Digitális írástudás számokban

Azt gondolom, hogy a az információs társadalom eszközei és az ezzel járó jelenségek terjedése nem azonos a társadalom fejlődésének ütemével. Mindig voltak, és mindig is lesznek olyan rétegek, akik leszakadnak, egyáltalán nem vagy csak egyoldalúan ismerik és ítélik meg az internet szerepét, jelentőségét. Ez óriási probléma, hiszen korunkat a digitális nemzedék korának tartják, s mondják, aki lemarad az kimarad. 2012. november 15-én rendezték meg immár hatodik alkalommal a Digitális Esélyegyenlőség Konferenciát, ahol számos kiváló előadást hallhattak az érdeklődők. Sajnos magam nem tudtam személyesen részt venni rajta, de mire jó az internet? Többek között arra, hogy az érdeklődésünk tárgyát képező feltöltött tartalmakat elolvassuk, netán  visszanézzük. A program igen gazdag volt, a választás pedig – idő szűkében – nehéz. Végül Sugár Mihály „Hol végződik az esélyegyenlőség, és hol kezdődik a szakadék” című előadását választottam. Bár a látottakban az előadó nem emelte ki az iskolát és a pedagógus társadalmat sem, mégis nagyon hasznos információkkal gazdagodtam a témában. Sugár Mihály a BellResearch nevű cég vezető tanácsadója, mely cég a lakossági egyéni, vállalkozói, gazdasági infokommunikációs keresztmetszetét vizsgálja immár 2003-óta minden évben. Módszerük a kérdőív, és friss kutatásuk, melyet nyáron végeztek egy országos, 3200 háztartást érintő reprezentatív minta, a digitális írástudás látens modulja. Előre felhívom az olvasók figyelmét, hogy írásom sok szám adatot tartalmaz, de ez ne riasszon el senkit, a számok nélkülözhetetlen mutatók a digitális írástudás helyzetének bemutatásához.

Sugár Mihály már az elején leszögezte, ő nem szociológus, és a kérdőívek sem szociológiai vizsgálat céljából készültek,  mégis az ezekből kinyert adatok akár ilyen  jellegű vizsgálatok alapját is képezhetnék. A kérdőívek utóelemzése a háztartások penetrációja tekintetében kimutatta, hogy a megkérdezettek 60 százaléka rendelkezik személyi  számítógéppel, 55 százalékuk pedig  internet előfizetéssel. Ezzel szemben 44 százalék azok aránya, akik „digitális írástudatlanok”, azaz sem számítógépük, sem internet előfizetésük nincs.

Ma kijelenthetjük, hogy az elsődleges hajtóereje a számítógép használatnak  az internet. A 2003-2012 között készült megbízható mérések azt mutatják, hogy a háztartásokban lévő személyi számítógépek aránya   a kétszeresére, 27 százalékról 57 százalékra nőtt. Az internetes kapcsolattal rendelkezők aránya 9 százalékról 55 százalékra emelkedett, ami egy sokkal meredekebb növekedés, míg az egyéni internet használók aránya 20 százalékról 55 százalékra nőtt. Jó hír, hogy a  digitálisan írástudatlanok aránya fordított képet mutat, csökken,  - 65 százalékról  43 százalékra esett vissza – ám ez még mindig nem elég,  a lakosság fele digitálisan írástudatlan.

Miért van ez így? Mi ennek az okai, háttere amik a használatot, nem használatot mozgatják? Mik az összefüggések csoportok és élethelyzetek között? Az előadásból erre is választ kaphatunk. Szinte mindenki azt mondja, hogy a számítógép jelentős mértékben megkönnyíti az ember életét. A megkérdezettek 60 százaléka szerint az internet ismerete az átlagember számára is elengedhetetlen.  Ugyanennyien mondják azt, hogy az internetezők a mindennapi élet számos területén előnyben vannak a nem internetezőkkel szemben. Ezek az arányok az évek folyamán folyamatosan nőttek.  A válaszadók több mint a fele (55%) állítja, hogy az internet sok területen kiszoríthatja a televíziót és az újságokat, vagyis a hagyományos médiát. Az evvel való egyetértés is évről évre nő.  A megkérdezettek fele szerint az internet segíti az emberi kapcsolatok kialakítását és ápolását. Itt éles vita van, még a digitális írástudás terjesztői sem értenek egyet a kérdésben. Inkább a fiatalok állítják, hogy igen, segíti a kapcsolatok kialakítását, de az idősebb korosztály sem gondolja azt, hogy elidegeníti a társadalmat egymástól. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a  személyes kapcsolatokra életmódunk miatt jut kevesebb idő, nem az internet áll a háttérben, sőt! Az internet segít átlépi azt a korlátot, hogy nem akarunk, vagy nem tudunk a közösségi terekben fizikailag megjelenni, általa megjelenünk virtuálisan, és sokszor maga az internet egy virtuális közösségből  egy fizikai ismeretséget teremt. Babázós anyukák babázós oldalakon ismerkednek meg egymással, osztják meg a tapasztalataikat, beszélgetnek, aztán találkoznak és komoly baráti közösségek születnek. Vagyis az internet magában hordozza a „valós” térbeli kapcsolatok kialakulását.

De tudjuk-e mi is az az internet? A megkérdezettek 84 százaléka válaszolta magabiztosan azt, hogy pontosan tudja mi az az internet. Ez egy magas szám, miközben 43 százalékuk digitálisan írástudatlan, és maguk nem használják ezt. Ez azt jelenti - ha hiszünk nekik - hogy ők felelősségük teljes tudatában nem használják az internetet. Tudják mi az, és hogy ez hasznos és előnyt biztosít, de ők tudatosan nem használják. És hogy hogyan sajátítjuk internetes tudásunk? A felmérés részét képezte a képzés, önképzés kérdésköre, azaz hogy a megkérdezett az évek során, önmaga, baráti körben, baráti segítséggel vagy bárhogyan hozzá jutott-e valamilyen digitális oktatáshoz. 47 százalék azt válaszolta, hogy tanfolyamon, iskolai oktatáson, egyéb módon képezte magát, de elsősorban a fiatalok körében látunk nagy számokat. Megnyugtató, hogy lassan, de évről évre nő ez a szám. Ami megdöbbentő, hogy egy éven belül biztosan nem tervez képzésben részt venni a válaszadók 70 százaléka.

Miért nem használunk számítógépet és internetet? A megkérdezetteknek 34 százaléka válaszolta, hogy nincs rá szüksége, nem érzi hasznát, 65 százalékuk viszont ismeri az internetet, de nem érdekli.  50-60 százalék  azok aránya, akik nem értenek hozzá. Ez egy változó szám, a szakértelem hiányát jelzi. Saját bevallásuk szerint 17 százalékuknál van esély átsegíteni őket a digitális szakadékokon, míg 83 százalékuk szerint teljes mértékben elképzelhetetlen, hogy valaha is használja. A felmérésből az is kiderült, hogy az internet szolgáltatás költsége nem releváns, mindössze 8 százalék mondta, hogy talán ha olcsóbb volna előfizetnének rá.

Korosztályos jellemzők 2012-ben

A korosztály meghatározó jelentőségű az internet használat tekintetében. A számítógép és az internet használatával a 45 éves életkor ami választó vonal, addig semmi probléma nincs. Kiket kell megközelíteni? Kik azok a jellemző csoportok, akik nem használók? Kiket kell megközelíteni, kik azok a hátrányos helyzetű társadalmi tényezők, csoportok akiket át kell segíteni a digitális szakadékon? A válasz: egyértelműen az idős emberek.   Minden egyéb ok, amit megtalálunk ezzel függ össze.  Vegyük például az okos telefonokat. Az okos telefon használat attól függ, hogy az illető hány éves. A szakadék, már 45 évnél kezdődik, de 60 év felett mélyül el igazán.

Nézzük meg korcsoportok szerint a válaszokat.  A számítógép jelentős mértékben megkönnyíti az emberek életét.  Az egyetértők aránya igen magas, kivétel a 60 éves korosztály fölöttiek, akiknek kevesebb mint a fele ért egyet az állítással. Az internet és a számítógép nem való az idősebb korosztályoknak. Ezzel nagy egyetértés máshol sincs, mint az idős korosztályban, vagyis a 60 év felettiek körében. Hasonló a helyzet a hagyományos média kérdéskörében.  A kijelentéssel, miszerint az internet sok területen kiszoríthatja a televíziót és az újságokat megint csak a 60 év feletti korosztály ért egyet.

Az előadás elején érintőlegesen már szó volt az internet és az emberi kapcsolatok viszonyáról, később Sugár Mihály ezt részletesebben is bemutatta korcsoportonként. Az internet segíti az emberi kapcsoltok kialakítását és ápolását? Itt igazán nyilvánvaló a válasz, minél feljebb lépünk a korosztályokban annál kisebb mértékben érzékelik azt a válaszadók, hogy az internet segíti őket a kapcsolattartásban. Ez jellegzetesen az első három korcsoport tulajdonsága (15-24 év, 25-34 év, 35-44 év, 45-59 év, 60+ év).  Azért a legidősebb korcsoport sem látszik teljesen reménytelennek, hiszen nincsen nulla százalék sehol. Némi képzéssel és motivációval bevonhatóak lennének az internet használók körébe. Nem volt meglepő az idősebb korosztály válasza arra kérdésre, miben lehet hasznos számukra a világháló. Hat kategóriában várták a válaszokat. Megint az életkor volt az, ami a legkülönbözőbb használati módokban, hasznossági mutatókban megkülönbözteti a válaszadókat. 60 éves kor felett elsődleges funkciója az internetnek  a tanulás, ismeretszerzés  legutolsó helyen pedig az ügyintézés, vásárlás és a játék áll. És hogy állunk a nemek tekintetében? A digitális írástudók megoszlása nemek szerint demokratikus, ugyan annyi nő van mint férfi 50-50 százalék. Az „írástudatlanok” között a férfiak aránya 43%, nőké 57%.  Ez persze torzít, a nők között azért magasabb ez a szám, mert a nők tovább élnek, több idősebb nő van. A 45 év alattiak csaknem háromnegyede írástudó, a  45 év felettieknél alig több mint negyede. Ezzel szemben az írástudatlanok négyötöde 45 év feletti, és csak egyötöde 45 év alatti. Képzés oktatás tekintetében az írástudók egyharmada rendelkezik érettségivel, és 45 százaléknak nincs érettségije, míg az írástudatlanoknál 88 százaléknak nincs érettségije. Ez egy olyan mutató,  ami nem függ össze a korral, tehát fontos meghatározó szempont a képzettség, iskolázottság szintje. Vizsgált szempont volt az aktivitás-inaktivitás. A dolgozik nem dolgozik kategória nagyon megosztott  az „írástudás” tekintetében, de világos, hogy a korral van összefüggésben.  Aki idős, azok között nagyon sok az inaktív, ezért az inaktívak között jellemzően felülreprezentáltak a digitálisan írástudatlanok.

Egyéb érdekes összefüggést mutatnak az okos telefon használók. Nem is kell digitális írástudónak lennem, mégis használom általa az internetet.  Ugyan akkor azok fogják használni az okos telefont, akik egyébként digitálisan írástudók.  Vagyis hiába tudnám rávenni egy okos telefonnal a digitálisan írástudatlant arra, hogy internetet használjon teljesen tudatlanul, nem tudom, mert nem lesz okos telefonja, mert okos telefonja a digitálisan írástudónak lesz. Az okos telefon használata is összefügg a  jövedelemmel,  de be kell látni hogy a nyugdíjas lét nem szokott arra lehetőséget adni, hogy az ember a legmagasabb jövedelmi csoportokba kerüljön. Így megint vissza tudjuk vezetni részben vagy egészben a jövedelmi viszonyokat a kor problémájára.

Érdekes módon a digitálisan írástudók nagyobb része azok közül kerül ki, akik hagyományos médiumot is olvas, illetve használ.  A televízió jól megkülönböztet: a digitálisan írástudatlanok között sokkal több az, akinek a legfontosabb információs forrása a televízió. A közszolgálati televízió használata is nagy különbséget  tesz a digitálisan írástudatlanok és írástudók között. Ennek oka, hogy Magyarországon az egyedül élő háztartásokban csak a földi sugárzású adókat nézik, ahol mindössze három csatorna fogható, egy közszolgálati és két kereskedelmi adás. Ez megint a korral függ össze, és kereskedelmi  vonalon is megjelenik. Ha a banki kapcsolatokat nézzük, azok között, akiknek van bank kapcsolata, 67 százalék a digitálisan írástudó, de 52 százalékuk digitálisan írástudatlan. Ez is a korra vezethető vissza,  az idősebb emberek ritkábban fognak interneten bankolni.

Hol van az esélyegyenlőség vége?

Sugár Mihály szerint Konszenzus van abban, hogy a fentiekben részletezett  területeken az internet és a számítógép hasznos, aki ebbe nem lép be, számára az esélyegyenlőség lezárul, azaz a digitálisan írástudatlan lemarad, kimarad, esélytelen. A szakadék a 40-45 év feletti korosztálynál kezdődik, mely az élet minden területére kivethető , és ez nem csak a digitális írástudásról szól, hanem a távközlési szolgáltatások használatáról, a tv használatáról, tv-s szokásokról és minden egyébről ugyan úgy (bankkapcsolatok, életmód, szórakozás).  Ez a korosztály minden mért vonalon lemarad.  Ez nem feltétlenül csak a digitális írástudatlanság miatt van, de van kölcsönhatás, hiszen ha használnák az internetet enyhébb volna ez a helyzet.  Kiket kell „megmenteni”? A válasz az előadás záró gondolata is egyben. Megmenteni azokat kell, akik értik a mellette szóló érveket, lenne lehetőségük és affinitásuk, de mivel az élet minden területén hátrányban érzik magukat, nem kap náluk prioritást a digitális írástudás problematikája, nem gondolják, hogy ez lenne a  megoldás erre a lemaradó élethelyzetre.

Ha valaki eljutott idáig az olvasással, most jogosan kérdezheti, hogy mit kezdjen ezekkel a számokkal? Hol van itt az összefüggés az iskolával? És különben is, a fiataloknak ez nem jelent problémát, ők otthonosan mozognak a virtuális térben. Nem tudom, az előadás után bennem több kérdés is megfogalmazódott. Az mindenképpen örvendetes, hogy a háztartások több mint felében van már pc és internet hozzáférés, de kik használják, hogyan és mire? Vegyünk egy átlag háztartást, két 45 év feletti szülővel és egy vagy két kamasz gyerekkel. A gyerekek az iskolában megismerkednek az internettel, tanulják annak használatát, használják. Átmennek a barátokhoz, internet kávézóba, szintén használják. Nagy valószínűséggel otthon is rendelkezésre áll a számítógép és az internet, otthon is használják. A kérdésem, hogy vajon eleget tudnak az internetről és annak veszélyeiről? Tudják mi az a biztonságos internet használat? Ismerkednek, kapcsolatot tartanak a neten. Valaki megtanította őket a netikettre (internetese etikett)? Lehet hogy cyberbullyng áldozatai lesznek, vagy épp ők fognak másokat bántalmazni a neten? A szülők 45 év felettiek, pont az a korosztály, amikor záródik az olló, mélyül a digitális szakadék. Ők is bekapcsolják a gépet, neteznek is. Persze más tartalmakat böngésznek mint a gyermekeik, és legtöbb esetben kevesebbet is tudnak a netről. Autodidakta mód tanulták amit tudnak, és ez pont elég is arra amire nekik kell. A munkahelyükön el tudják küldeni a maileket, és ha idejük engedni, még a friss hírekbe is beleolvashatnak, ha pedig valamit nem értenek, vagy rossz gombot nyomtak meg, szólnak a gyereknek, hogy segítsen. Elég ez? Nem arra gondolok, hogy a szülő járjon hacker tanfolyamra, és törje fel gyermeke elektronikus levelezését. Nem. Egész egyszerűen csak arra, hogy amekkora előnye van a világhálónak, annyi veszélyt is hordoz, aminek a gyerek áldozatul eshet, és ezért a szülő is felelős. 70 százaléka a lakosságnak nem tervez képzésben való részvételt. Ez a szám nagyon magas. Persze az is igaz, hogy a szülőknek mikor lenne erre idejük, és miből finanszírozzák? Ugyanakkor neki is érdeke, gondoljunk csak az állás hirdetésekre. Alapvető elvárás a világháló ismerete, vagy gondoljunk az e-munkára. Kérdésnek  és probléma körnek tehát itt van egyszer a szülő digitális írástudásának fejlesztése. És mi a helyzet az idősebb pedagógusokkal? Ők mennyire ismerik az internetet? Vajon tudnak élni azokkal a lehetőségekkel, amiket a diákok okos telefonja hordoz magában, vagy csak egy zavaró tényező, ami néha megzavarja az óra csendjét?  Ha a diák nem tudja, ki fogja neki megmutatni, hogy az okos telefon nem csak a facebook-on való csevegésre jó, hanem egy ingyenes alkalmazás letöltésével - de sokszor ez előre telepített app - egyszerű koordináták beírásával valóságos kincskeresésben lehet része, és olyan helyekre juthat el akár lakókörnyezete vonzáskörzetében, amiről eddig nem is tudott?!

Van egy digitális világ, amiben a gyerekek vezetik az iskolabuszt és a felnőttek az utasok, ez pedig elég veszélyes helyzeteket produkálhat. A  megoldás? A jó kezdet már meg van, hiszen a tárgyi feltétel a legtöbb háztartásban rendelkezésre áll, amire szükség van az a motiválás, hogy belső igény legyen a fejődni vágyás. Senki ne elégedjen meg az alapokkal, akarjunk többet tudni, és ne  hagyjuk elmélyülni a szakadékot.

 Forrás:

http://njszt.kekalma.hu/lista.php?lista=die20121115&datum=2012.11.15.&sch=statisztika&tbl=njszt&cou=orszag&tim=idopont&fil=film&conf=6