Bizonyára már többen hallották a hagyományos iskola sorsát fontolgató tudományos és féltudományos jövőfontolgató víziókat. Ezekben komoly szerepet játszik az ismeretek forrásait és a tanulási folyamatot befolyásoló digitális eszközök, technológiák szerepének erősödése.
Amennyiben tanáraink meg kívánják tartani az iskola szerepének fontosságát, szükséges megbarátkozni a tanulók digitális hozományával és kihasználni a bennük rejlő lehetőségeket.
Nagyon fontos, hogy pedagógusaink komolyan vegyék tanítványaik mobil és a mindenütt jelenlévő technológiát, és a tanítás során használják is a tanulóik digitális tudását és meglévő eszközeit. A tanulóközpontú webes környezetek (PLE - Personalised Learning Environment) a hagyományos iskolai és egyéb tanulási környezetek felváltója. A PLE jelentése értelmében a tanulók digitális hozománya olyan érték, melyet meg kell ismerni és lehetőség szerint integrálni kell az oktatási folyamatba.
Pl.: Házi feladat sms-ben: Mit írt volna Júlia Rómeónak, mielőtt bevette a halál látszatát produkáló szert? Fogalmazás, történetalkotás blogban: Harry Potter vagy Zsákos Frodó, de akár másik szereplő blogjának és kommentjeinek elkészítése.
Rövid hírközlés twitter-en, vagy kapcsolatfelvétel skyp-on, stb.
Ezek mind segíthetik a feldolgozandó ismeretanyag hatékony elsajátítását, rögzülését, és még élvezhetik is tanulóink feladataikat.
A számítógéppel segített tanítás és tanulás kutatása Európában mindenütt - akárcsak hazánkban - az új évezred feladata. Így:
A tanulóközpontú oktatási környezet kifejlesztése, a technikai és pedagógiai kérdések megoldása: elszakadás a tömegoktatás kezdeteitől uralkodó frontális tudásátadási módtól.
Programok beindítása az IKT módszerek és taneszközök optimális alkalmazásának megismerésére.
Lényeges, hogy ezek a közoktatásban valóban elterjedt vagy elterjeszthető módszereket vizsgáljanak, és ne (csak) utópisztikus elképzeléseket igazoljanak ideális környezetben.
Kiemelt szerepet kell szentelni a mobil és a mindenütt jelenlévő technológiáknak, mivel azok szerves részét képezik a mindennapi életünknek és így "kézenfekvő" azok alkalmazása az egész életen átívelő tanulási folyamatban. A motiváció és komplex belső emberi tényezők, készségek és képességek határozzák meg az eszközök spontán adaptálható használatát, illetve azok hatékonyságát. Itt az ellenőrző, reflektív, és metakognitív képességek kialakítására szolgáló, kritérium-orientált nyomkövető és útvonaljavasló adaptív rendszerek, valamint a konstruktivista (tudást és összefüggéseket modellező) eszközök (szerzői rendszerek, gondolati térképek készítésére szolgáló eszközök) kutatásának kiemelt szerepe van. Ezen területek kutatása szoros együttműködést igényel az agykutatás különböző eredményeivel és értékelési módszereivel. Éppen ezért fontos például a tanuló és a tanulást segítő technikai rendszerek kölcsönhatásainak vizsgálata, az intelligens szoftverek kifejlesztése és a tanulást segítő szoftverek szerkezetének vizsgálata, de a virtuális egyetemek és a nyitott és távoktatás széles körű alkalmazásának kutatása is.
Izgalmas kérdés például, hogy a Facebook online tanulási környezetté alakítható-e, milyen gátakat szükséges áttörni ehhez ma Magyarországon?
Egy 2011-es vizsgálat is igazolta, hogy a tanárok nagy része nem gondol arra, hogy a Facebook-ot online tanulási környezetté alakítsa, mely felületen a pedagógus támogatásával és iránymutatásával a diákok hasznossá tehetik az itt töltött idejüket, és összeköthetik a tanulást és a kikapcsolódást, a barátokkal való online kapcsolattartással. Igaz, hogy a közösségi portálok az internet nyilvánosságával számos kockázatot és veszélyt rejtenek magukban, de akkor járna el helyesen a pedagógus, ha nem tiltani vagy elkerülni próbálná, hisz tanítványait elzárni úgysem lehetséges az internet használatától. Arra lenne inkább szükség, hogy ezt az eszközt is az oktatási és nevelési lehetőségeik kiterjesztéseként tudják értelmezni.
A tanterem és az iskola online kiterjesztésére számos lehetősége van a pedagógusoknak és a diákoknak egyaránt. Tanárként a Facebook-ot hatékonyan lehet használni például a mentorálási rendszer kialakítására, illetve a pedagógusnak lehetősége van arra, hogy egyensúlyt teremtsen a nonformális, az informális vagy formális forrásból érkező információk között. Az online közösségi oldalak használata diákok és tanárok számára egyaránt kínál oktatási és nevelési helyzetekhez köthető lehetőségeket, amennyiben a tanár elfogadja, hogy a diák az interakcióban egyenrangúan részt vevő fél.
Egy Facebook használatot elemző 2011-es kutatás is megállapította, hogy a nevelési és oktatási folyamatok térbeli és időbeli kiterjesztésére megfelelő lehetőségeket kínál a diákok által benépesített közösségi felület. Ha a közösségi oldalakon a diákjaik mellett a pedagógusok is megjelennek, képet kaphatnak tanulóik kapcsolati rendszeréről, szabadidős tevékenységeiről, érdeklődéséről és még a családi háttereiket is jobban megismerhetik általuk. Az így szerzett információkat később hasznosíthatják oktató nevelő munkájuk során.
A nehézséget, és ellenérzést nem az online közösségi oldalak használata jelenti igazán a pedagógusok számára, hanem a módszertani megoldások és kérdések, melyek szakértelmet és kreativitást igényelnek. Fontos, hogy a tanár a közösségi oldalakon aktív információközlőként és megszólítható, hiteles személyiségként jelenjen meg. Ez újabb kihívást jelent a digitális bevándorlás kezdő lépéseit megtevő pedagógusok számára. Az online térben megjelenő hiteles pedagógusok a diákokban a tanár iránti bizalom kialakulását erősítik, ami olyan környezetet teremthet, melyben a tanár és diákjai közösen fejleszthetik a különböző online tanulási tevékenységformákat.
Az említett "Facebook-kutatás 2011" arra is rávilágít, hogy pedagógusok és diákok számára egyaránt szükséges agy olyan protokoll kidolgozása, amely az online közösségi oldalak használatát, a résztvevők közötti kommunikáció szabályait, az online térben való viselkedési normákat, valamint a nevelési és oktatási helyzetekhez kapcsolódó lehetőségeket tartalmazza.
Ez is egy olyan fejlesztési feladat, melyben az úttörő pedagógus kollégák hasznos tapasztalataik megosztásával, gyakorlati tanácsokkal segíthetik a bátortalanabb, tartózkodó társaikat.
Ezzel közelebb kerülünk az OECD oktatással és újítással foglalkozó központja és a tagországok szakemberei által a jövő iskolája vízióiról felállított szcenáriók optimális, az iskola megtartását eredményező forgatókönyvéhez.
Források:
Bosch, T. E. (2009): Using online social networking for
teaching and learning; Facebook use at the university of Cape Town.
Communicatio: South African Journal for Communication Theory and
Research, 35. 2. sz. 185–200.
Pempek, T. A., Yermolajeva, Y. A. és Calvert, S. (2009):
College students’ social networking experiences on Facebook. Journal of
Applied Developmental Psychology, 30. 3. sz. 227–238.
Schwartz, H. L. (2009): Facebook: The new classroom
commons?. The Chronicle of Higher Education, September 28.
Tóth-Mózer
Szilvia – Lévai Dóra: Az oktatási és nevelési folyamat kiterjesztése online
közösségi felületekre (2011): Hungarian Educational Research Journal I. évfolyam (2011) 1. sz.
Vámos Ágnes (2003): Metafora a
pedagógiában. Gondolat Kiadói Kör, ELTE BTK Neveléstudományi Intézet,
Oktatás-módszertani Kiskönyvtár IV., Budapest
Az iskola jövője avagy a jövő iskolája?! A kérdés nagyban függ a jövő pedagógusaitól úgy gondolom. Meglátásom szerint mindaddig nem tudunk a fejlődés, a digitális írástudás magasabb szintjére lépni, míg nem áll a mai közoktatás rendelkezésére egy olyan pedagógus társadalom, mely megfelelően képes átlátni és alkalmazni a digitális kompetencia és eszközök világát.
VálaszTörlésA probléma gyökere a következőkben áll: A pedagógusok közül már viszonylag sokan (szerencsére) ráeszméltek, hogy az örökös zsörtölődés és méltatlankodás helyett, amit a tanulók digitális eszközhasználata miatt tettek meg (pl. okos-telefon használata az iskolában, táblagépek alkalmazása, laptopok megjelenése az órán füzet helyett, stb.), e tudást és motivációt fel tudják használni, be tudják építeni az oktatásba- gondolok itt például a Facebook tanórai felhasználására, mint on-line tanulási környezet vagy a különböző geolokációs programok iskolai alkalmazására avagy szimplán az e-mailes kapcsolattartásra.
A tanárok nagy százaléka azonban, technofóbiával viseltet e digitális világ ellen. Hiába kapják meg a megfelelő képzést, eszközöket és módszereket a PLE alkalmazásához, azt nem vagy csak félve, ellenérzésekkel alkalmazzák. Vegyünk egy példát: egy neves budapesti gimnázium (név nélkül) tanárai úgymond „muszájból” heti egy alkalommal (egy tanítási órán/ tantárgy) alkalmaznak interaktív tananyagot. A hét (tanórák) többi részében a hagyományos, frontális, nem kooperatív, nem a motivációra és az ismeretre épített tananyagot „közvetítenek” a diákjaik felé.
Ezen tapasztalatok alapján úgy látom, itt elsősorban a „pedagógusok nevelése” tekinthető fő feladatnak, hiszen a gyermekek (tanulók) fel vannak vértezve a megfelelő kompetenciákkal az új tanulási környezet befogadására, viszont a pedagógusok nagy hányada nem. Nem továbbképzéseket és kurzusokat kellene tartani a tanároknak az újításokról, a digitális írástudásról, hanem a valódi érdeklődést felkelteni a téma iránt. Olyan jó gyakorlatok bemutatására lenne szükség, ahol a tanulók digitális kompetenciájára és életkori sajátosságaikra alapozva jobban megvalósulnak a nevelés és oktatás céljai. Ezt látva egy olyan pedagógus is kedvet kaphat az eszközök és lehetőségek alkalmazásához, aki eddig tiltakozott ellene. Nagy jelentősége van ebben a fiatal, motivált, akár pályakezdőknek is. Hiszen nem szabad, hogy demoralizáljon egy sok éves tapasztalattal rendelkező kollégát, hogy egy fiatallal cseréljen tapasztalatot, a saját maga épülése céljából.
Vízióink ugyan vannak a jövő iskolájáról, de úgy vélem, ez a kép korántsem teljes, hiszen nem minden pedagógus egyformán „vevő” a neveléstudomány szakemberei és leendő szakemberei által már elfogadott és támogatott fejlesztésekre és fejlődések befogadására.
Az iskola jövője ugyanakkor a multimédia és a digitális írástudás felé vezető úton található és vitathatatlan, hogy minden tanuló számára szükség van annak a bizonyos digitális tolltartónak az ismeretére és használatára, hogy teljes értékű világpolgár váljék belőle.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésA mai diákok már nem azok, akiknek a jelenlegi oktatási rendszert tervezték (Prensky). Azonban az iskolák egyik napról a másikra nem tudnak gyökeresen megváltozni, nem tudnak teljes mértékben lépést tartani az információs társadalom fejlődésével. Fontos, hogy az oktatási intézmények felismerjék, hogy szükséges a változás és tegyenek is érte, váljanak nyitottá. A pedagógusoknak be kell engedni a tanórákra, és használni is kell a digitális eszközöket, fejleszteniük kell digitális kompetenciájukat. A tananyag központúságot fel kell váltani tanulóközpontú oktatási környezettel. Nem felejtkezhetünk el arról, hogy a netgeneráció sikeres és hatékony oktatásához új módszerekre van szükség. Megváltozott a tanulók gondolkodásmódja, a hagyományos oktatásszervezési módszerekkel már nem taníthatunk, mert z iskolában a diákon unatkozni fognak, fegyelmezetlenné válnak. Nem csak a kommunikációs és kulturális szokások változtak meg, hanem az információszerzési és tanulási szituációk is gyökeres változáson mentek keresztül. Gyarmathy Éva pszichológus javasolja, hogy az iskolákban a pedagógusok használják a kultúrának megfelelő eszközöket. Az okostelefon segítségével a diákok fotózhatnak, végezhetnek önálló kutatómunkát, kereshetnek fogalmakat a neten. Ezzel szemben mi pedagógusok, mit csinálunk? Tiltjuk a mobil, a laptop használatát az órákon, a tanárok egy része idegenkedik a digitális taneszközöktől. Az informatikatanárok aggódnak a számítástechnika órák számának várható csökkenése miatt (NAT). Az informatika óra és a digitális írástudás elsajátítása között Ők összefüggést látnak, a diákok viszont úgy gondolják, hogy az iskola csak alapismereteket tanít meg nekik, digitális írástudásuk nem a számítástechnika órán fejlődik. A digitális nemzedéknek tudatos, tanulást támogató eszközhasználatra van szüksége (Ollé). Az informatikai ismereteket, digitális eszközöket minden órán fel kell használni, lehetőséget kell adni ezen eszközök használatára.
VálaszTörlésA Netgeneráció 2010 tanulmányból megtudhattuk, hogy a diákok által legkedveltebb közösségi oldalak az IWIW, MyVIP és a Facebook. 2010 a Facebook éve volt. Mark Zuckerberger által létrehozott közösségépítő felületen lehetőségük lenne az oktatási intézményeknek a bemutatkozásra, de ezzel kevesen élnek. Az oldal előnye, hogy pozitívan befolyásolja a diák- tanár kapcsolatokat, a diákok jobb megismerésének egyik lehetősége is egyben, továbbá szakmai tartalmak, tanórák, tananyagok megosztására is van lehetőség. Az online közösségi oldalakat fel kell használni a tanulási és tanítási folyamatokba. Nekünk, pedagógusoknak meg kell ismerkedni az információs társadalom eszközrendszereivel, a közösségi portálokkal. A legnépszerűbb oldalakat sok esetben a pedagógusok veszélyesnek, feleslegesnek tartják, idegenkednek tőle, el sem tudják képzelni, hogyan használható fel a nevelő-oktató munka során. Ennek leggyakoribb oka az, hogy nem látják át ezeknek az oldalaknak a biztonságos használatát, amit nem ismernek attól félnek. Diákjaim javaslatára és unszolására én is regisztráltam a Facebook-on. Azóta tarjuk a kapcsolatot, figyelemmel tudom kísérni a tanulási és szabadidős tevékenységüket, levelezek a szülőkkel, blogot írok..stb. Iskolánkban több interaktív tábla van, már próbálkoznak a pedagógusok az interaktív tananyagok használatával is. Szerveztünk továbbképzéseket, bemutató órákat, 1-2 kollega maga is készít interaktív tananyagot, amit megoszt a többiekkel. Kis lépésekkel, de haladunk előre, mert az iskola jövője a tét!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAzt hiszem a hangsúly talán nem is azon van, hogy a digitális eszközök szerepének erősödése az élet minden szegmensében – így az oktatásban és a nevelésben - mára már szinte megkérdőjelezhetetlen. A hangsúly inkább azon van, hogy egyrészt az oktatók mennyire motiváltak ennek a használatában másrészt a diákok (valamint a szülők) és az oktatók mennyire igénylik ezek használatát, harmadrészt, hogy ezek milyen mértékben használhatók, végül pedig, hogy az eszközök egy adott helyen ténylegesen rendelkezésre állnak-e.
VálaszTörlésHa az oktató nincs motiválva akár a közösségi terek (Facebook, Twitter, Tumblr stb.), akár a legújabb hardware-ek használatára, akkor a törekvések teljes érdektelenséggel fognak találkozni. Ha az ismeretanyagok közlése és a nevelőmunka a „hagyományos” módszerekkel megoldható (letudható), az újak pedig ezzel szemben jelentős innovációt (anyagi-szellemi befektetést, plusz munkát) igényelnek, abban az esetben kétséges, hogy mennyien fognak élni a lehetőségekkel akkor, ha nem kapnak megfelelő – szakmai, anyagi – motivációt. Véleményem szerint az oktatók megfelelő motiválása alapvető fontosságú a sikerhez.
Természetesen nem csak az oktatók, hanem a diákok és a szülők hozzáállása is lényeges. Ha az oktatóban megvan a motiváció de a diák (vagy a szülő) valamely ok miatt nem nyitott (vagy érdektelen), akkor ezek a törekvések szintén nem lesznek sikeresek.
Szintén lényeges annak tisztázása, hogy az oktatás és a tanulás egyes szintjein mennyire használhatóak a digitális eszközök? Az irodalom (twitter, illetve blogbejegyzés) tökéletes példa a pozitív használatra. De vajon a többi területen is hasonlóan pozitív tapasztalatokra tehetnénk szert, vagy vannak olyan esetek, ahol ezek az eszközök nem előnyt, hanem egyfajta korlátot jelentenek?
Végül pedig szerintem kiemelt jelentősége vannak, hogy egy adott helyen a megfelelő eszközök ténylegesen rendelkezésre állnak-e. Vajon futurisztikus elképzelés, hogy a könyveket és füzeteket az iskolákban laptopok és tabletek váltsák fel, vagy a szülői értekezletek egy virtuális térben (pl. Facebook) legyenek megtartva? Nem hinném. Futurisztikus az, hogy idehaza egy gimnáziumi osztályban mindenkinek rendelkezésére áll az okos telefon, a tablet és az internetkapcsolat? Úgy hiszem igen. (Ahogyan szintén elrugaszkodott elképzelés az, hogy az iskola majd biztosítja ezeket az eszközöket) 2010-ben a magyar háztartások 66%-a rendelkezett valamilyen számítógéppel, 60%-a internetkapcsolattal. Tény, hogy a fiatalabbak körében ezek az eszközök jóval népszerűbbek, mint az idősebb korosztálynál (és jóval többen is rendelkeznek ezekkel az eszközökkel), de vajon mindez elegendő?
1 http://www.netkutatasok.hu/2011/10/ksh-x-haztartasok-ikt-ellatottsaga.html
Nagyon tanulságos bejegyzéseket olvastam Tőletek, amit köszönök. Jó érzés, hogy más-más generációhoz tartozva is osztozunk abban, hogy a ma iskolájának nem elzárkóznia kéne a diákok digitális eszközeinek használatától, hanem igenis építeni azokra, bevonni a tanulói információforrás, illetve a tanulási tevékenység eszközei közé.
VálaszTörlésMost éppen járom az országot az intézményi dokumentumok módosítása tárgyú előadássorozattal, amikor is a házirend kötelező elemei között felbukkan az intézménybe vihető tárgyak szabályozásának kérdése.
Ma a legtöbb iskolai házirend ezt a kérdést egyszerűen rendezi: a tanuló mobiltelefont (illetve annak látszó egyéb digitális eszközt sem) nem vihet az alma mater falai közé. Ha vihet is, a falakon belül ennek kikapcsolása kötelező.
A közelmúlt Digitális Esélyegyenlőségi Konferenciájának egyik előadása jut eszembe, amikor is az egyik előadó, Gulyás István az iskolát gyerekszemmel repülőgépez hasonlította. Ugyanis a diák bemegy az osztályterembe (utas felül a repülőgépre), bejön a tanár, (odaáll az utasok elé a stewardess) és azt mondja, kapcsolják ki telefonjaikat, elektronikus, digitális eszközeiket.
A jövő iskolájának pedagógusa e helyett belép az osztályterembe, és a vegyétek elő a tankönyveket helyett, csak annyit mond:
Vegyétek elő okos telefonjaitokat/tabletjeiteket....
http://kep.index.hu/1/0/357/3577/35776/3577622_c4398f0565d3cacbb188a3c82f521184_wm.jpg
Vagy a házi feladatot is az internethasználatával, de akár azon keresztül is megoldhatják a tanulók.
Ma már szaporodnak a vezeték nélküli internetes pontok, könyvtárak, közösségi terek, internetkávézók, ahol azok a diákok is el tudják végezni feladataikat, akik esetleg otthon, telefonjukon nem rendelkeznek kapcsolattal.
Tehát a magas labda leütésre vár!
“Az iskola jövője a tét!” Teljesen egyetértek ezzel a mondattal, illetve a gyerekeink jövője a tét? Vajon hol alapozzuk meg ezt a jövőt? Hol töltik gyermekeink idejüket mielőtt belépnének az iskolába? Igen, abban a köznevelési intézményben, ahol egyik feladatunk az, hogy felkészítsük őket majd a jövő iskolájába való belépésre és helytállásra. Az óvoda. A hely, ahol gyermekeink szocializálódnak, és többek között képessé válnak arra, hogy a későbbi digitális kompetenciájuk kialakulásához megfelelő szemléletet kapjanak pedagógusaiktól. Napjaink és a jövő óvodásai már olyan technikai környezetbe születtek, és születnek bele, amely a hatékony emberi kommunikációt technikai eszközök nélkül képtelen működtetni. Az információs társadalomba való beilleszkedés és annak folyamatos fejlesztése komoly felelősséget rak a nevelési intézmény vállára. Ahhoz, hogy gyermekeinket felkészítsük tehát a jövő iskolájára, létre kell hoznunk az jövő óvodáját, hisz az alapokat itt rakjuk le. A jövő óvodájának versenyképesnek kell lennie ebben az új környezetben. Saját tapasztalataimra támaszkodva sajnos azt kell mondanom, hogy a helyzet elszomorító. Kétségbeejtő, de az intézmény, amelyben dolgozom kategórikusan elzárkózik bármiféle technológiák használatától az óvodai környezetben, mi több, ezt pedagógusainak szigorúan meg is tiltja. Azt gondolnánk, hogy egy olyan intézmény, mely egy korszerű program szerint működik, támogatja az inter - és multikulturalitást kétnyelvű környezetet biztosítva a gyerekeknek, nyitott az újításokra. A következő sorok, azonban bizonyítják, hogy ez nem így van. Egy kislány tavaly télen Ausztráliába távozott szüleivel pár hónapra, és az óvodapedagógus szerintem nagyon helyes módon bevezette a csoport napi rutinjába, hogy előzetes egyeztetést követően a családdal, minden nap Skype beszélgetést folytattak. Először is óriási élmény volt a kislánynak és az egész gyerekcsoportnak is. Valamint sok olyan témát vetett fel, amelyből a gyerekek rengeteget tanulhattak. Csak pár példát említenék: mi az időeltolódás, hogy lehet, hogy ott nyár van, nálunk pedig tél. Később az óvodapedagógust megrótták azzal az indokkal, hogy a gyerekek pont eleget “nyomkodják” otthon a család laptopját, az óvoda nem ilyen hiábavalóságokra való. Azt gondolom, hogy ez a vezetői és sajnos döntő többségű pedagógusok által mutatott attidüd, mely nem tartja értéknek az IKT kompetenciát, kifejezetten káros, hisz ezeknek a gyerekeknek a mindennapjait áthatja a digitális világ, melynek ugyan még nem teljes jogú tagjai, de kérdezem én, hogyan válnak azzá, ha eltiltjuk őket ettől? Ez a világ valós, létezik, és rohamos iramban fejlődik. Nem értem, hogy hogyan nem lehet látni mennyi lehetőség van ebben már az óvodában is. Miért nem lehet megtalálni egy egészséges egyensúlyt? A XXI. századi pedagógusmodell része az is, hogy információmenedzserek vagyunk, hogy kultúrát közvetítünk, és ha tetszik, ha nem a digitális világ is a kultúránk része. Rengeteg olyan terület van az óvodai nevelésben, ahol lehetne alkalmazni ezeket a technológiákat. Miért? Mert érdekes, leköti a gyerekeket, kiszélesíti a tanulási lehetőségeket, interaktív, megalapozza a kritikai gondolkodást és igen, helyet ad a kreativitásnak. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet az ilyen mérvű ellenállás alapja. Hát persze, hogy a saját kompetencia hiánya. Hogy várjuk el az óvodapedagógustól, hogy legyen nyitott, ha ő maga sem tudja még sokszor készség szinten sem használni a szövegszerkesztőt, vagy az internetet. Ha nem tudja kezelni a projektort, vagy a digitális fényképezőgépet? Mert van ilyen....találkoztunk. Hogyan építünk jövőt olyanokkal, akik nem hajlandóak a változásra reagálni? Hozzátenném ez nem korfüggő, csupán hozzáállás kérdése. Az én Édesanyám(nem pedagógus) úgy döntött, hogy újra iskolapadba ül, és jelentem ádáz harcot vív nap, mint nap a digitális technológiákkal, de az erőfeszítéseit siker koronázza. Miért? Mert reagál...
VálaszTörlés“ Nem az a faj a túlélő, amelyik a legerősebb, még csak nem is az, amelyik a legintelligensebb, hanem az, amelyik képes reagálni a változásokra” /Charles Darwin/
Judit, a választott témád igen izgalmas, és a hozzászólások is gondolatébresztőek. Többen említettétek a továbbképzések szükségességének kérdését. Az én véleményem szerint mindaddig szükség van a továbbképzésekre, míg minden intézményben a pedagógusok nagy hányada képes lesz a különböző információs és kommunikációs technológiák, eszközök, tananyagok megfelelő alkalmazására. Csenge írt egy budapesti neves gimnáziumról, ahol heti egy alkalommal használnak interaktív tananyagot. Ennek kapcsán fontosnak gondolom azonban, hogy a megfelelő célokhoz illesztve alkalmazzuk a tananyagokat és eszközöket egyaránt, mivel céltalan alkalmazásuk nem visz minket közelebb a technikától várt reményeinkhez. Abban teljesen egyetértek Zsuzsival, hogy nemcsak az iskolában, már az óvodában is szükséges a különböző IKT-s eszközök és tananyagok alkalmazása. Természetesen nem a nap teljes egészében, kiszorítva ezzel a többi foglalkozás jelentőségét, hanem ezek kiegészítése céljából. Zsuzsi, írtad, hogy „később az óvodapedagógust megrótták azzal az indokkal, hogy a gyerekek pont eleget “nyomkodják” otthon a család laptopját, az óvoda nem ilyen hiábavalóságokra való.” Ennek kapcsán azt gondolom, éppen az lenne a fontos, hogy a gyermekek „ne csak úgy nyomkodják” a billentyűzetet, tabletet, hanem a szüleik, pedagógusaik megfelelő segítségével például olyan képességfejlesztő játékokat játszanak, amelyek elősegíti fejlődésüket. Mindemellett feladatuk/feladatunk nem merül ki annyiban, hogy megmutassuk gyermekeinknek, hogy mivel érdemes foglalkozni a világhálón és a számítógép előtt ülve, hanem az is, hogy felhívjuk a figyelmet arra, mi az, amit veszélyt jelenhet a fiatalok számára. Ez feladatunk ugyanúgy a hétköznapi életre vonatkozóan, mint az internet világában.
VálaszTörlésPedagógusként a fejlesztések és változások nyomon követésére alapul szolgálhatnak például az oktatással, oktatás-informatikai fejlesztéssel kapcsolatos blogok, honlapok követése is. Az online közösségi felületek oktatási alkalmazásával kapcsolatban Tóth-Mózer Szilvia és Lévai Dóra „Az oktatási és nevelési folyamat kiterjesztése online közösségi felületekre” című tanulmányában izgalmas kutatási beszámolót olvashatunk. „…megkérdeztük a diákokat, hogy általánosságban jellemző-e, hogy tanáraik számukra az iskolával kapcsolatos tartalmakat osztanak meg. A diákok 40%-a felelt úgy, hogy ez jellemző a pedagógusaik részéről. Ez önmagában kedvező arány, hiszen szakirodalmi adatok is alátámasztják, hogy a tanár és a diákok számára egyaránt előnyökkel jár, ha közösen alakítják át az online közösségi felületet tanulási környezetté (Hew, 2011).” (Tóth-Mózer – Lévai, 2011)
Érdemes továbbá kitekinteni a kutatási eredményekben elérhető tanári megközelítésre, véleményre is. „…megállapíthatjuk, hogy a tanárok egy része – a diákok válaszai alapján – már felfedezte a Facebook tanuláshoz és neveléshez kapcsolódó lehetőségeit is. A pedagógusoknak közel negyede kimondottan az oktatáshoz kapcsolódó, illetve iskolai eseményekkel kapcsolatos tartalmakat is megoszt diákjaival, kevesebben ajánlanak iskolán kívüli programokat (17,7%) és osztják meg aktuális olvasmányaikat (7,6%).” (Tóth-Mózer – Lévai, 2011)
VálaszTörlésFontos továbbá megemlítenünk a fejlesztések során az online tanulóközösségeket, mint például a Khan Academy, mely tanulási céllal létrehozott, online közösségek szervezésére alkalmas. Egy másik online tanulóközösség a Peer to Peer University, ahol szintén az egymás közötti megosztás kapja a központi szerepet. Tulajdonképpen olyan keretrendszer, mely támogatja a nyílt tanulócsoportokat, melynek keretében akár saját célra is indíthatunk tanulóközösséget. Ezen felületek teljesen elkülönülnek a hétköznapi életvezetéstől, nem úgy, mint ahogy a Facebook esetén mindennapi tevékenységgé válik. Ennek következtében kevesebb maga az információmegosztás, azonban tartalmilag jelentősen koncentráltabb. Az online tanulóközösségek az offline oktatás mellett, és nem helyett jelennek meg. Az együtt tanulás, mint közösségi élmény jelenik meg. Az online környezetben elvégzett kurzusok, képzések sok esetben nem adnak erről papíralapú diplomát, igazolást, de például a LinkedIn profilban megjeleníti, hogy eredményesen szerepeltünk az adott kurzuson, tanfolyamon.
Ha oktatás-informatikai fejlesztésekről beszélünk, napjainkban semmiképpen sem szabad kihagynunk a virtuális környezet oktatási lehetőségeit, valamint az ezzel összefüggő kutatásokat. Előnye többek között, hogy azonos időben, térben mégis távol lévő személyek létesíthetnek kapcsolatot egymással, ahol a kommunikáció hang és írott szöveg segítségével egyaránt történhet. Az oktatás területén gyakori példa, hogy az online tevékenység offline, szervezett formával egészül ki. Avagy fordítva. (Hibrid tanulási környezetnek nevezzük, amikor az offline, az online és a virtuális környezetek egyaránt alkalmazásra kerülnek.) A Second Life virtuális környezet megfelelően kiegészítheti a személyes kapcsolatokra építő oktatást. Napjainkban az ingergazdag környezet igazán érdekessé teheti a diákok számára a tanulást. A virtualitás témájában, valamint annak pedagógiai vonatkozásában jelent meg Ollé János “Virtuális környezet, virtuális oktatás” című könyve, amelyben a témáról részletesebben olvashattok. http://bit.ly/UvTBHv
Források:
Ollé János (2012): Oktatási módszerek és tanulásszervezés virtuális környezetben http://slidesha.re/VH0wNU
Ollé János (2012): Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere http://slidesha.re/IPTZu7
Tóth-Mózer Szilvia – Lévai Dóra: Az oktatási és nevelési folyamat kiterjesztése online közösségi felületekre http://bit.ly/tfYL7E