböző területen használt
fogalmától. A gyakorlatban ezt tanulási adatbázis létrehozásával, egyéni
képesség-portfóliók közzétételével, kortárscsoportok tapasztalatcserélő
hálózatával, és az intézmények közötti együttműködéssel gondolta
megvalósíthatnak. Mindezt 1971-ben fogalmazta meg könyvében, amikor még nem
volt jelen az emberek életében az elméletet megtámogató technikai háttér,
hiszen az legelső személyi számítógép[5],
a Commodor csak 10 évvel később, 1981-ben terjedt el, a World Wide Web[6]
pedig az 1990-es években indult világkörüli útjára.
Ami 10 éve elképzelhetetlen
utópiának tűnt, az hirtelen megvalósíthatóvá vált, és most, 2013 hajnalán a Web
2.0 kiterjedt használatával és egy új tanuláselméleti paradigmával, a hálózati
tanulással megvalósulni látszik. A hálózati tanulás, más néven konnektivizmus a
tanulást egy olyan folyamatnak tekinti, amely során az információcsere
hálózatba szervezett elektronikus eszközökkel történik. Nem tudásátadásról,
hanem közös tudásalkotásról van szó, ahol a tanár-diák szerepek feloldódnak a
kölcsönös tanulásban. Ez a tanulásszervezés forradalmát jelenti. Hasonlítsuk
most össze a két tanulásszervezési – a központosított, frontális, és a
konnektivista – módszert. A
központosított hálózat, mely a Web 1.0-ra volt jellemző, úgy működik, mint a
frontális tanulás. Az osztályteremben, a tanulók a tanár szavaira figyelnek, a
tanár és a diákok között erős kapcsolat van, a diákok azonban kevésbé működnek
együtt. A web 2.0, és a konnektivizmus világa inkább tanulók (és azok elektronikus
eszközök) közötti sok gyenge kapcsolaton alapul, mint a néhány erős, és kevés
gyenge kapcsolattal ellátott hálózat. A központosított hálózatban az
ismeretátadás felülről lefelé egyirányúan történik, a gyenge kapcsolatokra
építő hálózatokban azonban horizontálisan, kölcsönösen a tagok között történik
az információáramlás, létrehozva ezzel egy közös, sokoldalú tudást.[7]
forrás: http://www.oktatas-informatika.hu/2012/07/turcsanyi-szabo-marta-fenntarthato-innovacio-a-tanarkepzesben-az-elmelettol-a-gyakorlatig/ |
Ehhez természetesen megfelelő kompetenciák szükségesek, az
innovatív, kreatív gondolkodástól kezdve az együttműködésen és az információmenedzsmenten
át a tudatos digitális állampolgárságig. Ha ezek az alapok megvannak, a
lehetőségek tárháza tulajdonképpen végtelen. Ez a tanulási forma az
információszerzésen alapszik, melynek módszere a felfedezés. A tanár csupán ezt
koordinálja, facilitálja ezt a felfedezést. És melyik gyermek ne szeretne
felfedezni? Sőt, melyik felnőtt ne szeretne felfedezni? Jelenleg az élethosszig
tartó tanulás jegyében az önképzés, az autodidakta módon való tanulás egyre fontosabbá
válik. Azonban az erre vonatkozó motivációt már gyermekkorban ki kell
alakítani, hogy a gyermek felnőtt korában is akarjon, és tudjon új és új
felfedezéseket tenni.
Természetesen szükség van az alap kultúrtechnikák átadására,
a szocializációra, melyre jelenleg az iskola falai között van lehetőség. De úgy,
hogy a gyerekek természetes tudásvágyát, és motivációját megőrizzük. Erre pedig
rendkívül jó lehetőség az IKT eszközök használata már óvodás kortól, hiszen
kilépve a falak közül, az IKT mindenhol körülveszik őket. Az iskola falaink
pedig egyre vékonyíthatunk, és a gyerekek iskolai előre menetelével
párhuzamosan ezeket a falaka lebonthatjuk, egyre inkább bevonva őket a közös
tudás létrehozásába az információkereséstől egészen az információ
újrakonstruálást lehetővé tevő web 2.0-es alkalmazásokig.
Visszatérve Ivan Illich utópiájára, a társadalmat nem kell,
és nem is lehet iskolátlanítani. Lehet, és kell is azonban az iskolát
társadalmasítani. A régen bevált módszereket egyre újabbakra cserélni, a
társadalom változásaival párhuzamosan. Hiszen az iskolának a jelenre és a
jövőre kell felkészítenie a jövő nemzedékeit, ezt pedig nem lehet a múltbeli
szemlélet módszereivel.
[1] Bessenyei
István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban – Az eLearning 2.0 és a
konnektivizmus. In.: Pintér Róbert (szerk.) Információs társadalom Gondolat –
Új Mandátum, Budapest, 2007, pg.201
[2]Ivan Illich élete és munkássága http://en.wikipedia.org/wiki/Ivan_Illich
[3] Ivan Illich: Deschooling society http://www.davidtinapple.com/illich/1970_deschooling.html 2012. 10.14.
[4] Bessenyei
István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban – Az eLearning 2.0 és a
konnektivizmus. In.: Pintér Róbert (szerk.) Információs társadalom Gondolat –
Új Mandátum, Budapest, 2007, pg.202
[6] Az internet története: http://www.inf.unideb.hu/~bodai/internet/internet_tortenete.html
[7] Ollé János: A hálózatelmélet oktatási alkalmazása.http://www.slideshare.net/ollejanos/a-hlzatelmlet-oktatsi-alkalmazsa-a-konnektivista-oktatsmdszertan-lehetsgei-s-korltai#btnNext
A Moodle használatának első lépései
Kiselőadásom
témájaként a tananyag és tartalomfejlesztést választottam. Ennek keretein belül
úgy gondoltam, hogy nem csak az elmélettel foglalkoznék, hanem egy
gyakorlatorienált videót készítek, melyben a Moodle keretrendszer használatára
helyezem a hangsúly, ezzel is segítve a Moodle oktatásban való használatát. Magáról
a keretrendszerről már az első óra alkalmával esett szó, azonban most ezt szeretném
kiegészíteni, a keretrendszer kezdő szintű használatának bemutatására
fókuszálva.
Video streaming by Ustream
Prezentáció:
Video streaming by Ustream
2012. december 15., szombat
Nézzünk szét!
Prezentációmban főképp néhány konkrét példát mutatok be a technika okos felhasználására az oktatásban.
A kiválasztott példák csupán ötletek, hogy tehetjük hatékonyabbá a tanítási-tanulási folyamatokat.
Némi kreativitással és hozzáértéssel magunk is felhasználhatjuk ezeket vagy újakat találhatunk ki.
Prezentációmban főképp néhány konkrét példát mutatok be a technika okos felhasználására az oktatásban.
A kiválasztott példák csupán ötletek, hogy tehetjük hatékonyabbá a tanítási-tanulási folyamatokat.
Némi kreativitással és hozzáértéssel magunk is felhasználhatjuk ezeket vagy újakat találhatunk ki.
Tananyagfejlesztés és interaktív tartalomfejlesztés, oktatási tartalmak és web. 2.0
Kiselőadásomban a Degreed nevű amerikai kezdeményezésről lesz szó, amivel úgy gondolom korszakváltás kezdődhet.
Indul a "forradalom"!
Video streaming by Ustream
Kiselőadásomban a Degreed nevű amerikai kezdeményezésről lesz szó, amivel úgy gondolom korszakváltás kezdődhet.
Indul a "forradalom"!
Video streaming by Ustream
2012. december 14., péntek
Web 2.0 és tartalommegosztás
Az alábbi kiselőadásomban a Web 1.0 és a Web 2.0 közötti különbségekre szeretném felhívni a figyelmet és néhány szóban beszélek a tartalommegosztásról és tartalomfejlesztésről is.
Az előadás végére egy kedves ki YouTube videót "tartogatok".
Az előadás végére egy kedves ki YouTube videót "tartogatok".
web 2.0 Előadás from lacseng
Digitális állampolgárság, digitális nemzedék, pedagógusszerep
Online előadásom témája a digitális állampolgárság, digitális nemzedék és a pedagógusok megváltozott szerepe ebben a digitális világban.
A digitális állampolgár bemutatása után megemlítem a digitális bennszülötteket, illetve bevándorlókat, majd a veterán,bébi-bumm,x,y,z generáció jellemzőiről nyújtok egy kis áttekintést. Végül a digitális kompetencia után a pedagógus szerepének változásait ismertetem.
Video streaming by Ustream
Video streaming by Ustream
Digitális nemzedék, digitális állampolgárság, pedagógusszerep
Szenvedve bár, de megszületett ustream videóm. Az információs technológia terén úgy érzem, hogy elmúlt napokban ugrásszerű fejlődést mutattam :)
Videómban a digitális állampolgárságról beszélek, valamint a digitális nemzedékről, a hozzájuk kapcsolódó elvárásokról, tévhitekről, amit olykor meg is kérdőjelezek. Szeretettel ajánlom!
Video streaming by Ustream
Video streaming by Ustream
2012. december 13., csütörtök
Állítsuk meg a cyber-mobbingot!
"Amióta a világ világ, mindig voltak gyerekek, akikre az osztálytársak valamilyen oknál fogva "rászálltak", akiket állandóan molesztáltak, gúnyoltak. Az ilyen, kiközösített, megalázott gyermeknek legalább az iskola után nyugta volt. Azonban manapság az iskolaudvar bárhol lehet. A baráti kapcsolattartás folytatódik az iskola után is, mobilon és interneten. És a diákok zaklatásának sincs vége az utolsó kicsöngetéssel."
Az információs és kommunikációs technológián keresztül történő lelki terror - angolul a cyber-mobbing, illetve cyber-bullying kifejezést is szokták használni - a szakemberek szerint veszélyesen terjedő jelenség. Egyes források a cyber-mobbingot és bullyngot nem különítik el, ugyan azt a jelentést tulajdonítják neki, nemzete válogatja melyik szót használja. Egyes leírások szerint a mobbing inkább munkahelyi, a bullying pedig annyival több, hogy magában foglalja azt a rejtett, a külső szemlélő előtt gyakran rejtve maradó „zaklatást” is, amely egy adott személynek a csoportjából való kirekesztését eredményezi. Amikor elkezdtem a blogot írni nem azt tűztem ki célul, hogy a fogalmat rendesen meghatározzam, inkább, hogy felhívjam magára a jelenségre a figyelmet. A megnyilvánulási formái a teljesség igénye nélkül: csúfolódás, felzaklató tartalmú üzenetek, mások online személyiségével való visszaélés, online hozzáférés meggátlása, rosszindulatú pletyka terjesztése online eszközök igénybe vételével, happy slapping.
A német Ipsos kutatási cég 2012. januárjában végzett felmérése alapján a cyber mobbing-ok túlnyomó részt az internetes szociális hálókon, mint például a facebook, mobiltelefon vagy más mobil eszközök által, online chat szobákban, e-amilen, online azonnali üzenet küldésekkor jelennek meg.
Összehasonlítva a cyber-mobbingot a valós életbeli zaklatással nem olyan nagy a különbség - de a sértegetés, szidalmazás vagy a klikkből való kizárás online más dimenziókat ölt. Kezdjük azzal, hogy nem lehet egyszerűen elbújni előle. Nem lehet hazamenni és nyugtot találni, mivel a digitális eszközök otthon is megtalálhatók, sőt útközben a gyerekek zsebében is ott lapul. A "Digital Natives"-generáció számára a mobil és az internet a társadalmi élet része, az ezekről való lemondás elszigetelődést jelent.
Egy másik dimenzió, hogy az internetes zaklatásnak sokkal nagyobb a nyilvánossága, nagyobb a közösség, aki értesülhet a zaklatásról. És sokkal szélesebb spektrumú - a szöveges szidalmazástól a kellemetlen fényképek és videók feltöltéséig. Mindezek olyan anyagok, amelyek önálló életre kelhetnek. Mert még ha el is távolítják a fotókat, időközben már átkerülhettek más portálokra és szerverekre. "A tartalmak ellenőrzése egyre nehezebb", mondja Bernhard Jungwirth, a Saferinternet.at portál munkatársa.
Minden harmadik 12-19 év közötti diák szerzett már ilyen jellegű kellemetlen tapasztalatokat a virtuális térben, áll az "Erőszak a Web 2.0-n" című tanulmányban. Vajon kikből lesznek az áldozatok? "Többségük nem csúnyább és nem butább a társainál, tehát nem emiatt válnak célponttá. A tapasztalatok szerint a bullyk, a másokat alázók a szorongó diáktársaikat pécézik ki, különös érzékenységgel ráhibázva a gyenge pontjaikra. Az is lehet, hogy másoknál is bepróbálkoznak, de ha nem érik el a kellő hatást, mert az visszaszól vagy csak kineveti, akkor továbbállnak és más áldozatot keresnek. Ahhoz, hogy valaki a helyzetben tartósan benne maradjon a szorongásra való hajlamon és negatív problémafelfogáson kívül több más dolog együtthatása is kell: a közösség, az iskola, a család rossz reakciói is súlyosbíthatják a helyzetet.
A bullyk, vagyis az elkövetők empátiája átlag alatti. A vizsgálatok azt mutatják, hogy gyakorlatilag nincsenek is tudatában annak, hogy a másik fél milyen szenvedéseken megy keresztül. Saját magukból kiindulva azt gondolják, hogy ha valaki nagyon szenved, akkor kilép az adott helyzetből vagy megpróbálja megvédeni magát."
"Az elkövető-áldozat párosa mellett pedig ott a nézőközönség, akik vagy pozitívan reagálnak ezekre az alázásokra, vagy megfélemlítetten, esetleg „arisztokratikus kívülállóként” nem szólnak sem mellette, sem az áldozat védelmében. Hallgatásuk azonban gyakorlatilag az elkövetőt támogatja, annak látszat-népszerűségét erősíti. A környezetük – család, tanárok, barátok - sokszor elbagatellizálja a problémát, vagy olyan használhatatlan tanácsot ad, ami az adott körülmények között kivitelezhetetlen számára."
Az elhúzódó, ismételt traumaokozásnak pszichés következményei lehetnek: regresszió, az én-védő mechanizmusok alul működése, a kontrollfunciók felbomlása, szorongás. A kamaszkori öngyilkosságok, öngyilkossági kísérletek egy részében szerepe lehet az ilyen típusú iskolai erőszaknak, bár ezzel kapcsolatban nincsenek statisztikák. Erre példa Phoebe Prince esete is, akit egy kisebb csoport folyamatosan terrorizált az iskolában és a különböző közösségi oldalakon és erre vezették vissza a lány öngyilkosságát. Ilyen és hasonló kimenetelű esetekben kapja fel a média is a fejét és kerül rivaldafénybe a jelenség. De kérdem én: muszáj megvárnunk, hogy valami végzetes történjen, nem jobb inkább megelőzni azt?
Kezdeményezések, programok vannak. A rendszabályok országonként változóak. 2011 májusában Franciaországban az oktatási miniszter megegyezett az internetszolgáltatókkal, hogy azonosítják a szitkozódókat, és így indokolt esetben kizárhatják őket az iskolából.
Magyarországon a zaklatás büntetőjogi paragrafusa a telekommunikációs elkövetést is magában foglalja. Az eddigi néhány ilyen ügy felfüggesztett börtönnel vagy pénzbeli kártérítéssel végződött – mondta a HVG-nek Mlinarics József, a Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ) ügyvezető elnöke, hozzátéve, hogy nem könnyű ugyan fölkutatni a zaklatókat, de érdemes feljelentést tenni, mert az sem jelent kibúvót, ha külföldi számítógépekről terjesztik a sértő tartalmakat. A MATISZ 2005. óta üzemelteti az illegális és ártalmas online tartalmak visszaszorítását célzó bejelentő hotline szolgáltatását a www.internethotline.hu webcímen, ahol internetes zaklatás is bejelenthető.
A helyzetre reflektálva növekszik a jelenség mérséklését, a káros hatások feldolgozását segítő valamint a biztonságos internethasználatot proponáló anti-cyberbulling programoknak a száma is. Egy finn számítógépes játékban például a gyerekek beszkennelhetik az osztálytársak fotóját, majd ebben a virtuális osztályban különböző bullying helyzeteket szimulál a játék. Ezek erőszakmentes megoldásával, megakadályozásával lehet a játék következő szintjére lépni. Ha gyerek rosszul választ, akkor megnézheti, mi történik a megbántott osztálytárssal, aki például hazamegy és sír.
Mindenekelőtt fejleszteni kell (ha már a nevelésükből nem alakult ki) a gyermekek empatikus készségét, próbáljanak meg mások fejével gondolkodni, beleélni magukat mások helyzetébe. Ha azt látják, hogy mások bántanak valakit, akkor azt ne tétlenül szemléljék. Erre – tisztelet a kivételnek – de a felnőtteket, pedagógusokat is meg kell tanítani. Az a baj, hogy a legtöbben a probléma gyors „kezelését” várják, nem pedig hosszútávú megoldásokat keresnek, pedig egy eredményes prevenciós program több évig is eltart.
Források:
Az információs és kommunikációs technológián keresztül történő lelki terror - angolul a cyber-mobbing, illetve cyber-bullying kifejezést is szokták használni - a szakemberek szerint veszélyesen terjedő jelenség. Egyes források a cyber-mobbingot és bullyngot nem különítik el, ugyan azt a jelentést tulajdonítják neki, nemzete válogatja melyik szót használja. Egyes leírások szerint a mobbing inkább munkahelyi, a bullying pedig annyival több, hogy magában foglalja azt a rejtett, a külső szemlélő előtt gyakran rejtve maradó „zaklatást” is, amely egy adott személynek a csoportjából való kirekesztését eredményezi. Amikor elkezdtem a blogot írni nem azt tűztem ki célul, hogy a fogalmat rendesen meghatározzam, inkább, hogy felhívjam magára a jelenségre a figyelmet. A megnyilvánulási formái a teljesség igénye nélkül: csúfolódás, felzaklató tartalmú üzenetek, mások online személyiségével való visszaélés, online hozzáférés meggátlása, rosszindulatú pletyka terjesztése online eszközök igénybe vételével, happy slapping.
A német Ipsos kutatási cég 2012. januárjában végzett felmérése alapján a cyber mobbing-ok túlnyomó részt az internetes szociális hálókon, mint például a facebook, mobiltelefon vagy más mobil eszközök által, online chat szobákban, e-amilen, online azonnali üzenet küldésekkor jelennek meg.
Összehasonlítva a cyber-mobbingot a valós életbeli zaklatással nem olyan nagy a különbség - de a sértegetés, szidalmazás vagy a klikkből való kizárás online más dimenziókat ölt. Kezdjük azzal, hogy nem lehet egyszerűen elbújni előle. Nem lehet hazamenni és nyugtot találni, mivel a digitális eszközök otthon is megtalálhatók, sőt útközben a gyerekek zsebében is ott lapul. A "Digital Natives"-generáció számára a mobil és az internet a társadalmi élet része, az ezekről való lemondás elszigetelődést jelent.
Egy másik dimenzió, hogy az internetes zaklatásnak sokkal nagyobb a nyilvánossága, nagyobb a közösség, aki értesülhet a zaklatásról. És sokkal szélesebb spektrumú - a szöveges szidalmazástól a kellemetlen fényképek és videók feltöltéséig. Mindezek olyan anyagok, amelyek önálló életre kelhetnek. Mert még ha el is távolítják a fotókat, időközben már átkerülhettek más portálokra és szerverekre. "A tartalmak ellenőrzése egyre nehezebb", mondja Bernhard Jungwirth, a Saferinternet.at portál munkatársa.
Minden harmadik 12-19 év közötti diák szerzett már ilyen jellegű kellemetlen tapasztalatokat a virtuális térben, áll az "Erőszak a Web 2.0-n" című tanulmányban. Vajon kikből lesznek az áldozatok? "Többségük nem csúnyább és nem butább a társainál, tehát nem emiatt válnak célponttá. A tapasztalatok szerint a bullyk, a másokat alázók a szorongó diáktársaikat pécézik ki, különös érzékenységgel ráhibázva a gyenge pontjaikra. Az is lehet, hogy másoknál is bepróbálkoznak, de ha nem érik el a kellő hatást, mert az visszaszól vagy csak kineveti, akkor továbbállnak és más áldozatot keresnek. Ahhoz, hogy valaki a helyzetben tartósan benne maradjon a szorongásra való hajlamon és negatív problémafelfogáson kívül több más dolog együtthatása is kell: a közösség, az iskola, a család rossz reakciói is súlyosbíthatják a helyzetet.
A bullyk, vagyis az elkövetők empátiája átlag alatti. A vizsgálatok azt mutatják, hogy gyakorlatilag nincsenek is tudatában annak, hogy a másik fél milyen szenvedéseken megy keresztül. Saját magukból kiindulva azt gondolják, hogy ha valaki nagyon szenved, akkor kilép az adott helyzetből vagy megpróbálja megvédeni magát."
"Az elkövető-áldozat párosa mellett pedig ott a nézőközönség, akik vagy pozitívan reagálnak ezekre az alázásokra, vagy megfélemlítetten, esetleg „arisztokratikus kívülállóként” nem szólnak sem mellette, sem az áldozat védelmében. Hallgatásuk azonban gyakorlatilag az elkövetőt támogatja, annak látszat-népszerűségét erősíti. A környezetük – család, tanárok, barátok - sokszor elbagatellizálja a problémát, vagy olyan használhatatlan tanácsot ad, ami az adott körülmények között kivitelezhetetlen számára."
Az elhúzódó, ismételt traumaokozásnak pszichés következményei lehetnek: regresszió, az én-védő mechanizmusok alul működése, a kontrollfunciók felbomlása, szorongás. A kamaszkori öngyilkosságok, öngyilkossági kísérletek egy részében szerepe lehet az ilyen típusú iskolai erőszaknak, bár ezzel kapcsolatban nincsenek statisztikák. Erre példa Phoebe Prince esete is, akit egy kisebb csoport folyamatosan terrorizált az iskolában és a különböző közösségi oldalakon és erre vezették vissza a lány öngyilkosságát. Ilyen és hasonló kimenetelű esetekben kapja fel a média is a fejét és kerül rivaldafénybe a jelenség. De kérdem én: muszáj megvárnunk, hogy valami végzetes történjen, nem jobb inkább megelőzni azt?
Kezdeményezések, programok vannak. A rendszabályok országonként változóak. 2011 májusában Franciaországban az oktatási miniszter megegyezett az internetszolgáltatókkal, hogy azonosítják a szitkozódókat, és így indokolt esetben kizárhatják őket az iskolából.
Magyarországon a zaklatás büntetőjogi paragrafusa a telekommunikációs elkövetést is magában foglalja. Az eddigi néhány ilyen ügy felfüggesztett börtönnel vagy pénzbeli kártérítéssel végződött – mondta a HVG-nek Mlinarics József, a Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ) ügyvezető elnöke, hozzátéve, hogy nem könnyű ugyan fölkutatni a zaklatókat, de érdemes feljelentést tenni, mert az sem jelent kibúvót, ha külföldi számítógépekről terjesztik a sértő tartalmakat. A MATISZ 2005. óta üzemelteti az illegális és ártalmas online tartalmak visszaszorítását célzó bejelentő hotline szolgáltatását a www.internethotline.hu webcímen, ahol internetes zaklatás is bejelenthető.
A helyzetre reflektálva növekszik a jelenség mérséklését, a káros hatások feldolgozását segítő valamint a biztonságos internethasználatot proponáló anti-cyberbulling programoknak a száma is. Egy finn számítógépes játékban például a gyerekek beszkennelhetik az osztálytársak fotóját, majd ebben a virtuális osztályban különböző bullying helyzeteket szimulál a játék. Ezek erőszakmentes megoldásával, megakadályozásával lehet a játék következő szintjére lépni. Ha gyerek rosszul választ, akkor megnézheti, mi történik a megbántott osztálytárssal, aki például hazamegy és sír.
Mindenekelőtt fejleszteni kell (ha már a nevelésükből nem alakult ki) a gyermekek empatikus készségét, próbáljanak meg mások fejével gondolkodni, beleélni magukat mások helyzetébe. Ha azt látják, hogy mások bántanak valakit, akkor azt ne tétlenül szemléljék. Erre – tisztelet a kivételnek – de a felnőtteket, pedagógusokat is meg kell tanítani. Az a baj, hogy a legtöbben a probléma gyors „kezelését” várják, nem pedig hosszútávú megoldásokat keresnek, pedig egy eredményes prevenciós program több évig is eltart.
Források:
http://hvg.hu/itthon/20091218_bullying_iskola_eroszak
http://forditasok.blog.de/2009/03/15/nagy-testver-figyel-minket-5760250/
http://www.eski.hu/new3/politika/kovesi/kovesi_listaz.php?print=1¶m=&id=16995
Az információs társadalom eszközrendszere
Az infó-kommunikációs technológia és a digitális tartalmak alkalmazása az oktatásban része a hazai pedagógiai paradigmaváltásnak és ma már elengedhetetlen része a digitális írásbeliségnek.
Prezentációmban az információs és kommunikációs technológiák (IKT) oktatásban való felhasználásának lehetőségeit, jelentőségét mutatom be.
2012. december 12., szerda
Előadás- Digitális eszközök az én sulimban...
Ezzel a rövid kis elmélkedéssel szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy gondolkozzon el a saját iskolájának az ICT területén elfoglalt helyzetéről, lehetőségeiről.
http://www.youtube.com/watch?v=IjZHJ63Cdds
Ezzel a rövid kis elmélkedéssel szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy gondolkozzon el a saját iskolájának az ICT területén elfoglalt helyzetéről, lehetőségeiről.
http://www.youtube.com/watch?v=IjZHJ63Cdds
Újszerű oktatásszervezési modellek
Blended-learning
Egy virtuális nevelőtestületi értekezletre készítettem prezentációmat,
melyben elsősorban a Blended learning (vegyes oktatás) tanulási-oktatásszervezési
modelljeit mutatom be. Továbbá érintőleg kitérek arra is, hogy az információs
társadalom hozta változások miként hatnak és hathatnak az oktatás világára. Olyan
működő szervezési módokkal találkozhatnak, melyek számunkra, magyar
viszonylatban még elképzelhetetlenek. Sajnos nálunk jelenleg még az a trend jellemző, hogy a hagyományos, régi keretek közé szorítják az új
információ-szerzési és feldolgozási formákat, nem pedig egy új, alapjaiban
átgondolt struktúrára. Prezentációmban nem saját tapasztalataimra, hanem az
Innosight Institute által idén kiadott tanulmányra támaszkodtam.
Információs társadalom=információs iskola?
Jelen blogbejegyzésben olyan területre tévedek, melyet bizonyos szempontok miatt inkább csak saját tapasztalatból ismerek, illetve műkedvelői szinten értek hozzá. Nem kívánok széleskörű ismereteket nyújtani, hiszen e műfajnak –a blognak- nem ez a célja, sokkal inkább a személyes tapasztalataimat vetem papírra. Akarom mondani vetem 1 és 0 kódokba (bináris számrendszerbe)…
A téma melyet szeretnék feldolgozni az valahol az információs társadalom és az iskola kapcsolatát próbálja meg boncolgatni. Szívem szerint az iskola helyett információs iskolát írtam volna, de érzésem szerint ez fényévekre van a valóságtól… A sokszínű téma egyik meghatározó területe a blended learning. Ezzel a kifejezéssel számos alkalommal találkoztam, mint ahogy a különböző fordítási kísérletekkel is. Éppen ezért én nem próbálkozom ezzel.
Maga a módszer nem új keletű, még hazánkban sem. Kb. az évezred elején kezdett jelentősebb fejlődésbe hazánkban. Első sorban a felnőttképzés területén, majd a felsőoktatásban és napjainkban a közoktatásban. Bocsánat! Köznevelésben. Ha a klasszikus, didaktikai alapokon nyugvó tanuláselméletek irányából közelítjük meg a kérdést, elmondható, hogy a „szavak és könyvek pedagógiája” a „cselekvés pedagógiája”, de még a „konstruktivista tanulás” is erősen behatárolt térben és időben. Ez a kötöttség ma már komoly gondokat okoz a tanulásban.
A ma tanuló fiatalok nehezen szögezhetők le az iskolapadba, és várható el tőlük a kreatív- alkotó tanulás. Az egyik fő oka ennek –mint ismert- a tanulóknak csendben, fegyelmezetten és némán kell az óra 45 percét tölteni, így elég nehéz aktívan rész venni az órán. Élénken él bennem középiskolai pályafutásom kezdeti korszaka, amikor is szerencsés módon minden nap matematika órán kellett részt vennünk az első órában. Sokszor érdeklődtünk is, hogy miért ekkor van az óra és azt a kimerítő választ kaptuk, hogy „mert ekkor van az órarendben…” Nehezen emészthető válasz, de valóban nem tudom, hogy miért csak az első órában lehet matematikát tanulni. Mi van akkor, ha valaki akkor nem ér rá? Persze a tanulónak mindig rá kell érnie, de véleményem szerint a tudásszerzés lehetőségét kell elsősorban biztosítani és nem a követelményrendszert. Azaz a térben és időben jelentősen korlátozott tanítási-tanulási folyamatot érdeme újragondolni.
A belnded learning ezt próbálja meg áthidalni, amikor is könnyen elérhetővé teszi a tanulási folyamat feltételeit. Az egyik közismert formája ennek az e-learning, mely valamilyen keretrendszer felhasználásával, online módon, alapvetően digitális tartalmakkal segít a tanulásban.
A kulcsszó talán a segítésen van. Na de ehhez paradigmaváltásra van szükség. Oly sok esetben hallom, hogy a mai „fiatalokat” nem érdekli a tanulás, mindig a fészbúkon lógnak. A probléma szerintem az, hogy nem a tanulás nem érdekli őket, hanem az, ahogy tanítják őket. A fészbúkot lehet szeretni, meg nem szeretni egyet nem lehet tudomást nem venni róla. A salátára gyűrt, kissé megsárgult szocreál jegyzetekkel már nem lehet izgalomba hozni a tanulókat. Ez már korábban sem sikerült. Egy klasszikust idézve: –kémia tanárom- demonstrációs eszköz hiányában most képzeljétek el, hogy a kovalens kötés esetében az atomok….
Őszintén szólva nehéz volt elképzelni. Ez a nyolcvanas években volt. Igaz kicsit korábban egy Comeniusnak nevezett pedagógiában jártas személy már a 17. században a szemléltetésről írt.
Napjainkban is hasonló lemaradást érzek az online tanulási környezetek széleskörű felhasználásával kapcsolatban. Jelentős változásokat kellene elérni az iskolában ezzel kapcsolatban. Első sorban a gondolkodásmódban és a tanári attitűdben. A ma tanuló y generációs tanulók és a nemsokára az iskolapadot koptató alfa generációs tanulók más nyelvet beszélnek, mint azok, akik azt próbálják megtanítani nekik, amire 10-20-30 év múlva lesz szükségük majd. Teszik ezt sok esetben 20-30 éves módszerekkel, hiszen ezen már több generáció felnőtt, így, ha nekik jó volt, akkor az most is jó.
Egy dolog azonban megváltozott. A ma fiatalja nem szeret valamit, hanem like-ol, nem olvasónaplót ír, hanem blogot, nem sms-ik, hanem twittel, nem fénymásol, hanem megoszt, vagy link-el és persze az egérről sem az jut eszébe, mint a nagyinak. Ezekhez a változásokhoz kellene adaptálódnia az iskolának. Érdemes volna megtalálni az oktatással kapcsolatos lehetőségeket a közösségi oldalak esetében, megmutatni a diáknak, hogy a wikipedia nem csak arra jó, hogy a házi feladatként kapott költő
életrajzát letöltse, hanem új tartalmakat hozzon létre. Igaz ez a feladat is fejleszt kompetenciákat –IKT, keresési, nyomtatási, lustasági- de gondolom nem ez lenne a cél. A tudásalapú információs társadalom megteremtéséhez az élethosszig tartó tanulás alapjait érdemes lefektetni az iskolában és kevéssé a repetitív jellegű, információ alapú tudást erőltetni. Ennek a megvalósítását néhány tényező jelentősen hátráltatja. Ilyen lehet például az e-learning alapját képező informatikai eszközrendszer biztosítása, vagy éppen a tanárok hozzáállása a változáshoz és a fejlődéshez. Oktatási anyagok, elektronikus tankönyvek, alkalmazások, eszközök megléte Ezzel együtt véleményem szerint mivel vannak igazán jól működő modellek bizonyított, hogy működőképes ez a fajta tanulás és nem kevésbé eredményes, mint amiben hiszünk.
A változás mindig jó, ha másra nem, de legalább arra, hogy megismerjük, hogy amit csinálunk az jó, vagy sem….
Felhasznált irodalom:
Komenczi Bertalan: Az e-learning lehetséges szerepe a magyarországi felnőttképzésben. Budapest 2006. Nahalka István: Hogyan alakul ki a tudás a gyerekekben? – Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002.
A téma melyet szeretnék feldolgozni az valahol az információs társadalom és az iskola kapcsolatát próbálja meg boncolgatni. Szívem szerint az iskola helyett információs iskolát írtam volna, de érzésem szerint ez fényévekre van a valóságtól… A sokszínű téma egyik meghatározó területe a blended learning. Ezzel a kifejezéssel számos alkalommal találkoztam, mint ahogy a különböző fordítási kísérletekkel is. Éppen ezért én nem próbálkozom ezzel.
Maga a módszer nem új keletű, még hazánkban sem. Kb. az évezred elején kezdett jelentősebb fejlődésbe hazánkban. Első sorban a felnőttképzés területén, majd a felsőoktatásban és napjainkban a közoktatásban. Bocsánat! Köznevelésben. Ha a klasszikus, didaktikai alapokon nyugvó tanuláselméletek irányából közelítjük meg a kérdést, elmondható, hogy a „szavak és könyvek pedagógiája” a „cselekvés pedagógiája”, de még a „konstruktivista tanulás” is erősen behatárolt térben és időben. Ez a kötöttség ma már komoly gondokat okoz a tanulásban.
A ma tanuló fiatalok nehezen szögezhetők le az iskolapadba, és várható el tőlük a kreatív- alkotó tanulás. Az egyik fő oka ennek –mint ismert- a tanulóknak csendben, fegyelmezetten és némán kell az óra 45 percét tölteni, így elég nehéz aktívan rész venni az órán. Élénken él bennem középiskolai pályafutásom kezdeti korszaka, amikor is szerencsés módon minden nap matematika órán kellett részt vennünk az első órában. Sokszor érdeklődtünk is, hogy miért ekkor van az óra és azt a kimerítő választ kaptuk, hogy „mert ekkor van az órarendben…” Nehezen emészthető válasz, de valóban nem tudom, hogy miért csak az első órában lehet matematikát tanulni. Mi van akkor, ha valaki akkor nem ér rá? Persze a tanulónak mindig rá kell érnie, de véleményem szerint a tudásszerzés lehetőségét kell elsősorban biztosítani és nem a követelményrendszert. Azaz a térben és időben jelentősen korlátozott tanítási-tanulási folyamatot érdeme újragondolni.
A belnded learning ezt próbálja meg áthidalni, amikor is könnyen elérhetővé teszi a tanulási folyamat feltételeit. Az egyik közismert formája ennek az e-learning, mely valamilyen keretrendszer felhasználásával, online módon, alapvetően digitális tartalmakkal segít a tanulásban.
A kulcsszó talán a segítésen van. Na de ehhez paradigmaváltásra van szükség. Oly sok esetben hallom, hogy a mai „fiatalokat” nem érdekli a tanulás, mindig a fészbúkon lógnak. A probléma szerintem az, hogy nem a tanulás nem érdekli őket, hanem az, ahogy tanítják őket. A fészbúkot lehet szeretni, meg nem szeretni egyet nem lehet tudomást nem venni róla. A salátára gyűrt, kissé megsárgult szocreál jegyzetekkel már nem lehet izgalomba hozni a tanulókat. Ez már korábban sem sikerült. Egy klasszikust idézve: –kémia tanárom- demonstrációs eszköz hiányában most képzeljétek el, hogy a kovalens kötés esetében az atomok….
Őszintén szólva nehéz volt elképzelni. Ez a nyolcvanas években volt. Igaz kicsit korábban egy Comeniusnak nevezett pedagógiában jártas személy már a 17. században a szemléltetésről írt.
Napjainkban is hasonló lemaradást érzek az online tanulási környezetek széleskörű felhasználásával kapcsolatban. Jelentős változásokat kellene elérni az iskolában ezzel kapcsolatban. Első sorban a gondolkodásmódban és a tanári attitűdben. A ma tanuló y generációs tanulók és a nemsokára az iskolapadot koptató alfa generációs tanulók más nyelvet beszélnek, mint azok, akik azt próbálják megtanítani nekik, amire 10-20-30 év múlva lesz szükségük majd. Teszik ezt sok esetben 20-30 éves módszerekkel, hiszen ezen már több generáció felnőtt, így, ha nekik jó volt, akkor az most is jó.
Egy dolog azonban megváltozott. A ma fiatalja nem szeret valamit, hanem like-ol, nem olvasónaplót ír, hanem blogot, nem sms-ik, hanem twittel, nem fénymásol, hanem megoszt, vagy link-el és persze az egérről sem az jut eszébe, mint a nagyinak. Ezekhez a változásokhoz kellene adaptálódnia az iskolának. Érdemes volna megtalálni az oktatással kapcsolatos lehetőségeket a közösségi oldalak esetében, megmutatni a diáknak, hogy a wikipedia nem csak arra jó, hogy a házi feladatként kapott költő
életrajzát letöltse, hanem új tartalmakat hozzon létre. Igaz ez a feladat is fejleszt kompetenciákat –IKT, keresési, nyomtatási, lustasági- de gondolom nem ez lenne a cél. A tudásalapú információs társadalom megteremtéséhez az élethosszig tartó tanulás alapjait érdemes lefektetni az iskolában és kevéssé a repetitív jellegű, információ alapú tudást erőltetni. Ennek a megvalósítását néhány tényező jelentősen hátráltatja. Ilyen lehet például az e-learning alapját képező informatikai eszközrendszer biztosítása, vagy éppen a tanárok hozzáállása a változáshoz és a fejlődéshez. Oktatási anyagok, elektronikus tankönyvek, alkalmazások, eszközök megléte Ezzel együtt véleményem szerint mivel vannak igazán jól működő modellek bizonyított, hogy működőképes ez a fajta tanulás és nem kevésbé eredményes, mint amiben hiszünk.
A változás mindig jó, ha másra nem, de legalább arra, hogy megismerjük, hogy amit csinálunk az jó, vagy sem….
Felhasznált irodalom:
Komenczi Bertalan: Az e-learning lehetséges szerepe a magyarországi felnőttképzésben. Budapest 2006. Nahalka István: Hogyan alakul ki a tudás a gyerekekben? – Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002.
Szerepek
A nevelőtestületi értekezletre készítettem egy prezentációt, melynek témája a pedagógusszerep, digitális nemzedék, digitális állampolgárság. Mivel a nevelőtestület nem jártas e témában a fogalmak tisztázását elengedhetetlennek tartom, ezért ezzel indítom a bemutatót. Fontos, hogy az új fogalmakat több nézőpontból is megismerjék. A digitális nemzedék jellemzőit a Netgeneráció kutatás néhány aspektusával kívánom szemléltetni. A bemutató utolsó harmadában a pedagógusszerep újraértelmezését szeretném a kollégáimmal átnézni, feleleteket keresni a változás szükségességére.
2012. december 11., kedd
Pöll József-Prezentáció/Pedagógusszerepek, digitális nemzedék, digitális állampolgárság
Pedagógusszerep, digitális nemzedék, digitális állampolgárság prezentáció
Készítette: Pöll József ELTE/Neveléstudomány MA/ II. évfolyam
Készítette: Pöll József ELTE/Neveléstudomány MA/ II. évfolyam
Az információs társadalom eszközrendszere
Az információs társadalom eszközrendszere témában készítettem e prezentációt, mely először az információs társadalom fogalmával, majd az információ jellegével, a társadalom és az internet kapcsolatával, a hálózat és az én szembenállásával, végül a digitális tolltartó tartalmával foglalkozik.
Óvodások digitális tolltartója
„Az intézményeknek az on-line portálokon meg kell jelenniük. Ez lehetőséget ad és ezen keresztül hatásrendszereket tud a pedagógus működtetni.” - hangzott el 2012. szeptember 14-én az Információs társadalom és az intézményfejlesztés c. kurzuson Ollé János tanár úrnál.
A mai korban a közoktatás intézményei területén külön kell választanunk az oktató és nevelő intézményeket. Gondolok itt az óvodai nevelésre és az iskolai oktatásra. Az iskolai oktatáson belül is az alsó fokú oktatásra, középfokú oktatásra és felsőfokúra köztudott tagolni. Mégis jelen bejegyzésben az óvoda on-line jelenlétét szeretném hangsúlyozni. Hiszen, a pedagógusnak minden intézménytípusban hatásrendszereket kell működtetniük, szükségük van a kínálkozó lehetőségek felhasználására. Ezen keresztül a jelen kor, az információs társadalom eszközrendszerét fel kell használnia a mindennapi munkában.
Sokszínű digitális tolltartó
Az eszközrendszer felhasználásához tudnunk kell, mik az úgynevezett „digitális tolltartó” összetevői.
Vegyünk számba minden „kategóriából” egy-egy példát.
Közösségi alkalmazások: az egyik legnépszerűbb, legtöbb felhasználóval rendelkező a Facebook. Mely egy amerikai alapítású ismeretségi hálózat, amely 2004. február 4-én kezdte működését. Eredeti neve a Thefacebook volt. A világ egyik legnagyobb ismeretségi hálózata, amely 2011 februárjára már több mint 637 millió regisztrált felhasználóval működött. A 2009. januári Compete.com rangsorolása alapján a Facebook a világ leggyakrabban használt szociális hálózatává vált, a havi aktív felhasználók száma szerint, megelőzve a My Space nevű közösségi oldalt. 2009. november 25-én Mark Zuckerberg bejelentette, hogy a Skype és a Twitter mintájára tőzsdére viszi a Facebookot. 2011 tavaszán a tőzsdei bevezetést még mindig korainak találták, és az időpontját 2012-re tették, közben azonban a Facebook értékét folyamatosan számítgatták és felbecsülték. A tőzsdei bevezetésre végül 2012. május 18-án délután 17 órakor került sor. A következő mérföldkő 2012. október 4. – ezen a napon a Facebook elérte az 1 milliárd regisztrált felhasználót.
Keretrendszerek: népszerű intézményi-oktatási keretrendszer a Moodle. A wikipédián találtak szerint- A Moodle-t eredetileg az ausztrál Martin Dougiamas WebCT rendszergazda fejlesztette ki, hogy segítse az oktatókat olyan online kurzusok létrehozásában, amelyek középpontjában az együttműködés, a tartalom együttes építése és a folyamatos fejlődés áll.
Blogok, mikroblogok: természetesen lehetőség van egyes helyeken álnéven megjelenni, de a legtöbb blog valós néven és valós mindennapi, sokakat érdeklő témában íródik.
Geo-lokációs szolgáltatások: Ezek közül kiemelném az én személyes kedvencemet a Geocaching-et, mely egy olyan „találmány” mely on-line, de egy off-line tevékenységet támogat. Ösztönzést ad szinte mindenkinek, aki regisztrál, hogy minél több helyet derítsen fel és keresse a geo-ládákat, bővítse a megismert és felderített helyek számát!
Közösségi tartalom: a nemrég említett Wikipédia például ilyen, kollaborációs felület. Akár tanórai feladat is lehet egy szócikk fejlesztése. Nézzenek utána a diákok, egy adott témának a világhálón és tegyék ezt közzé a wikipédián.
Óvoda és óvodások a web-en
avagy útkeresés a multimédia és a digitális világ útvesztőjében
(gyakorlati felhasználás)
Képzeljünk el egy óvodás gyermeket, kezében egy táblagéppel, vagy egy okos-telefonnal melyen éppen egy geo-lokációs programot használ. Nem is olyan bizarr gondolat ez, a 21. század óvodájában (természetesen a financiális oldalt nem nézve) megvalósítható. A számítógép használat ugyanis alapvető ismeretnek számít multimédiával átitatott világunkban. Az óvodában, ahol dolgozom, minden csoport rendelkezik számítógéppel, melyet napi (heti) szinten használnak is a GYEREKEK. Hiszen számukra kerültek a csoportokba kizárólag. A PC-n fejlesztő játékok és mesék kaptak helyet. De miért ne lehetne akár internet és internet alapú programok a gépen? Régi kezdeményezés ez, mely eleddig nem talált meghallgatásra. Pedig a gyerekek már 3-6-7 éves korban rendelkeznek bizonyos kompetenciákkal, melyek birtokában használni és felhasználni tudnak bizonyos digitális tartalmakat. Hiszen otthon is ezt csinálják előszeretettel.
Nézzük az ún. „felnőtt-oldalt”. Óvodapedagógusok, szülők… A bölcsődéből óvodába kerülő gyermekek szülei hiányolják a napi szintű kapcsolattartást az óvodával. (Bölcsiben naponta írtak az üzenő-füzetbe, hogy mi történt aznap.) Természetesen van az a 4-5 perc amit a pedagógus tud reggel vagy délután beszélni a szülővel, de általában ez nem elégít ki minden igényt.
A korábbi kapcsolattartási formák a mai rohanó világban, túlzsúfolt életben elavultnak számítanak. Nézzük végig ezeket: faliújság, szülői értekezlet (évente 2-3szor)… mi történik, ha pont valaki nem ér rá az adott időpontban?! Kimarad az információkból…
Óvodai csoportomban ezek kiküszöbölésére kezdtünk el gondolkodni ezen források modernizálásán. Az első (évekkel ezelőtti) kezdeményezés- mely rövid ideig működött is – az sms-lánc (telefon-lánc) volt. Minden szülő tudta, hogy ő kit értesít és őt ki értesíti, bármilyen fontos információ kerül a birtokába. Természetesen ennek anyagi vonzata volt a szülők felé… Az évek előre haladtával már mindenkinek lett internetezési lehetősége otthon vagy a munkahelyén és az internet a mindennapok részévé vált. Így egy e-mail-listát hoztunk létre, ehhez kapcsoltan egy on-line fotótárba gyűjtöttük a csoportban készített képeket, melyeket bárki (a felhasználók közül) szabadon letölthetett. A moderátorok mi pedagógusok voltunk. Sajnos a tárhely-kapacitások végesek voltak, így más megoldásra volt szükség, illetve problémák adódtak azokkal a helyzetekkel, amikor egy szülő a közérdekű válaszát csak nekünk küldte és nem a csoport összes tagjának.
A legújabb és eddig bevált kapcsolattartási on-line forma a Facebook csoport létrehozása. Ez lehetőséget nyújt a fényképek feltöltésére, az információk közlésére, megosztására, véleményformálásra, stb. . A csoport tagjai aktívan részt vehetnek a virtulási megbeszéléseken, miközben alkalmazhatják a multitasking-ot is.
Az a kérdés merül fel bennem mostanság igen sokszor, hogy vajon hogyan lehetne az úgynevezett digitális tolltartó többi „színes ceruzáját” is felhasználni az óvodai mindennapokban?!
Szervezzünk geocaching- túrákat a családokkal? (Hiszen a GPS is szinte „alapfelszereltség” a családoknál) Minden csoport kapjon táblagépeket és a gyerekek hálózatban vagy on-line is tudjanak játszani? Legyen a gyerekeknek is fb-profiljuk és lájkolhassanak, megoszthassanak képeket, alkalmazásokat? Társalogjunk a szülőkkel a moly.hu-n a gyermekeiknek olvasott könyvekről? Vagy ha már a könyveknél tartunk… ajánljuk fel a cserebere lehetőségét a rukkola-n?
Sok ilyen és ehhez hasonló gondolat jut eszembe! És Nektek / Önöknek?
2012. december 10., hétfő
Információs társadalom és az iskola Tartsuk a lépést korunkkal!
Blogbejegyzésem témája, ahogy a címből is kitűnik:
az információs társadalom és az iskola. Ebből következik, hogy az információs
társadalomról magáról, valamint az oktatásról, iskoláról lesz szó, illetve ezek
kapcsolatáról.
A téma felkutatásának olyan módon kezdtem neki, hogy
felidéztem, mi jut eszembe elsőként ezekről a szavakról, fogalmakról. Nos,
nézzük, de csak röviden:
- Az információs társadalom. Fejemben az a gondolat körvonalazódott, miszerint napjainkban hatalmas mértékű információ éri az embert. Az internet megjelenésével kitágultak a határok, és már szinte minden adat fent kering a világhálón, megtalálható ott. Tehát arra kell törekednünk, hogy ennek az információmennyiségnek a megfelelő szűrését, kontrollálását, kritikus használatát megtanuljuk. Látjuk, hogy adva van a rengeteg információ, de vajon mikor beszélhetünk információs társadalomról?
- Az iskola és oktatás. Ez az, amiről szerintem mindenkinek ugyanaz jut az eszébe: padban ülő diákok, ahogy a tanárok tágítják a fejüket.
- E kettő kapcsolata. Az információ értéke felértékelődött, már nem a tanár a mindentudó információhordozó. Egyéb fontos szerepeket kell a tanárnak betöltenie napjaink társadalmában. De ezt el tudja fogadni az oktatás és képes alkalmazkodni?
Az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ
szerint az információs társadalom kialakulása egy olyan jelenkori változás,
melynek jelentősége vitathatatlan, hiszen mind a gazdaságot, mind a kultúrát,
mind a társadalmat érinti. Hatásai az egész világon érvényesülnek és alapjaiban befolyásolják az egyének, a cégek, az állam,
illetve a társadalmi közösségek életminőségét, sikerét, működését,
továbbélését.
Maga a kifejezés valószínűsíthetően Japánból ered még az 1960-as évekből. A gazdasági válságok hatására ugyanis a túlélés érdekében az ipar „tudás-intenzív” ágazatait mozgósították, ezáltal az információ értéke is felértékelődött. Ismerjük a kifejezést, gyakran használjuk is, hogy „Az információ hatalom.” Hát erről van itt szó.
Manapság, mint tapasztaljuk, a gazdaság egyik fő tényezőjévé az információ termelése és terjesztése vált. „Melody leírása szerint az információs társadalmak egyszerűen olyan társadalmak, amelyek mára komplex elektronikus információhálózatoktól függnek és erőforrásaik nagy részét információs és kommunikációs tevékenységre fordítják.” [Denis McQuail: A tömegkommunikáció elmélete; Osiris kiadó, Bp. (2003) 112. oldal]
Maga a kifejezés valószínűsíthetően Japánból ered még az 1960-as évekből. A gazdasági válságok hatására ugyanis a túlélés érdekében az ipar „tudás-intenzív” ágazatait mozgósították, ezáltal az információ értéke is felértékelődött. Ismerjük a kifejezést, gyakran használjuk is, hogy „Az információ hatalom.” Hát erről van itt szó.
Manapság, mint tapasztaljuk, a gazdaság egyik fő tényezőjévé az információ termelése és terjesztése vált. „Melody leírása szerint az információs társadalmak egyszerűen olyan társadalmak, amelyek mára komplex elektronikus információhálózatoktól függnek és erőforrásaik nagy részét információs és kommunikációs tevékenységre fordítják.” [Denis McQuail: A tömegkommunikáció elmélete; Osiris kiadó, Bp. (2003) 112. oldal]
Általános
jellemzői az információs társadalomnak (egy alternatív lista):
-
Az információ önálló értékké válik.
-
Az információs
társadalom középpontja az információfeldolgozó technológia.
-
Az
"érvényes tudás" felezési ideje (az az idő, mialatt elavulttá válik)
a fejlődés gyorsulása miatt jelentős mértékben csökken.
Ezáltal állandó követelménnyé válik az élethosszig tartó tanulás, melynek fontosságát az Európai Unió is hangsúlyozza.
Ezáltal állandó követelménnyé válik az élethosszig tartó tanulás, melynek fontosságát az Európai Unió is hangsúlyozza.
- Minthogy értékké, az információ hatalmi tényezővé válik, a hatalom azé lesz, aki az információt termeli és elosztja.
Ha tudjuk, hogy az information society elmélete szerint az információ előállítása, elosztása, terjesztése, használata és kezelése jelentős tevékenység, úgymond hatalom, és ma már vitathatatlanul az információs társadalom részesei vagyunk, melynek sajátossága az információ-technológia központi szerepe a termelésben, a gazdaságban és általában a társadalomban, akkor hogyan lehetséges, hogy az oktatás, lássuk be, a mai napig egy oly régi modellen alapszik, mely még az ipari társadalom korából származik?
Az információs társadalom témaköre már az
Európai Unióban is felértékelődött, központivá vált. Ha pedig az Európai Unió
fontosnak tartja, akkor már csak pár lépés, hogy az oktatáshoz is eljusson ez a
felfogás. Mára már a felsőoktatási curriculumba beépült, a közoktatásba is
belenyúl, de ellenállás a mai napig tapasztalható a pedagógusok részéről.
Ez kissé
érthetetlen, hiszen a tudásműveletek felértékelődnek ebben a korban, ezáltal az
iskola is központi tényezővé válik.
Talán nem
mondok újdonságot, ha azt állítom, hogy az újdonságok közepette megváltozott az
iskola szerepe is. Az internet forradalmian megváltoztatta az oktatásügyet is.
A tudás egyre nagyobb része származik az iskolai közegen kívülről. Az
oktatásnak ehhez az új helyzethez kell alkalmazkodnia. Mivel az információkat
megszerezni nem csak az iskolában lehet már, ezért kiemelkedő szerepe az
iskolának ott rejlik, hogy az élet során sokféle forrásból megszerzett tudás
egészének formálására, integrálására törekszik.
Csapó Benő
szerint az iskola akkor gyakorolhat releváns hatást tanulóira, ha a sokféle
forrásból minél többet megmutat, és segít az integrálásra, egységbe
szervezésre.
Mivel a legtöbb hatás az interneten keresztül éri a tanulókat, ezt a lehetőséget is ki kellene használniuk a pedagógusoknak és bátrabban élni vele. Mégis jellemző, hogy az iskolában az internethasználat csak az informatika órára korlátozódik le.
Alapvető követelmény lenne, hogy az oktatási intézmények mindegyike rendelkezzen a változások megfelelő kihasználásához szükséges eszközökkel, valamint felfogással. Mégis azt tapasztalom, hogy vannak olyan iskolák, ahol ez a mai napig hiányzik. Sajnos nincs meg a megfelelő felszereltség, vagy éppen a felfogás hibádzik az oktatás igazi megreformálásához. Természetesen nem elegendő csupán az, hogy eszközöket biztosítsunk az iskolában, a használatukhoz szükséges képességeket is fel kell építenünk a tanulókban. A hangsúly ma már nem az információátadáson van, hanem a képességek fejlesztésén. Egyre elterjedtebb ez a megközelítés.
Mivel a legtöbb hatás az interneten keresztül éri a tanulókat, ezt a lehetőséget is ki kellene használniuk a pedagógusoknak és bátrabban élni vele. Mégis jellemző, hogy az iskolában az internethasználat csak az informatika órára korlátozódik le.
Alapvető követelmény lenne, hogy az oktatási intézmények mindegyike rendelkezzen a változások megfelelő kihasználásához szükséges eszközökkel, valamint felfogással. Mégis azt tapasztalom, hogy vannak olyan iskolák, ahol ez a mai napig hiányzik. Sajnos nincs meg a megfelelő felszereltség, vagy éppen a felfogás hibádzik az oktatás igazi megreformálásához. Természetesen nem elegendő csupán az, hogy eszközöket biztosítsunk az iskolában, a használatukhoz szükséges képességeket is fel kell építenünk a tanulókban. A hangsúly ma már nem az információátadáson van, hanem a képességek fejlesztésén. Egyre elterjedtebb ez a megközelítés.
Úgy
gondolom, hogy ha az országok tartani akarják a globális versenyt, akkor az
alapoknál kellene kezdeni: az iskolában. Az iskolákat és a pedagógusokat
mindenféle szempontból képessé kell tenni arra, hogy az információs társadalom
kihívásainak eleget tegyenek, ezáltal maximálisan segíthessék a következő
generáció helytállását ebben a korban. Úgy gondolom, hogy látjuk magunk előtt a
helyes utat. Ez az első lépés a változásban.
Felhasznált
szakirodalom:
http://www.ofi.hu/tudastar/nyitott-iskola-tanulo/iskola-informacios
http://mek.oszk.hu/05400/05433/05433.pdf
http://mek.oszk.hu/05400/05433/05433.pdf
Denis McQuail: A tömegkommunikáció elmélete; Osiris kiadó,
Bp. (2003) 112. oldal
Figyelem!
Ingyenes interaktív eszközök az oktatáshoz!
Így
karácsony előtt arra a szóra, hogy ingyenes - még jobban felkapjuk a fejünket. A
címmel nemcsak a figyelmét akartam felkelteni a kedves olvasónak, hanem rá
szeretnék mutatni arra a jelenségre, hogy sok pedagógustársam azért nem használ
IKT eszközöket, mert drágák. Ugyanakkor beszámolnak arról is, hogy különböző
pályázati és egyéb forrásból nyert digitális eszközök hada porosodik az iskola
szertárában. „Pesti gyerekként” könnyen beszélek, de azt gondolom, hogy ma
Magyarországon, az az iskola, aki igazán szeretne, egy kis kreativitás árán
ugyan, de számítógéphez és egyéb IKT eszközökhöz viszonylag könnyen hozzá tud
jutni. Bogbejegyzésemben nem fundraising ötleteket és magoldásokat szeretnék
bemutatni, hanem az információs társadalom eszközrendszerét. Illetve azon webkettes eszközeit, melyek használata ingyenes és
az oktatásban betöltött fontos szerepük megkérdőjelezhetetlen. Mielőtt
belemegyek az eszközök, alkalmazások konkrét bemutatásába meg kell említenem
egy-két kulcsfogamat. Iskoláink padjaiban a digitális nemzedék ül, információs
társadalomban élünk, ahol bizony a pedagógus szerepek megváltoztak. A tanárnak
nem elég az offline szerepére, példamutatására odafigyelni, hanem mutasson jó
példát saját online jelenlétével, magatartásával is. A digitális nemzedéket,
digitális állampolgárok alkotják, melyben a pedagógus szerepe hallatlanul
fontos. Ajánlom a pedagógus társaim figyelmébe az ISTE (International Societyfor Technology in Education) által minden évben kiadott standardot a tanári-tanulói
kompetenciákat illetően.
Cselekedtető
online eszközök a tanítási gyakorlatban
Az
alábbiakban funkcionális kategóriákra osztva mutatom be a különböző web 2.0
eszközöket. Természetesen a teljesség igénye nélkül. Majdnem képtelenség
összeszedni az összes olyan online szolgáltatást, mely az oktatást támogatja. Látni
fogjuk, hogy az egyes alkategóriákon belül is hatalmas az online eszközök
tárháza. Így inkább csak arra vállalkozom, hogy egy kis ízelítőt mutassak be.
Igyekszem a bejegyzésemben folyamatosan hivatkozni a felhasznált forrásokra,
fontos számomra, hogy szerzői jogokat ne sértsek. A bejegyzésem végén minden
felhasznált irodalom, anyag megtalálható.
Lehet,
hogy rossz húzás a részemről, először a talán legérzékenyebb ponttal az online játékok kategóriával kezdeném.
Ahogy egy offline játék is lehet fejlesztő hatású, (szerepük igen nagy főként az
általános iskolában) az online világ is megannyi fejlesztő játékot tartalmaz. Négy alkategóriába szokták sorolni az online
játékokat; stratégiai,
logikai, szimulációs, képességfejlesztő. Az online játékok
között is vannak egyéni és csoportos, közös kollaborációra alapozók. Ma
körülbelül 300 virtuális világot különböztethetünk meg, ezek egymástól mind megjelenésükben,
mind céljaikban, mind üzleti modelljükben eltérhetnek egymástól. Nézzük a sokak
által talán legismertebb online játékot a Honfoglalót.
Itt elsősorban
történelmi témákban játszhatunk, egyénileg robot ellen, illetve csoportosan,
akár bajnokság keretein belül.
A
mozaLand online tanulmányi játék segítségével egy virtuális világ polgáraként
játékos formában, lelkes, tudásalapú közösségben mélyíthetők el és
gyakorolhatók be a matematika, az anyanyelv és a természetismeret tantárgyak
területén megszerzett ismeretek.
A játék fejleszti az együttműködést és a
csapatban gondolkozás képességét, de lehetőséget teremt a versengésre és egyéni
sikerek elérésére is[1].
Biológia órák szemléletes és érdekes
alkalmazása lehet a Powerupthegame. Az IBM fejlesztette játék egy ingyenes
interaktív háromdimenziós alkalmazás.
A játék célja egy képzeletbeli bolygó
megmentése az ökológiai katasztrófától. Egyedül is lehet játszani, de maximum
húszan – ennyi játékosra jut egy bolygó, mely létrehozatala után hűen tükrözi a
döntések minden nyomát. A kiinduló helyzet egy, környezeti összeomlás szélén
álló bolygó, ezt kell megmentenünk környezetkímélő energiaforrásokkal és
ésszerű energiagazdálkodással. A projekt bevallottan tanároknak és szülőknek
szól, tanárok számára külön oktatási segédterv is található a weblapon,
sorvezető és hat leckényi feladat[2].
A következő kategóriába azokat a
szolgáltatásokat soroltam, melyek a médiamegosztást
(podcast) segítik. A médiamegosztó programok segítségével a pedagógusok és
a diákok különböző digitális anyagokat oszthatnak meg egymással (mozgóképeket, prezentációkat,
előadásokat, stb.). A legnagyobb videó megosztó oldal a Youtube.
Ide bárki feltölthet saját
készítésű videókat, mozgóképeket, szerzői jogokat nem sértő tartalmakat.
Az egyik leghíresebb prezentáció megosztó oldal a Slideshare. A prezentációk közzétételének különböző fokozatai vannak (letölthető, csak megtekinthető, akár privátként is), az előadásokhoz kommenteket lehet fűzni, ugyancsak egy előadással válaszolni stb. A prezentációkhoz hangot is lehet társítani, akár aláfestő zenét, akár magának az előadásnak a hanganyagát. Csoportokat is létre lehet hozni, melyek az után egymással már még könnyebben, automatizáltan beszélgethetnek. A Slideshare segítségével technikai tudás nélkül, sok kényelemmel segítve bárki bárkivel meg tudja osztani előadását és annak esetleges kísérő anyagait[3]. Valamint biztonságérzetet adhat, hogy a prezentációinkat bárhol, bármikor el tudjuk érni.
Az egyik leghíresebb prezentáció megosztó oldal a Slideshare. A prezentációk közzétételének különböző fokozatai vannak (letölthető, csak megtekinthető, akár privátként is), az előadásokhoz kommenteket lehet fűzni, ugyancsak egy előadással válaszolni stb. A prezentációkhoz hangot is lehet társítani, akár aláfestő zenét, akár magának az előadásnak a hanganyagát. Csoportokat is létre lehet hozni, melyek az után egymással már még könnyebben, automatizáltan beszélgethetnek. A Slideshare segítségével technikai tudás nélkül, sok kényelemmel segítve bárki bárkivel meg tudja osztani előadását és annak esetleges kísérő anyagait[3]. Valamint biztonságérzetet adhat, hogy a prezentációinkat bárhol, bármikor el tudjuk érni.
Nemcsak megosztani tudjuk a különböző
digitális tartalmakat, hanem létre is tudunk hozni. A következő kategória azok az eszközök kerültek, melyek segítségével megoldható a média létrehozása, alakítása. Az egyik
ilyen szolgáltatás az Ustream.
Az Ustrem lehetőséget ad arra, hogy egy előadást élőben közvetítsünk online, így például az otthon betegeskedő diákok is meghallgathatják az órát. Ezen túl a felvétel rögzítésre kerül, így bármikor, bárhol újra lejátszható, beágyazható lesz a felvett előadás. Egy másik nagyon érdekes szolgáltatás a Googlelittrips. Ez a szolgáltatás új dimenziókat nyit meg az egyes tantárgyak közötti kapcsolatok megszilárdítására, az összefüggések elmélyítésére.
Így irodalmi, történelmi élményeink kapcsolhatók össze a földrajzi háttérrel. Térképen követhető MARCO POLO kalandozásától kezdve még számos más történelmi és regény hőseinek kalandjai, cselekményei. A szolgáltatás hátterét a Google Maps biztosítja, így a világ bármely pontjáról készíthető ilyen térkép, nincs akadálya a magyar regények, történetek földrajzi megjelenítésének sem.
Az Ustrem lehetőséget ad arra, hogy egy előadást élőben közvetítsünk online, így például az otthon betegeskedő diákok is meghallgathatják az órát. Ezen túl a felvétel rögzítésre kerül, így bármikor, bárhol újra lejátszható, beágyazható lesz a felvett előadás. Egy másik nagyon érdekes szolgáltatás a Googlelittrips. Ez a szolgáltatás új dimenziókat nyit meg az egyes tantárgyak közötti kapcsolatok megszilárdítására, az összefüggések elmélyítésére.
Így irodalmi, történelmi élményeink kapcsolhatók össze a földrajzi háttérrel. Térképen követhető MARCO POLO kalandozásától kezdve még számos más történelmi és regény hőseinek kalandjai, cselekményei. A szolgáltatás hátterét a Google Maps biztosítja, így a világ bármely pontjáról készíthető ilyen térkép, nincs akadálya a magyar regények, történetek földrajzi megjelenítésének sem.
A következő bekezdésben szeretném az
iskola falait kitágítani. Olyan szolgáltatásokat mutatok be, amelyek
segítségével élő párbeszéd,
konferencia alakítható ki egy osztályon, csoporton belül, úgy, hogy a résztvevők
fizikailag különböző helyeken vannak. Ilyen interaktív szolgáltatás például a
Vyew. A Vyew-en pillanatok alatt kialakíthatunk egy szobát az online
találkozásunkhoz, kurzusunkhoz.
A program számos megosztást engedélyez a feleknek, így például meg tudjuk osztani egymás képernyőit, prezentációit, web kamerát, stb. Sokkal speciálisabb és strukturáltabb az OracleThink projektje, mely a tanárokra és a diákokra fókuszál.
Itt biztonságos, védett felületen lehet közösen tanulni, barátságosan versengeni és online könyvtárakat, dokumentumtárakat létrehozni. A diákok saját weblapokat hozhatnak létre, ahol szövegeket, képeket oszthatnak meg, vitákat, szavazásokat indíthatnak.
A program számos megosztást engedélyez a feleknek, így például meg tudjuk osztani egymás képernyőit, prezentációit, web kamerát, stb. Sokkal speciálisabb és strukturáltabb az OracleThink projektje, mely a tanárokra és a diákokra fókuszál.
Itt biztonságos, védett felületen lehet közösen tanulni, barátságosan versengeni és online könyvtárakat, dokumentumtárakat létrehozni. A diákok saját weblapokat hozhatnak létre, ahol szövegeket, képeket oszthatnak meg, vitákat, szavazásokat indíthatnak.
A közös
dokumentumszerkesztés szintén egy nagyon hasznos szolgáltatás. Talán a legelterjedtebb
a Google Drive szolgáltatása, ami magyar nyelven is elérhető. A drive
szolgáltatásban könnyen lehet szöveges dokumentumokat, táblázatokat,
prezentációkat, kérdőíveket, stb. létrehozni, meglévőket feltölteni és mindezeket
közösen szerkeszteni.
Mi szabhatjuk meg, hogy melyik dokumentumot ki láthatja, és könnyű követni azt is, hogy ki mikor mit módosított az adott dokumentumon.
Mi szabhatjuk meg, hogy melyik dokumentumot ki láthatja, és könnyű követni azt is, hogy ki mikor mit módosított az adott dokumentumon.
Nos,
jöhet Wiki, aki igen megosztott hírnévnek örvend. A wiki rendszerek a közös
tudásmegosztást, tartalomszerkesztést szolgálják. Talán a legjobb eszköze a
közösségi tartalomgenerálásnak. A leghíresebb a Wikipedia, mely a
világ legnagyobb és legfrissebb ingyenes online lexikonja. Sokan nem tartják
elég megbízhatónak a wikipédián található tartalmakat – ilyenkor mindig
felmerül bennem a kérdés, hogy akkor vajon miért nem javítják ki. Bárki
hozzátehet és elvehet a tartalmakból. Iskolai gyakorlatban általában a csoportos
kollaborációnak, nyújt kiváló lehetőséget. Projektek, egyes tananyagok
feldolgozásához nagyon kreatív és sokszínű lehetőségeket biztosít. Akár
nemzetközi együttműködést is lehetővé tesznek, pl. A kőszívű ember fiait
közösen dolgozzák fel egy Magyarországi és egy Erdélyi testvériskola 7.
osztályos tanulói.
Külön kategóriába szedtem a közösségi (social network) oldalakat (Iwiw,
Facebook, Google+, stb.). Magáról a facebook-ról nem, csak az oktatásban
betöltött szerepéről szeretnék említést tenni. Egy külön, hosszú
blogbejegyzést, tanulmányt lehetne írni a facebook oktatásban felhasználható
funkcióiról. Sokan ódzkodnak tőle, de talán ez az a szolgáltatás, melyet
feltétlenül be kell csatornáznunk a mindennapi pedagógusi munkánkba. A diákok,
hallgatók túlnyomó többsége regisztrált a facebook-on, naponta többször is bejelentkeznek,
de sokan egész nap online jelen vannak a mobil eszközeik segítségével.
Azért
raktam ezt a kategóriát a sor végére, mert majdnem minden, a fentiekben felsorolt
szolgáltatással összeköthető a facebook. Könnyen kialakíthatunk, zárt-nyitott
tanulócsoportokat, dokumentumokat oszthatunk meg, linkeket ágyazhatunk be,
feladatokat oszthatunk ki, stb.
Ahogy a bejegyzésem elején is írtam,
csak ízelítőt akartam adni pedagógus társaimnak az információs társadalom azon
eszközeiből, melyek segíthetnek abban, hogy kiváló digitális állampolgárokat
neveljünk. A digitális eszközökben számtalan lehetőség rejlik, de természetesen
új kihívásokat is hordoznak magukban. A címadásban pontatlan volt az ingyenes
kifejezés, mert rengeteg időt kell szánnunk arra, hogy lépést tartsunk az
információs társadalommal. Pedagógusként én kevés jobb befektetést tudnék
ajánlani.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)