2012. december 17., hétfő

Oktatás-informatikai fejlesztések (prezentáció)

Beágyazva láthatjátok a Sulinet Digitális Tudásbázisról készített prezentációmat.
Nagyon meglepődtem az oldal láttán, mert még régebben próbáltam használni, de akkor nem nyerte el a tetszésemet. Rengeteg újítás történt azóta, a forma is átalakult. Nekem nagyon tetszett, hogy lehet csoportokat létrehozni, tartalmat megosztani (ennek közös szerkesztését nem tudtam kipróbálni, de ha valakinek van kedve jelezze).

2012. december 16., vasárnap

Jelen előadásban az információs társadalom eszközeit szeretném bemutatni kissé sajátos oldalról. Nem a klasszikus értelemben vett felsorolás és bemutatás lesz az előadásban, sokkal inkább a saját tapasztalataimat és gondolataimat szeretném megosztani veletek!



„We don’t need (no) education”… - Információs társadalom és az iskola





… legalábbis úgy tűnik, teljes átalakításra, újjáépítésre van szükség. Miért?
Azért, mert a jelenlegi iskolamodell és a jelenlegi módszerek (frontális oktatás, egységes, merev tantervek, átjárhatatlanság, átláthatatlanság, nagy létszám), a 20. századi modern iparosodott társadalomban szükséges tudást, és képességeket nyújtják a 21. századi, információs társadalomban élő diákságnak. Az oktatás intézményesítésével, és kötelezővé tételével az iskolának hirtelen rengeteg funkcióval és feladattal kellett szembenéznie. „ Az iskolarendszer multifunkcionálissá vált, és sokféle feladat hárult rá a gyermekmegőrzéstől és ellátástól kezdve az esélyegyenlőség, a mobilitás biztosításáig, a tudásátadástól az erkölcsi nevelésig, az általános műveltség átadásától kezdve a munkaerő-piaci igények kielégítéséig.”[1] Nem véletlenül lett az iskola a második szocializációs színtér, és nem véletlenül roskad össze a sok feladat, és a még több felelősség alatt. 
      Erre a válságra próbáltak meg megoldást keresni az 1960-as években a különböző reformpedagógiai irányzatok alapítói. A jól ismert irányzatok mellett azonban megjelent az nevelés és az oktatás újratársadalmasítását, és az társadalom iskolátlanítását hangsúlyozó szemlélet is, ami tehát egy iskola nélküli társadalmat képzel el. Ez azonban nem jelenti az oktatás nélküli társadalmat, hiszen nem volt soha egyértelmű, hogy tanulás csak az iskolában történhet, sőt! A hatékony tanulás valószínűleg nem az osztálytermi 45 percekben megy végbe. 
Ennek a szemléletnek a képviselője Ivan Illich[2], aki 1971-ben „A társadalom iskolátlanítása” című könyvében fejti ki nézeteit, melyet az interneten megtalálhatunk.[3] „Az iskolát olyan intézményként definiálja, amely formális szabályaival, hierarchikus felépítésével és uniformizáló hatásával csupán a kreativitás kiölésére és a tanulási kedv elvételére alkalmas.” [4] 
A tanulás Illich nézetei szerint a szubjektív tevékenység, amit  a tanterv merev elvárásai korlátoznak. Illich tehát amellett érvel, hogy töröljük el a kötelező formális iskolarendszert, és helyette alakítsuk ki az önnevelés és önképzés egyéni, és együttes formáit. Ezt egy önkéntesen szerveződő ismerethálózatokban képzeli el, amiben a különböző célzattal közösségek szerveződnek. Ezt a hálózatot „lehetőséghálónak” nevezi, hogy elhatárolódjon a hálózat fogalom oly sok különböző területen használt fogalmától. A gyakorlatban ezt tanulási adatbázis létrehozásával, egyéni képesség-portfóliók közzétételével, kortárscsoportok tapasztalatcserélő hálózatával, és az intézmények közötti együttműködéssel gondolta megvalósíthatnak. Mindezt 1971-ben fogalmazta meg könyvében, amikor még nem volt jelen az emberek életében az elméletet megtámogató technikai háttér, hiszen az legelső személyi számítógép[5], a Commodor csak 10 évvel később, 1981-ben terjedt el, a World Wide Web[6] pedig az 1990-es években indult világkörüli útjára.

Ami 10 éve elképzelhetetlen utópiának tűnt, az hirtelen megvalósíthatóvá vált, és most, 2013 hajnalán a Web 2.0 kiterjedt használatával és egy új tanuláselméleti paradigmával, a hálózati tanulással megvalósulni látszik. A hálózati tanulás, más néven konnektivizmus a tanulást egy olyan folyamatnak tekinti, amely során az információcsere hálózatba szervezett elektronikus eszközökkel történik. Nem tudásátadásról, hanem közös tudásalkotásról van szó, ahol a tanár-diák szerepek feloldódnak a kölcsönös tanulásban. Ez a tanulásszervezés forradalmát jelenti. Hasonlítsuk most össze a két tanulásszervezési – a központosított, frontális, és a konnektivista – módszert.  A központosított hálózat, mely a Web 1.0-ra volt jellemző, úgy működik, mint a frontális tanulás. Az osztályteremben, a tanulók a tanár szavaira figyelnek, a tanár és a diákok között erős kapcsolat van, a diákok azonban kevésbé működnek együtt. A web 2.0, és a konnektivizmus világa inkább tanulók (és azok elektronikus eszközök) közötti sok gyenge kapcsolaton alapul, mint a néhány erős, és kevés gyenge kapcsolattal ellátott hálózat. A központosított hálózatban az ismeretátadás felülről lefelé egyirányúan történik, a gyenge kapcsolatokra építő hálózatokban azonban horizontálisan, kölcsönösen a tagok között történik az információáramlás, létrehozva ezzel egy közös, sokoldalú tudást.[7]


forrás: http://www.oktatas-informatika.hu/2012/07/turcsanyi-szabo-marta-fenntarthato-innovacio-a-tanarkepzesben-az-elmelettol-a-gyakorlatig/
Ehhez természetesen megfelelő kompetenciák szükségesek, az innovatív, kreatív gondolkodástól kezdve az együttműködésen és az információmenedzsmenten át a tudatos digitális állampolgárságig. Ha ezek az alapok megvannak, a lehetőségek tárháza tulajdonképpen végtelen. Ez a tanulási forma az információszerzésen alapszik, melynek módszere a felfedezés. A tanár csupán ezt koordinálja, facilitálja ezt a felfedezést. És melyik gyermek ne szeretne felfedezni? Sőt, melyik felnőtt ne szeretne felfedezni? Jelenleg az élethosszig tartó tanulás jegyében az önképzés, az autodidakta módon való tanulás egyre fontosabbá válik. Azonban az erre vonatkozó motivációt már gyermekkorban ki kell alakítani, hogy a gyermek felnőtt korában is akarjon, és tudjon új és új felfedezéseket tenni.
Természetesen szükség van az alap kultúrtechnikák átadására, a szocializációra, melyre jelenleg az iskola falai között van lehetőség. De úgy, hogy a gyerekek természetes tudásvágyát, és motivációját megőrizzük. Erre pedig rendkívül jó lehetőség az IKT eszközök használata már óvodás kortól, hiszen kilépve a falak közül, az IKT mindenhol körülveszik őket. Az iskola falaink pedig egyre vékonyíthatunk, és a gyerekek iskolai előre menetelével párhuzamosan ezeket a falaka lebonthatjuk, egyre inkább bevonva őket a közös tudás létrehozásába az információkereséstől egészen az információ újrakonstruálást lehetővé tevő web 2.0-es alkalmazásokig.

Visszatérve Ivan Illich utópiájára, a társadalmat nem kell, és nem is lehet iskolátlanítani. Lehet, és kell is azonban az iskolát társadalmasítani. A régen bevált módszereket egyre újabbakra cserélni, a társadalom változásaival párhuzamosan. Hiszen az iskolának a jelenre és a jövőre kell felkészítenie a jövő nemzedékeit, ezt pedig nem lehet a múltbeli szemlélet módszereivel.


[1] Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban – Az eLearning 2.0 és a konnektivizmus. In.: Pintér Róbert (szerk.) Információs társadalom Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007,  pg.201
[2]Ivan Illich élete és munkássága http://en.wikipedia.org/wiki/Ivan_Illich
[3] Ivan Illich: Deschooling society http://www.davidtinapple.com/illich/1970_deschooling.html 2012. 10.14.
[4] Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban – Az eLearning 2.0 és a konnektivizmus. In.: Pintér Róbert (szerk.) Információs társadalom Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007, pg.202

A Moodle használatának első lépései

Kiselőadásom témájaként a tananyag és tartalomfejlesztést választottam. Ennek keretein belül úgy gondoltam, hogy nem csak az elmélettel foglalkoznék, hanem egy gyakorlatorienált videót készítek, melyben a Moodle keretrendszer használatára helyezem a hangsúly, ezzel is segítve a Moodle oktatásban való használatát. Magáról a keretrendszerről már az első óra alkalmával esett szó, azonban most ezt szeretném kiegészíteni, a keretrendszer kezdő szintű használatának bemutatására fókuszálva.

Prezentáció: 

moodle_kiseloadas from csuvarfruzsina

Kiselőadás:

Video streaming by Ustream

2012. december 15., szombat

Nézzünk szét!

Prezentációmban főképp néhány konkrét példát mutatok be a technika okos felhasználására az oktatásban.
A kiválasztott példák csupán ötletek, hogy tehetjük hatékonyabbá a tanítási-tanulási folyamatokat.
Némi kreativitással és hozzáértéssel magunk is felhasználhatjuk ezeket vagy újakat találhatunk ki.




Tananyagfejlesztés és interaktív tartalomfejlesztés, oktatási tartalmak és web. 2.0

Kiselőadásomban a Degreed nevű amerikai kezdeményezésről lesz szó, amivel úgy gondolom korszakváltás kezdődhet.
Indul a "forradalom"!



Video streaming by Ustream

2012. december 14., péntek

Web 2.0 és tartalommegosztás

Az alábbi kiselőadásomban a Web 1.0 és a Web 2.0 közötti különbségekre szeretném felhívni a figyelmet és néhány szóban beszélek a tartalommegosztásról és tartalomfejlesztésről is.

Az előadás végére egy kedves ki YouTube videót "tartogatok".



Digitális állampolgárság, digitális nemzedék, pedagógusszerep

Online előadásom témája a digitális állampolgárság, digitális nemzedék és a pedagógusok megváltozott szerepe ebben a digitális világban. A digitális állampolgár bemutatása után megemlítem a digitális bennszülötteket, illetve bevándorlókat, majd a veterán,bébi-bumm,x,y,z generáció jellemzőiről nyújtok egy kis áttekintést. Végül a digitális kompetencia után a pedagógus szerepének változásait ismertetem.
Video streaming by Ustream
Digitális nemzedék, digitális állampolgárság, pedagógusszerep Szenvedve bár, de megszületett ustream videóm. Az információs technológia terén úgy érzem, hogy elmúlt napokban ugrásszerű fejlődést mutattam :) Videómban a digitális állampolgárságról beszélek, valamint a digitális nemzedékről, a hozzájuk kapcsolódó elvárásokról, tévhitekről, amit olykor meg is kérdőjelezek. Szeretettel ajánlom!
Video streaming by Ustream
Itt találhatjátok prezentációmat az információs társadalom eszközrendszeréről. Különösen a sitetalk-kal kapcsolatos diákat ajánlom figyelmetekbe!

2012. december 13., csütörtök

Állítsuk meg a cyber-mobbingot!

   "Amióta a világ világ, mindig voltak gyerekek, akikre az osztálytársak valamilyen oknál fogva "rászálltak", akiket állandóan molesztáltak, gúnyoltak. Az ilyen, kiközösített, megalázott gyermeknek legalább az iskola után nyugta volt. Azonban manapság az iskolaudvar bárhol lehet. A baráti kapcsolattartás folytatódik az iskola után is, mobilon és interneten. És a diákok zaklatásának sincs vége az utolsó kicsöngetéssel."
   Az információs és kommunikációs technológián keresztül történő lelki terror - angolul a cyber-mobbing, illetve cyber-bullying kifejezést is szokták használni - a szakemberek szerint veszélyesen terjedő jelenség. Egyes források a cyber-mobbingot és bullyngot nem különítik el, ugyan azt a jelentést tulajdonítják neki, nemzete válogatja melyik szót használja. Egyes leírások szerint a mobbing inkább munkahelyi, a bullying pedig annyival több, hogy magában foglalja azt a rejtett, a külső szemlélő előtt gyakran rejtve maradó „zaklatást” is, amely egy adott személynek a csoportjából való kirekesztését eredményezi. Amikor elkezdtem a blogot írni nem azt tűztem ki célul, hogy a fogalmat rendesen meghatározzam, inkább, hogy felhívjam magára a jelenségre a figyelmet. A megnyilvánulási formái a teljesség igénye nélkül: csúfolódás, felzaklató tartalmú üzenetek, mások online személyiségével való visszaélés, online hozzáférés meggátlása, rosszindulatú pletyka terjesztése online eszközök igénybe vételével, happy slapping.
    A német Ipsos kutatási cég 2012. januárjában végzett felmérése alapján a cyber mobbing-ok túlnyomó részt az internetes szociális hálókon, mint például a facebook, mobiltelefon vagy más mobil eszközök által, online chat szobákban, e-amilen, online azonnali üzenet küldésekkor jelennek meg.
   Összehasonlítva a cyber-mobbingot a valós életbeli zaklatással nem olyan nagy a különbség - de a sértegetés, szidalmazás vagy a klikkből való kizárás online más dimenziókat ölt. Kezdjük azzal, hogy nem lehet egyszerűen elbújni előle. Nem lehet hazamenni és nyugtot találni, mivel a digitális eszközök otthon is megtalálhatók, sőt útközben a gyerekek zsebében is ott lapul. A "Digital Natives"-generáció számára a mobil és az internet a társadalmi élet része, az ezekről való lemondás elszigetelődést jelent.
Egy másik dimenzió, hogy az internetes zaklatásnak sokkal nagyobb a nyilvánossága, nagyobb a közösség, aki értesülhet a zaklatásról. És sokkal szélesebb spektrumú - a szöveges szidalmazástól a kellemetlen fényképek és videók feltöltéséig. Mindezek olyan anyagok, amelyek önálló életre kelhetnek. Mert még ha el is távolítják a fotókat, időközben már átkerülhettek más portálokra és szerverekre. "A tartalmak ellenőrzése egyre nehezebb", mondja Bernhard Jungwirth, a Saferinternet.at portál munkatársa.
   Minden harmadik 12-19 év közötti diák szerzett már ilyen jellegű kellemetlen tapasztalatokat a virtuális térben, áll az "Erőszak a Web 2.0-n" című tanulmányban. Vajon kikből lesznek az áldozatok? "Többségük nem csúnyább és nem butább a társainál, tehát nem emiatt válnak célponttá. A tapasztalatok szerint a bullyk, a másokat alázók a szorongó diáktársaikat pécézik ki, különös érzékenységgel ráhibázva a gyenge pontjaikra. Az is lehet, hogy másoknál is bepróbálkoznak, de ha nem érik el a kellő hatást, mert az visszaszól vagy csak kineveti, akkor továbbállnak és más áldozatot keresnek. Ahhoz, hogy valaki a helyzetben tartósan benne maradjon a szorongásra való hajlamon és negatív problémafelfogáson kívül több más dolog együtthatása is kell: a közösség, az iskola, a család rossz reakciói is súlyosbíthatják a helyzetet.
A bullyk, vagyis az elkövetők empátiája átlag alatti. A vizsgálatok azt mutatják, hogy gyakorlatilag nincsenek is tudatában annak, hogy a másik fél milyen szenvedéseken megy keresztül. Saját magukból kiindulva azt gondolják, hogy ha valaki nagyon szenved, akkor kilép az adott helyzetből vagy megpróbálja megvédeni magát."
"Az elkövető-áldozat párosa mellett pedig ott a nézőközönség, akik vagy pozitívan reagálnak ezekre az alázásokra, vagy megfélemlítetten, esetleg „arisztokratikus kívülállóként” nem szólnak sem mellette, sem az áldozat védelmében. Hallgatásuk azonban gyakorlatilag az elkövetőt támogatja, annak látszat-népszerűségét erősíti. A környezetük – család, tanárok, barátok - sokszor elbagatellizálja a problémát, vagy olyan használhatatlan tanácsot ad, ami az adott körülmények között kivitelezhetetlen számára."
   Az elhúzódó, ismételt traumaokozásnak pszichés következményei lehetnek: regresszió, az én-védő mechanizmusok alul működése, a kontrollfunciók felbomlása, szorongás. A kamaszkori öngyilkosságok, öngyilkossági kísérletek egy részében szerepe lehet az ilyen típusú iskolai erőszaknak, bár ezzel kapcsolatban nincsenek statisztikák. Erre példa Phoebe Prince esete is, akit egy kisebb csoport folyamatosan terrorizált az iskolában és a különböző közösségi oldalakon és erre vezették vissza a lány öngyilkosságát. Ilyen és hasonló kimenetelű esetekben kapja fel a média is a fejét és kerül rivaldafénybe a jelenség. De kérdem én: muszáj megvárnunk, hogy valami végzetes történjen, nem jobb inkább megelőzni azt?
   Kezdeményezések, programok vannak. A rendszabályok országonként változóak. 2011 májusában Franciaországban az oktatási miniszter megegyezett az internetszolgáltatókkal, hogy azonosítják a szitkozódókat, és így indokolt esetben kizárhatják őket az iskolából.
Magyarországon a zaklatás büntetőjogi paragrafusa a telekommunikációs elkövetést is magában foglalja. Az eddigi néhány ilyen ügy felfüggesztett börtönnel vagy pénzbeli kártérítéssel végződött – mondta a HVG-nek Mlinarics József, a Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ) ügyvezető elnöke, hozzátéve, hogy nem könnyű ugyan fölkutatni a zaklatókat, de érdemes feljelentést tenni, mert az sem jelent kibúvót, ha külföldi számítógépekről terjesztik a sértő tartalmakat. A MATISZ 2005. óta üzemelteti az illegális és ártalmas online tartalmak visszaszorítását célzó bejelentő hotline szolgáltatását a www.internethotline.hu webcímen, ahol internetes zaklatás is bejelenthető.
A helyzetre reflektálva növekszik a jelenség mérséklését, a káros hatások feldolgozását segítő valamint a biztonságos internethasználatot proponáló anti-cyberbulling programoknak a száma is. Egy finn számítógépes játékban például a gyerekek beszkennelhetik az osztálytársak fotóját, majd ebben a virtuális osztályban különböző bullying helyzeteket szimulál a játék. Ezek erőszakmentes megoldásával, megakadályozásával lehet a játék következő szintjére lépni. Ha gyerek rosszul választ, akkor megnézheti, mi történik a megbántott osztálytárssal, aki például hazamegy és sír.
   Mindenekelőtt fejleszteni kell (ha már a nevelésükből nem alakult ki) a gyermekek empatikus készségét, próbáljanak meg mások fejével gondolkodni, beleélni magukat mások helyzetébe. Ha azt látják, hogy mások bántanak valakit, akkor azt ne tétlenül szemléljék. Erre – tisztelet a kivételnek – de a felnőtteket, pedagógusokat is meg kell tanítani. Az a baj, hogy a legtöbben a probléma gyors „kezelését” várják, nem pedig hosszútávú megoldásokat keresnek, pedig egy eredményes prevenciós program több évig is eltart.


Források:

http://hvg.hu/itthon/20091218_bullying_iskola_eroszak
http://forditasok.blog.de/2009/03/15/nagy-testver-figyel-minket-5760250/
http://www.eski.hu/new3/politika/kovesi/kovesi_listaz.php?print=1&param=&id=16995


Az információs társadalom eszközrendszere

Az infó-kommunikációs technológia és a digitális tartalmak alkalmazása az oktatásban része a hazai pedagógiai paradigmaváltásnak és ma már elengedhetetlen része a digitális írásbeliségnek. Prezentációmban az információs és kommunikációs technológiák (IKT) oktatásban való felhasználásának lehetőségeit, jelentőségét mutatom be.
A kiselőadásom prezentációja, információs társadalom és iskola témában.

Információs társadalom és iskola

A kiselőadásom témája:  Információs társadalom és  iskola



2012. december 12., szerda

Előadás- Digitális eszközök az én sulimban...

Ezzel a rövid kis elmélkedéssel szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy gondolkozzon el a saját iskolájának az ICT területén elfoglalt helyzetéről, lehetőségeiről.
http://www.youtube.com/watch?v=IjZHJ63Cdds


Újszerű oktatásszervezési modellek 

Blended-learning 


Egy virtuális nevelőtestületi értekezletre készítettem prezentációmat, melyben elsősorban a Blended learning (vegyes oktatás) tanulási-oktatásszervezési modelljeit mutatom be. Továbbá érintőleg kitérek arra is, hogy az információs társadalom hozta változások miként hatnak és hathatnak az oktatás világára. Olyan működő szervezési módokkal találkozhatnak, melyek számunkra, magyar viszonylatban még elképzelhetetlenek. Sajnos nálunk jelenleg még az a trend jellemző, hogy a hagyományos, régi keretek közé szorítják az új információ-szerzési és feldolgozási formákat, nem pedig egy új, alapjaiban átgondolt struktúrára. Prezentációmban nem saját tapasztalataimra, hanem az Innosight Institute által idén kiadott tanulmányra támaszkodtam.


Információs társadalom=információs iskola?

Jelen blogbejegyzésben olyan területre tévedek, melyet bizonyos szempontok miatt inkább csak saját tapasztalatból ismerek, illetve műkedvelői szinten értek hozzá. Nem kívánok széleskörű ismereteket nyújtani, hiszen e műfajnak –a blognak- nem ez a célja, sokkal inkább a személyes tapasztalataimat vetem papírra. Akarom mondani vetem 1 és 0 kódokba (bináris számrendszerbe)…


A téma melyet szeretnék feldolgozni az valahol az információs társadalom és az iskola kapcsolatát próbálja meg boncolgatni. Szívem szerint az iskola helyett információs iskolát írtam volna, de érzésem szerint ez fényévekre van a valóságtól… A sokszínű téma egyik meghatározó területe a blended learning. Ezzel a kifejezéssel számos alkalommal találkoztam, mint ahogy a különböző fordítási kísérletekkel is. Éppen ezért én nem próbálkozom ezzel.

Maga a módszer nem új keletű, még hazánkban sem. Kb. az évezred elején kezdett jelentősebb fejlődésbe hazánkban. Első sorban a felnőttképzés területén, majd a felsőoktatásban és napjainkban a közoktatásban. Bocsánat! Köznevelésben. Ha a klasszikus, didaktikai alapokon nyugvó tanuláselméletek irányából közelítjük meg a kérdést, elmondható, hogy a „szavak és könyvek pedagógiája” a „cselekvés pedagógiája”, de még a „konstruktivista tanulás” is erősen behatárolt térben és időben. Ez a kötöttség ma már komoly gondokat okoz a tanulásban.

A ma tanuló fiatalok nehezen szögezhetők le az iskolapadba, és várható el tőlük a kreatív- alkotó tanulás. Az egyik fő oka ennek –mint ismert- a tanulóknak csendben, fegyelmezetten és némán kell az óra 45 percét tölteni, így elég nehéz aktívan rész venni az órán. Élénken él bennem középiskolai pályafutásom kezdeti korszaka, amikor is szerencsés módon minden nap matematika órán kellett részt vennünk az első órában. Sokszor érdeklődtünk is, hogy miért ekkor van az óra és azt a kimerítő választ kaptuk, hogy „mert ekkor van az órarendben…” Nehezen emészthető válasz, de valóban nem tudom, hogy miért csak az első órában lehet matematikát tanulni. Mi van akkor, ha valaki akkor nem ér rá? Persze a tanulónak mindig rá kell érnie, de véleményem szerint a tudásszerzés lehetőségét kell elsősorban biztosítani és nem a követelményrendszert. Azaz a térben és időben jelentősen korlátozott tanítási-tanulási folyamatot érdeme újragondolni.


 A belnded learning ezt próbálja meg áthidalni, amikor is könnyen elérhetővé teszi a tanulási folyamat feltételeit. Az egyik közismert formája ennek az e-learning, mely valamilyen keretrendszer felhasználásával, online módon, alapvetően digitális tartalmakkal segít a tanulásban.


A kulcsszó talán a segítésen van. Na de ehhez paradigmaváltásra van szükség. Oly sok esetben hallom, hogy a mai „fiatalokat” nem érdekli a tanulás, mindig a fészbúkon lógnak. A probléma szerintem az, hogy nem a tanulás nem érdekli őket, hanem az, ahogy tanítják őket. A fészbúkot lehet szeretni, meg nem szeretni egyet nem lehet tudomást nem venni róla. A salátára gyűrt, kissé megsárgult szocreál jegyzetekkel már nem lehet izgalomba hozni a tanulókat. Ez már korábban sem sikerült. Egy klasszikust idézve: –kémia tanárom- demonstrációs eszköz hiányában most képzeljétek el, hogy a kovalens kötés esetében az atomok….
Őszintén szólva nehéz volt elképzelni. Ez a nyolcvanas években volt. Igaz kicsit korábban egy Comeniusnak nevezett pedagógiában jártas személy már a 17. században a szemléltetésről írt.




Napjainkban is hasonló lemaradást érzek az online tanulási környezetek széleskörű felhasználásával kapcsolatban. Jelentős változásokat kellene elérni az iskolában ezzel kapcsolatban. Első sorban a gondolkodásmódban és a tanári attitűdben. A ma tanuló y generációs tanulók és a nemsokára az iskolapadot koptató alfa generációs tanulók más nyelvet beszélnek, mint azok, akik azt próbálják megtanítani nekik, amire 10-20-30 év múlva lesz szükségük majd. Teszik ezt sok esetben 20-30 éves módszerekkel, hiszen ezen már több generáció felnőtt, így, ha nekik jó volt, akkor az most is jó.

 Egy dolog azonban megváltozott. A ma fiatalja nem szeret valamit, hanem like-ol, nem olvasónaplót ír, hanem blogot, nem sms-ik, hanem twittel, nem fénymásol, hanem megoszt, vagy link-el és persze az egérről sem az jut eszébe, mint a nagyinak. Ezekhez a változásokhoz kellene adaptálódnia az iskolának. Érdemes volna megtalálni az oktatással kapcsolatos lehetőségeket a közösségi oldalak esetében, megmutatni a diáknak, hogy a wikipedia nem csak arra jó, hogy a házi feladatként kapott költő
életrajzát letöltse, hanem új tartalmakat hozzon létre. Igaz ez a feladat is fejleszt kompetenciákat –IKT, keresési, nyomtatási, lustasági- de gondolom nem ez lenne a cél. A tudásalapú információs társadalom megteremtéséhez az élethosszig tartó tanulás alapjait érdemes lefektetni az iskolában és kevéssé a repetitív jellegű, információ alapú tudást erőltetni. Ennek a megvalósítását néhány tényező jelentősen hátráltatja. Ilyen lehet például az e-learning alapját képező informatikai eszközrendszer biztosítása, vagy éppen a tanárok hozzáállása a változáshoz és a fejlődéshez. Oktatási anyagok, elektronikus tankönyvek, alkalmazások, eszközök megléte Ezzel együtt véleményem szerint mivel vannak igazán jól működő modellek bizonyított, hogy működőképes ez a fajta tanulás és nem kevésbé eredményes, mint amiben hiszünk.

A változás mindig jó, ha másra nem, de legalább arra, hogy megismerjük, hogy amit csinálunk az jó, vagy sem….  



 Felhasznált irodalom:
 Komenczi Bertalan: Az e-learning lehetséges szerepe a magyarországi felnőttképzésben. Budapest 2006. Nahalka István: Hogyan alakul ki a tudás a gyerekekben? – Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002.

Szerepek

A nevelőtestületi értekezletre készítettem egy prezentációt, melynek témája a  pedagógusszerep, digitális nemzedék, digitális állampolgárság. Mivel a nevelőtestület nem jártas e témában a fogalmak tisztázását elengedhetetlennek tartom, ezért ezzel indítom a bemutatót. Fontos, hogy az új fogalmakat több nézőpontból is megismerjék. A digitális nemzedék jellemzőit a Netgeneráció kutatás néhány aspektusával kívánom szemléltetni. A bemutató utolsó harmadában a pedagógusszerep újraértelmezését szeretném a kollégáimmal átnézni, feleleteket keresni a változás szükségességére.

Pöll József-Prezentáció/Pedagógusszerepek, digitális nemzedék, digitális állampolgárság

Pedagógusszerep, digitális nemzedék, digitális állampolgárság prezentáció
Készítette: Pöll József ELTE/Neveléstudomány MA/ II. évfolyam



Ceruza és radír

Kiselőadásomat tekinthetitek itt meg, ami az információs társadalom eszközrendszerének rövid összefoglalására törekszik. 
És ne felejtsétek megnézni a rövid videót a második dián. :)





Az információs társadalom eszközrendszere

Az információs társadalom eszközrendszere témában készítettem e prezentációt, mely először az információs társadalom fogalmával, majd az információ jellegével, a társadalom és az internet kapcsolatával, a hálózat és az én szembenállásával, végül a digitális tolltartó tartalmával foglalkozik.


Óvodások digitális tolltartója

„Az intézményeknek az on-line portálokon meg kell jelenniük. Ez lehetőséget ad és ezen keresztül hatásrendszereket tud a pedagógus működtetni.” - hangzott el 2012. szeptember 14-én az Információs társadalom és az intézményfejlesztés c. kurzuson Ollé János tanár úrnál.
A mai korban a közoktatás intézményei területén külön kell választanunk az oktató és nevelő intézményeket. Gondolok itt az óvodai nevelésre és az iskolai oktatásra. Az iskolai oktatáson belül is az alsó fokú oktatásra, középfokú oktatásra és felsőfokúra köztudott tagolni. Mégis jelen bejegyzésben az óvoda on-line jelenlétét szeretném hangsúlyozni. Hiszen, a pedagógusnak minden intézménytípusban hatásrendszereket kell működtetniük, szükségük van a kínálkozó lehetőségek felhasználására. Ezen keresztül a jelen kor, az információs társadalom eszközrendszerét fel kell használnia a mindennapi munkában.

Sokszínű digitális tolltartó

Az eszközrendszer felhasználásához tudnunk kell, mik az úgynevezett „digitális tolltartó” összetevői.
Vegyünk számba minden „kategóriából” egy-egy példát.

Közösségi alkalmazások: az egyik legnépszerűbb, legtöbb felhasználóval rendelkező a Facebook. Mely egy amerikai alapítású ismeretségi hálózat, amely 2004. február 4-én kezdte működését. Eredeti neve a Thefacebook volt. A világ egyik legnagyobb ismeretségi hálózata, amely 2011 februárjára már több mint 637 millió regisztrált felhasználóval működött. A 2009. januári Compete.com rangsorolása alapján a Facebook a világ leggyakrabban használt szociális hálózatává vált, a havi aktív felhasználók száma szerint, megelőzve a My Space nevű közösségi oldalt. 2009. november 25-én Mark Zuckerberg bejelentette, hogy a Skype és a Twitter mintájára tőzsdére viszi a Facebookot. 2011 tavaszán a tőzsdei bevezetést még mindig korainak találták, és az időpontját 2012-re tették, közben azonban a Facebook értékét folyamatosan számítgatták és felbecsülték. A tőzsdei bevezetésre végül 2012. május 18-án délután 17 órakor került sor. A következő mérföldkő 2012. október 4. – ezen a napon a Facebook elérte az 1 milliárd regisztrált felhasználót.
Keretrendszerek: népszerű intézményi-oktatási keretrendszer a Moodle. A wikipédián találtak szerint- A Moodle-t eredetileg az ausztrál Martin Dougiamas WebCT rendszergazda fejlesztette ki, hogy segítse az oktatókat olyan online kurzusok létrehozásában, amelyek középpontjában az együttműködés, a tartalom együttes építése és a folyamatos fejlődés áll.
Blogok, mikroblogok: természetesen lehetőség van egyes helyeken álnéven megjelenni, de a legtöbb blog valós néven és valós mindennapi, sokakat érdeklő témában íródik.
Geo-lokációs szolgáltatások: Ezek közül kiemelném az én személyes kedvencemet a Geocaching-et, mely egy olyan „találmány” mely on-line, de egy off-line tevékenységet támogat. Ösztönzést ad szinte mindenkinek, aki regisztrál, hogy minél több helyet derítsen fel és keresse a geo-ládákat, bővítse a megismert és felderített helyek számát!
Közösségi tartalom: a nemrég említett Wikipédia például ilyen, kollaborációs felület. Akár tanórai feladat is lehet egy szócikk fejlesztése. Nézzenek utána a diákok, egy adott témának a világhálón és tegyék ezt közzé a wikipédián.

Óvoda és óvodások a web-en
avagy útkeresés a multimédia és a digitális világ útvesztőjében
(gyakorlati felhasználás)

Képzeljünk el egy óvodás gyermeket, kezében egy táblagéppel, vagy egy okos-telefonnal melyen éppen egy geo-lokációs programot használ. Nem is olyan bizarr gondolat ez, a 21. század óvodájában (természetesen a financiális oldalt nem nézve) megvalósítható. A számítógép használat ugyanis alapvető ismeretnek számít multimédiával átitatott világunkban. Az óvodában, ahol dolgozom, minden csoport rendelkezik számítógéppel, melyet napi (heti) szinten használnak is a GYEREKEK. Hiszen számukra kerültek a csoportokba kizárólag. A PC-n fejlesztő játékok és mesék kaptak helyet. De miért ne lehetne akár internet és internet alapú programok a gépen? Régi kezdeményezés ez, mely eleddig nem talált meghallgatásra. Pedig a gyerekek már 3-6-7 éves korban rendelkeznek bizonyos kompetenciákkal, melyek birtokában használni és felhasználni tudnak bizonyos digitális tartalmakat. Hiszen otthon is ezt csinálják előszeretettel. Nézzük az ún. „felnőtt-oldalt”. Óvodapedagógusok, szülők… A bölcsődéből óvodába kerülő gyermekek szülei hiányolják a napi szintű kapcsolattartást az óvodával. (Bölcsiben naponta írtak az üzenő-füzetbe, hogy mi történt aznap.) Természetesen van az a 4-5 perc amit a pedagógus tud reggel vagy délután beszélni a szülővel, de általában ez nem elégít ki minden igényt. A korábbi kapcsolattartási formák a mai rohanó világban, túlzsúfolt életben elavultnak számítanak. Nézzük végig ezeket: faliújság, szülői értekezlet (évente 2-3szor)… mi történik, ha pont valaki nem ér rá az adott időpontban?! Kimarad az információkból… Óvodai csoportomban ezek kiküszöbölésére kezdtünk el gondolkodni ezen források modernizálásán. Az első (évekkel ezelőtti) kezdeményezés- mely rövid ideig működött is – az sms-lánc (telefon-lánc) volt. Minden szülő tudta, hogy ő kit értesít és őt ki értesíti, bármilyen fontos információ kerül a birtokába. Természetesen ennek anyagi vonzata volt a szülők felé… Az évek előre haladtával már mindenkinek lett internetezési lehetősége otthon vagy a munkahelyén és az internet a mindennapok részévé vált. Így egy e-mail-listát hoztunk létre, ehhez kapcsoltan egy on-line fotótárba gyűjtöttük a csoportban készített képeket, melyeket bárki (a felhasználók közül) szabadon letölthetett. A moderátorok mi pedagógusok voltunk. Sajnos a tárhely-kapacitások végesek voltak, így más megoldásra volt szükség, illetve problémák adódtak azokkal a helyzetekkel, amikor egy szülő a közérdekű válaszát csak nekünk küldte és nem a csoport összes tagjának. A legújabb és eddig bevált kapcsolattartási on-line forma a Facebook csoport létrehozása. Ez lehetőséget nyújt a fényképek feltöltésére, az információk közlésére, megosztására, véleményformálásra, stb. . A csoport tagjai aktívan részt vehetnek a virtulási megbeszéléseken, miközben alkalmazhatják a multitasking-ot is.

Az a kérdés merül fel bennem mostanság igen sokszor, hogy vajon hogyan lehetne az úgynevezett digitális tolltartó többi „színes ceruzáját” is felhasználni az óvodai mindennapokban?!

Szervezzünk geocaching- túrákat a családokkal? (Hiszen a GPS is szinte „alapfelszereltség” a családoknál) Minden csoport kapjon táblagépeket és a gyerekek hálózatban vagy on-line is tudjanak játszani? Legyen a gyerekeknek is fb-profiljuk és lájkolhassanak, megoszthassanak képeket, alkalmazásokat? Társalogjunk a szülőkkel a moly.hu-n a gyermekeiknek olvasott könyvekről? Vagy ha már a könyveknél tartunk… ajánljuk fel a cserebere lehetőségét a rukkola-n?

Sok ilyen és ehhez hasonló gondolat jut eszembe! És Nektek / Önöknek?

2012. december 10., hétfő

Információs társadalom és az iskola Tartsuk a lépést korunkkal!



Blogbejegyzésem témája, ahogy a címből is kitűnik: az információs társadalom és az iskola. Ebből következik, hogy az információs társadalomról magáról, valamint az oktatásról, iskoláról lesz szó, illetve ezek kapcsolatáról.
A téma felkutatásának olyan módon kezdtem neki, hogy felidéztem, mi jut eszembe elsőként ezekről a szavakról, fogalmakról. Nos, nézzük, de csak röviden:
  1. Az információs társadalom. Fejemben az a gondolat körvonalazódott, miszerint napjainkban hatalmas mértékű információ éri az embert. Az internet megjelenésével kitágultak a határok, és már szinte minden adat fent kering a világhálón, megtalálható ott. Tehát arra kell törekednünk, hogy ennek az információmennyiségnek a megfelelő szűrését, kontrollálását, kritikus használatát megtanuljuk. Látjuk, hogy adva van a rengeteg információ, de vajon mikor beszélhetünk információs társadalomról?
  2. Az iskola és oktatás. Ez az, amiről szerintem mindenkinek ugyanaz jut az eszébe: padban ülő diákok, ahogy a tanárok tágítják a fejüket.
  3. E kettő kapcsolata. Az információ értéke felértékelődött, már nem a tanár a mindentudó információhordozó. Egyéb fontos szerepeket kell a tanárnak betöltenie napjaink társadalmában. De ezt el tudja fogadni az oktatás és képes alkalmazkodni?
Az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ szerint az információs társadalom kialakulása egy olyan jelenkori változás, melynek jelentősége vitathatatlan, hiszen mind a gazdaságot, mind a kultúrát, mind a társadalmat érinti. Hatásai az egész világon érvényesülnek és alapjaiban befolyásolják az egyének, a cégek, az állam, illetve a társadalmi közösségek életminőségét, sikerét, működését, továbbélését.
Maga a kifejezés valószínűsíthetően Japánból ered még az 1960-as évekből. A gazdasági válságok hatására ugyanis a túlélés érdekében az ipar „tudás-intenzív” ágazatait mozgósították, ezáltal az információ értéke is felértékelődött. Ismerjük a kifejezést, gyakran használjuk is, hogy „Az információ hatalom.” Hát erről van itt szó.
Manapság, mint tapasztaljuk, a gazdaság egyik fő tényezőjévé az információ termelése és terjesztése vált.
„Melody leírása szerint az információs társadalmak egyszerűen olyan társadalmak, amelyek mára komplex elektronikus információhálózatoktól függnek és erőforrásaik nagy részét információs és kommunikációs tevékenységre fordítják.” [Denis McQuail: A tömegkommunikáció elmélete; Osiris kiadó, Bp. (2003) 112. oldal]

Általános jellemzői az információs társadalomnak (egy alternatív lista):
-           Az információ önálló értékké válik.
-          Az információs társadalom középpontja az információfeldolgozó technológia.
-          Az "érvényes tudás" felezési ideje (az az idő, mialatt elavulttá válik) a fejlődés gyorsulása miatt jelentős mértékben csökken.
Ezáltal állandó követelménnyé válik az élethosszig tartó tanulás, melynek fontosságát az Európai Unió is hangsúlyozza.
  • Minthogy értékké, az információ hatalmi tényezővé válik, a hatalom azé lesz, aki az információt termeli és elosztja.

Ha tudjuk, hogy az information society elmélete szerint az információ előállítása, elosztása, terjesztése, használata és kezelése jelentős tevékenység, úgymond hatalom, és ma már vitathatatlanul az információs társadalom részesei vagyunk, melynek sajátossága az információ-technológia központi szerepe a termelésben, a gazdaságban és általában a társadalomban, akkor hogyan lehetséges, hogy az oktatás, lássuk be, a mai napig egy oly régi modellen alapszik, mely még az ipari társadalom korából származik?
 Az információs társadalom témaköre már az Európai Unióban is felértékelődött, központivá vált. Ha pedig az Európai Unió fontosnak tartja, akkor már csak pár lépés, hogy az oktatáshoz is eljusson ez a felfogás. Mára már a felsőoktatási curriculumba beépült, a közoktatásba is belenyúl, de ellenállás a mai napig tapasztalható a pedagógusok részéről.
Ez kissé érthetetlen, hiszen a tudásműveletek felértékelődnek ebben a korban, ezáltal az iskola is központi tényezővé válik.
Talán nem mondok újdonságot, ha azt állítom, hogy az újdonságok közepette megváltozott az iskola szerepe is. Az internet forradalmian megváltoztatta az oktatásügyet is. A tudás egyre nagyobb része származik az iskolai közegen kívülről. Az oktatásnak ehhez az új helyzethez kell alkalmazkodnia. Mivel az információkat megszerezni nem csak az iskolában lehet már, ezért kiemelkedő szerepe az iskolának ott rejlik, hogy az élet során sokféle forrásból megszerzett tudás egészének formálására, integrálására törekszik.
Csapó Benő szerint az iskola akkor gyakorolhat releváns hatást tanulóira, ha a sokféle forrásból minél többet megmutat, és segít az integrálásra, egységbe szervezésre.

Mivel a legtöbb hatás az interneten keresztül éri a tanulókat, ezt a lehetőséget is ki kellene használniuk a pedagógusoknak és bátrabban élni vele. Mégis jellemző, hogy az iskolában az internethasználat csak az informatika órára korlátozódik le.
Alapvető követelmény lenne, hogy az oktatási intézmények mindegyike rendelkezzen a változások megfelelő kihasználásához szükséges eszközökkel, valamint felfogással. Mégis azt tapasztalom, hogy vannak olyan iskolák, ahol ez a mai napig hiányzik. Sajnos nincs meg a megfelelő felszereltség, vagy éppen a felfogás hibádzik az oktatás igazi megreformálásához. Természetesen nem elegendő csupán az, hogy eszközöket biztosítsunk az iskolában, a használatukhoz szükséges képességeket is fel kell építenünk a tanulókban. A hangsúly ma már nem az információátadáson van, hanem a képességek fejlesztésén. Egyre elterjedtebb ez a megközelítés.
Úgy gondolom, hogy ha az országok tartani akarják a globális versenyt, akkor az alapoknál kellene kezdeni: az iskolában. Az iskolákat és a pedagógusokat mindenféle szempontból képessé kell tenni arra, hogy az információs társadalom kihívásainak eleget tegyenek, ezáltal maximálisan segíthessék a következő generáció helytállását ebben a korban. Úgy gondolom, hogy látjuk magunk előtt a helyes utat. Ez az első lépés a változásban.

Felhasznált szakirodalom:

Denis McQuail: A tömegkommunikáció elmélete; Osiris kiadó, Bp. (2003) 112. oldal

Figyelem! Ingyenes interaktív eszközök az oktatáshoz!

Így karácsony előtt arra a szóra, hogy ingyenes - még jobban felkapjuk a fejünket. A címmel nemcsak a figyelmét akartam felkelteni a kedves olvasónak, hanem rá szeretnék mutatni arra a jelenségre, hogy sok pedagógustársam azért nem használ IKT eszközöket, mert drágák. Ugyanakkor beszámolnak arról is, hogy különböző pályázati és egyéb forrásból nyert digitális eszközök hada porosodik az iskola szertárában. „Pesti gyerekként” könnyen beszélek, de azt gondolom, hogy ma Magyarországon, az az iskola, aki igazán szeretne, egy kis kreativitás árán ugyan, de számítógéphez és egyéb IKT eszközökhöz viszonylag könnyen hozzá tud jutni. Bogbejegyzésemben nem fundraising ötleteket és magoldásokat szeretnék bemutatni, hanem az információs társadalom eszközrendszerét. Illetve azon webkettes eszközeit, melyek használata ingyenes és az oktatásban betöltött fontos szerepük megkérdőjelezhetetlen. Mielőtt belemegyek az eszközök, alkalmazások konkrét bemutatásába meg kell említenem egy-két kulcsfogamat. Iskoláink padjaiban a digitális nemzedék ül, információs társadalomban élünk, ahol bizony a pedagógus szerepek megváltoztak. A tanárnak nem elég az offline szerepére, példamutatására odafigyelni, hanem mutasson jó példát saját online jelenlétével, magatartásával is. A digitális nemzedéket, digitális állampolgárok alkotják, melyben a pedagógus szerepe hallatlanul fontos. Ajánlom a pedagógus társaim figyelmébe az ISTE (International Societyfor Technology in Education) által minden évben kiadott standardot a tanári-tanulói kompetenciákat illetően.

Cselekedtető online eszközök a tanítási gyakorlatban
Az alábbiakban funkcionális kategóriákra osztva mutatom be a különböző web 2.0 eszközöket. Természetesen a teljesség igénye nélkül. Majdnem képtelenség összeszedni az összes olyan online szolgáltatást, mely az oktatást támogatja. Látni fogjuk, hogy az egyes alkategóriákon belül is hatalmas az online eszközök tárháza. Így inkább csak arra vállalkozom, hogy egy kis ízelítőt mutassak be. Igyekszem a bejegyzésemben folyamatosan hivatkozni a felhasznált forrásokra, fontos számomra, hogy szerzői jogokat ne sértsek. A bejegyzésem végén minden felhasznált irodalom, anyag megtalálható.   
Lehet, hogy rossz húzás a részemről, először a talán legérzékenyebb ponttal az online játékok kategóriával kezdeném. Ahogy egy offline játék is lehet fejlesztő hatású, (szerepük igen nagy főként az általános iskolában) az online világ is megannyi fejlesztő játékot tartalmaz. Négy alkategóriába szokták sorolni az online játékokat; stratégiai, logikai, szimulációs, képességfejlesztő. Az online játékok között is vannak egyéni és csoportos, közös kollaborációra alapozók. Ma körülbelül 300 virtuális világot különböztethetünk meg, ezek egymástól mind megjelenésükben, mind céljaikban, mind üzleti modelljükben eltérhetnek egymástól. Nézzük a sokak által talán legismertebb online játékot a Honfoglalót


Itt elsősorban történelmi témákban játszhatunk, egyénileg robot ellen, illetve csoportosan, akár bajnokság keretein belül.
A mozaLand online tanulmányi játék segítségével egy virtuális világ polgáraként játékos formában, lelkes, tudásalapú közösségben mélyíthetők el és gyakorolhatók be a matematika, az anyanyelv és a természetismeret tantárgyak területén megszerzett ismeretek. 


A játék fejleszti az együttműködést és a csapatban gondolkozás képességét, de lehetőséget teremt a versengésre és egyéni sikerek elérésére is[1].  
Biológia órák szemléletes és érdekes alkalmazása lehet a Powerupthegame. Az IBM fejlesztette játék egy ingyenes interaktív háromdimenziós alkalmazás. 


A játék célja egy képzeletbeli bolygó megmentése az ökológiai katasztrófától. Egyedül is lehet játszani, de maximum húszan – ennyi játékosra jut egy bolygó, mely létrehozatala után hűen tükrözi a döntések minden nyomát. A kiinduló helyzet egy, környezeti összeomlás szélén álló bolygó, ezt kell megmentenünk környezetkímélő energiaforrásokkal és ésszerű energiagazdálkodással. A projekt bevallottan tanároknak és szülőknek szól, tanárok számára külön oktatási segédterv is található a weblapon, sorvezető és hat leckényi feladat[2].
A következő kategóriába azokat a szolgáltatásokat soroltam, melyek a médiamegosztást (podcast) segítik. A médiamegosztó programok segítségével a pedagógusok és a diákok különböző digitális anyagokat oszthatnak meg egymással (mozgóképeket, prezentációkat, előadásokat, stb.). A legnagyobb videó megosztó oldal a Youtube


Ide bárki feltölthet saját készítésű videókat, mozgóképeket, szerzői jogokat nem sértő tartalmakat. 
Az egyik leghíresebb prezentáció megosztó oldal a Slideshare. A prezentációk közzétételének különböző fokozatai vannak (letölthető, csak megtekinthető, akár privátként is), az előadásokhoz kommenteket lehet fűzni, ugyancsak egy előadással válaszolni stb. A prezentációkhoz hangot is lehet társítani, akár aláfestő zenét, akár magának az előadásnak a hanganyagát. Csoportokat is létre lehet hozni, melyek az után egymással már még könnyebben, automatizáltan beszélgethetnek. A Slideshare segítségével technikai tudás nélkül, sok kényelemmel segítve bárki bárkivel meg tudja osztani előadását és annak esetleges kísérő anyagait[3]. Valamint biztonságérzetet adhat, hogy a prezentációinkat bárhol, bármikor el tudjuk érni.   


Nemcsak megosztani tudjuk a különböző digitális tartalmakat, hanem létre is tudunk hozni. A következő kategória azok az eszközök kerültek, melyek segítségével megoldható a média létrehozása, alakítása. Az egyik ilyen szolgáltatás az Ustream



Az Ustrem lehetőséget ad arra, hogy egy előadást élőben közvetítsünk online, így például az otthon betegeskedő diákok is meghallgathatják az órát. Ezen túl a felvétel rögzítésre kerül, így bármikor, bárhol újra lejátszható, beágyazható lesz a felvett előadás.  Egy másik nagyon érdekes szolgáltatás a Googlelittrips. Ez a szolgáltatás új dimenziókat nyit meg az egyes tantárgyak közötti kapcsolatok megszilárdítására, az összefüggések elmélyítésére.



Így irodalmi, történelmi élményeink kapcsolhatók össze a földrajzi háttérrel. Térképen követhető MARCO POLO kalandozásától kezdve még számos más történelmi és regény hőseinek kalandjai, cselekményei. A szolgáltatás hátterét a Google Maps biztosítja, így a világ bármely pontjáról készíthető ilyen térkép, nincs akadálya a magyar regények, történetek földrajzi megjelenítésének sem.
A következő bekezdésben szeretném az iskola falait kitágítani. Olyan szolgáltatásokat mutatok be, amelyek segítségével élő párbeszéd, konferencia alakítható ki egy osztályon, csoporton belül, úgy, hogy a résztvevők fizikailag különböző helyeken vannak. Ilyen interaktív szolgáltatás például a Vyew. A Vyew-en pillanatok alatt kialakíthatunk egy szobát az online találkozásunkhoz, kurzusunkhoz. 



A program számos megosztást engedélyez a feleknek, így például meg tudjuk osztani egymás képernyőit, prezentációit, web kamerát, stb. Sokkal speciálisabb és strukturáltabb az OracleThink projektje, mely a tanárokra és a diákokra fókuszál. 



Itt biztonságos, védett felületen lehet közösen tanulni, barátságosan versengeni és online könyvtárakat, dokumentumtárakat létrehozni. A diákok saját weblapokat hozhatnak létre, ahol szövegeket, képeket oszthatnak meg, vitákat, szavazásokat indíthatnak.  
A közös dokumentumszerkesztés szintén egy nagyon hasznos szolgáltatás. Talán a legelterjedtebb a Google Drive szolgáltatása, ami magyar nyelven is elérhető. A drive szolgáltatásban könnyen lehet szöveges dokumentumokat, táblázatokat, prezentációkat, kérdőíveket, stb. létrehozni, meglévőket feltölteni és mindezeket közösen szerkeszteni. 



Mi szabhatjuk meg, hogy melyik dokumentumot ki láthatja, és könnyű követni azt is, hogy ki mikor mit módosított az adott dokumentumon.
Nos, jöhet Wiki, aki igen megosztott hírnévnek örvend. A wiki rendszerek a közös tudásmegosztást, tartalomszerkesztést szolgálják. Talán a legjobb eszköze a közösségi tartalomgenerálásnak. A leghíresebb a Wikipedia, mely a világ legnagyobb és legfrissebb ingyenes online lexikonja. Sokan nem tartják elég megbízhatónak a wikipédián található tartalmakat – ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy akkor vajon miért nem javítják ki. Bárki hozzátehet és elvehet a tartalmakból. Iskolai gyakorlatban általában a csoportos kollaborációnak, nyújt kiváló lehetőséget. Projektek, egyes tananyagok feldolgozásához nagyon kreatív és sokszínű lehetőségeket biztosít. Akár nemzetközi együttműködést is lehetővé tesznek, pl. A kőszívű ember fiait közösen dolgozzák fel egy Magyarországi és egy Erdélyi testvériskola 7. osztályos tanulói.  


     


Külön kategóriába szedtem a közösségi (social network) oldalakat (Iwiw, Facebook, Google+, stb.). Magáról a facebook-ról nem, csak az oktatásban betöltött szerepéről szeretnék említést tenni. Egy külön, hosszú blogbejegyzést, tanulmányt lehetne írni a facebook oktatásban felhasználható funkcióiról. Sokan ódzkodnak tőle, de talán ez az a szolgáltatás, melyet feltétlenül be kell csatornáznunk a mindennapi pedagógusi munkánkba. A diákok, hallgatók túlnyomó többsége regisztrált a facebook-on, naponta többször is bejelentkeznek, de sokan egész nap online jelen vannak a mobil eszközeik segítségével. 


Azért raktam ezt a kategóriát a sor végére, mert majdnem minden, a fentiekben felsorolt szolgáltatással összeköthető a facebook. Könnyen kialakíthatunk, zárt-nyitott tanulócsoportokat, dokumentumokat oszthatunk meg, linkeket ágyazhatunk be, feladatokat oszthatunk ki, stb.

Ahogy a bejegyzésem elején is írtam, csak ízelítőt akartam adni pedagógus társaimnak az információs társadalom azon eszközeiből, melyek segíthetnek abban, hogy kiváló digitális állampolgárokat neveljünk. A digitális eszközökben számtalan lehetőség rejlik, de természetesen új kihívásokat is hordoznak magukban. A címadásban pontatlan volt az ingyenes kifejezés, mert rengeteg időt kell szánnunk arra, hogy lépést tartsunk az információs társadalommal. Pedagógusként én kevés jobb befektetést tudnék ajánlani.