Connect!

„A tudásomat a barátaimban tárolom”

Tavaly szabadon választható tárgyként felvettem a Hálózatok világa c. kurzust, ami nagyon tetszett. A fogalomlistát végignézve meg is akadt a szemem a konnektivizmus szón, ami kicsit kakukktojásnak tűnt a sok angol kifejezés és rövidítés között. Vajon mi köze lehet a hálózatelmélethez?

A konnektivizmus, vagyis a hálózatalapú tanulás három forrása a wikipédia szerint az informatika, a pedagógia és a hálózatkutatás. A konnektivizmus mint tanuláselmélet George Siemens és Stephen Downes nevéhez fűződik.

(George Siemens publikált egy összegző cikket az Instructional Technology and Distance Learning 2005 januári számában "Konnektivizmus: egy tanuláselmélet a digitális korszak számára" címmel.)

Csak ismétlésképpen összefoglalom az eddigi tanuláselméleteket. Az első a behaviorista szemlélet, mely szerint a tanulás a megerősítésen alapszik, középpontjában a klasszikus és operáns kondicionálás áll, az inger-válasz reakciókörök ismétlődnek. Ezt követte a kognitív irányzat, melyben a tanuló a külvilágról gondolati modellt készít, a tanár feladata pedig az, hogy megfelelően szemléltesse a jelenségeket. A konstruktivizmus végül azt mondja, hogy a tanulás nem egy megszerezhető tudatállapot, hanem egy belső kreatív értelemteremtő folyamat, melynek során a tanár feladata a motiváló és gondolatgazdag légkör megteremtése és fenntartása.  És ezek után jönne a konnektivista tanuláselmélet…

Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán a klasszikus értelemben vett tanuláselméletről van-e szó. A kritikusok szerint a konnektivizmus ugyanis nem tanuláselmélet, hanem csupán pedagógiai nézőpont a képzésre, egy tanulásszervezési forma, és az eddigi tanuláselméletekhez képest nem hoz újat. Bill Kerr kritikájára Stephen Downes válaszolt a blogján: http://halfanhour.blogspot.hu/2007/02/what-connectivism-is.html

Forgó Sándor definíciója szerint a konnektivizmus „tanulóközpontú, irregulárisan szerveződő tanulási forma, mely a tanuló autonómiáján és spontán tudáscserén alapulva már nem hierarchikus, hanem sokirányú, decentralizált és sokcsatornás; a kollaboratív tanulásra ösztönözve kibontakoztatja a tanulói kreativitást.” Ez egy felsorolásszerű megfogalmazás, amit lehetne szűkíteni és bővíteni is attól függően, hogy mondjuk egy adott esetben mit tartunk fontosnak az elemek közül.

Nekem a legjobban Kulcsár Zsolt meghatározása tetszik:

„A konnektivizmus a tudásszervezés új paradigmája, mely alapján kompetenciáinkat a kapcsolatok felépítésével szerezzük.”   (http://www.crescendo.hu/2008/9/8/1-mi-konnektivizmus) A paradigma, a kompetencia és a kapcsolat szavak kifejezik számomra, hogy ez a jövő. Ezt a crescendo.hu-n találtam, ahol Kulcsi külön online-kurzust indított a konnektivizmus témakörében.

A kurzus „bemeneti követelményeként” két könyvet ajánl: Barabási Albert-László és Csermely Péter munkáit a hálózatokról. Én mindkettőt olvastam és ajánlom mindenkinek. Itt egy írás az Informatika- és Médiatörténeti Klub hírei közül, ami sok idézettel összefoglalja a Behálózva c. könyv tartalmát: http://bit.ly/1gBTa9s Habár tudós professzor írta, mégis egy olvasmányos ismeretterjesztő könyvről beszélünk. Rengeteg sztori van benne, amelyek rávilágítanak a mindennapi élet hálózatos titkaira. Legjobb lesz, ha magát a szerzőt hallgatjátok meg a Mindentudás Egyeteme előadójaként.

Tetszik, hogy Bessenyei részben a reformpedagógiák folytatásaként értékeli a hálózatalapú tanulást, hiszen a tanuló-központúság és önállóságra nevelés a jelszavuk. Az iskolátlanítás legjelesebb képviselője, Ivan Illich azt javasolja, hogy társadalmasítuk újra az oktatást, vagyis a formális iskolarendszert meghaladva az egyének tanuljanak az életből, a kortárs-csoportoktól és az idősebbektől, kritikai reflexióval, önszervező módon. Akkoriban azonban nem volt még meg a megvalósításhoz szükséges technikai háttér. Castells szerint az információs kor alapparadigmája, hogy a hálózatosodás és az áramlások tere uralkodik a helyek történetileg konstruált tere fölött, vagyis a kőintézményekből a tanulási folyamatok fokozatosan áttevődnek az információs technológiák által támogatott, decentralizált, önszerveződő hálózatokba.  A folyamat vezérlő elve a közösen meghatározott kimeneti célokban rejlik, vagyis a tanulás kimenetközpontú, output-orientált. Ez a modern felfogás nagyban összecseng számos pedagógiaprofesszorunk tanításával a tanulóközpontú oktatásról. Fontos tehát, hogy a hálózat decentralizált legyen, vagyis ne csak a tanár álljon a középpontban, hanem a tanulók között is elegendő számú kapcsolat létesüljön, hiszen a hálózat megtartó ereje a gyenge kapcsolatokban rejlik. Erről Csermely Péter írt sokat.

A hálózatelméleti bevezetés után következzenek azok a gyakorlati megfontolni valók, amik azt bizonyítják, hogy a konnektivizmus igenis tanuláselmélet. A web2.0 tudatos használatával paradigmaváltás következik be, az internet tehát nemcsak arra jó, hogy kinyerjük az információt. A tudást nem lehet csak olvasás útján megszerezni, megosztással tudok igazán elmélyülni egy-egy területen, és az írással, rendszerezéssel hozom létre a saját tudásomat. Ennek a tudásépítésnek a leghatékonyabb módja a kommunikáció egy online közösségben. A hálózatalapú tanulás 9 elvét (vagyis a konnektivizmus előnyeit) magyarul szintén Kulcsár Zsolt írja le. Amit ezek közül nagyon igaznak és sokatmondónak érzek, hogy a közösségi tanulásban a vélemények különbözősége formálja az egyéni gondolkodásmódot.

A szemléletmód megváltozását, az új attitűdöt tettek kell, hogy kövessék. A tudásalapú munkához gyakorlati tanácsokat is találunk Kulcsi blogjában. A tudáshoz tehát 3 lépés ismétlésével jutunk el: 1. olvasás, 2. alkotás (írás) és 3. megosztás. Az első lépésben fontos, hogy mindig olyat olvassunk, ami éppen érdeklődésünk középpontjában áll, különben nem fogjuk megjegyezni. Az olvasottak hosszútávú beépítését a folyamatos asszociáció és ismétlés teszi lehetővé. Izgalmas módszernek tűnik számomra a sprintekben való olvasás, amit szeretnék is kipróbálni a szakdolgozatírásnál. A második lépésben azt ajánlja, hogy rendszerezzük az olvasottakat (akár a delicious és a google notebook segítségével), és ágyazzuk őket egy tágabb kontextusba, hogy fel tudjuk fedezni és fedeztetni az összefüggéseket és átfedéseket. Ennek módja például egy tanulmány, könyv vagy szakdolgozat (elméleti részének) megírása. A harmadik lépés mottója, hogy minél többet osztasz meg, annál többet profitálsz a közösségből. Ha ugyanis azt vesszük, hogy a hálózatban te egy pont vagy, a megosztásaid pedig az élek, akkor annál fontosabb vagy a rendszerben, minél több szálon kapcsolódsz hozzá/benne. Kedvenc ide tartozó mondásom: „A tudásomat a barátaimban tárolom.” 

Ez azt jelenti, hogy ismerem a határaimat, és tudom, hogy mikor kihez érdemes fordulnom, ha elakadtam. A saját életemben ezeket a személyeket referenciaembereknek hívom: ők formálják az egyéni gondolkodásmódomat és bármikor kisegítenek a "szakterületükön". Persze ilyen értelemben igaz az a mondás is, hogy "a google a barátom". 

Források:

Barabási Albert-László: Behálózva.

Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban - e-learning 2.0 és a konnektivizmus, 2007. http://www.ittk.hu/netis/doc/ISCB_hun/12_Bessenyei_eOktatas.pdf

Csermely Péter: A rejtett hálózatok ereje.

Forgó Sándor: Az új média és az elektronikus tanulás. Új Pedagógiai Szemle. 2009/8-9. 94.

Kulcsár Zsolt: A hálózatalapú tanulás

http://www.crescendo.hu/2008/08/11/a-halozatalapu-tanulas

Nyíri Kristóf: Bevezetés. Az információs társadalomtól a tudásközösségekig.

http://www.socialscience.t-mobile.hu/dok/3_nyiri_bev.pdf

Wikipédia: Hálózatalapú tanulás

http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1l%C3%B3zatalap%C3%BA_tanul%C3%A1s

A jelenkor pedagógusszerep értelmezései az ISTE tanári kompetenciák tükrében

Az oktatás területén megjelenő minőségbiztosítási szabvány törekvések közül a tanárok részére készült egyesült államokbeli multikulturális narratívát képviselő folyamatosan fejlődő „ISTE tanári kompetenciák” megjelenítik, összefoglalják mindazokat a szükséges kompetenciákat, melyek a tanárok részére a fogyasztói- és információs társadalom korában a digitális nemzedék neveléséhez, kibontakoztatásához, az innovatív és az adott kor társadalmi kontextusában, szellemében precedens értékű pedagógusszerep betöltésében szükséges. A közgazdaságtan világából jövő értelmezés, miszerint a pedagógusszerep egy szolgáltatás, melyet a gyermek a fejlődése érdekében igénybe vesz, megkívánja a tanárok kompetencia alapú fejlesztését, hogy az iskola belső és külső világának minden aktorával a kapcsolattartást, kommunikációt a leginkább fenntartható módon valósítsa meg.

ISTE 2000

Az ISTE 2000 minőségbiztosítási szabvány (ISTE, 2000) kiemeltnek gondolta a saját korában, hogy a gyermekekkel foglalkozó pedagógus tisztában legyen a saját kora technológiai színvonalával és képes legyen a globalizálódó világban a kulturális szinten megjelenő fogalmak használatára. A szabvány előírta, hogy a tanárnak képesnek kell lennie a tervezni és kivitelezni a tanulási környezetben folyó oktatási folyamatokat, mely a gyermekek részére az optimális fejlődési miliőt biztosítja.

Az ISTE 2000 a tanári kompetenciák kiemelt részeként sorolja fel továbbá az oktatás, a tanulás és a tantervkészítés képességét. Emellett kiemeltnek ítéli meg az értékelés kompetenciáját, amelynek segítségével megvalósulhat a gyermek fejlesztésének a nyomon követése. A tanári képességek módszertani tudásaként említi a szabvány a társadalom etikai, jogi és emberi kérdései terén való gyakorlati jártasságot is.

ISTE Standard 2008

Az ISTE 2000-hez képest az ISTE Standard 2008 (ISTE, 2008) a tanári kompetenciák között sorolja fel: annak elősegítését, hogy a gyermeket a tanulásban inspirálja és a kreativitásában kibontakoztassa. Az ISTE Standard 2008 szerint a tanárnak tudnia kell terveznie és fejlesztenie a digitális kor támasztotta kompetencia alapú tanulási környezet kialakítását a saját tapasztalatai és értékelési képessége segítségével. A 2008-as szabvány szerint a tanárnak ismernie kell a kor digitális modelljét a munka és tanulás kapcsolatáról. A tanárnak támogatnia szükséges a gyermekek nevelése tekintetében a digitális állampolgárság és felelősség vállalás eszményének megvalósulását. A tanár a szakmai fejlődése érdekében vegyen részt különböző tanfolyamokon, ahol a közösségi vezetés kompetenciáját megerősíti.

ISTE Alapvető Kondíciók 2009

A korábbi ISTE 2000-hez és az ISTE Standard 2008-hoz képest az ISTE Alapvető Kondíciók 2009 (ISTE, 2009) minőségbiztosítási szabvány a következő kulcskompetenciákat gyűjtötte össze: legyen a tanárnak víziója a gyermekről és legyen képes a gyermekközösség vezetésére. A tanár tudja menedzselni a változás tervezését és végrehajtását. Következetes magatartásával és a kiemelt finanszírozás megteremtésével biztosítsa a gyermekek részére a méltányos hozzáférés lehetőségét a szakmai ismeretek megszerzéséhez. Ehhez a pedagógus kollégákkal való folyamatos együttműködése keretében valósítsa meg a professzionális tanulás képességét. A gyermekeknek a szakmai ismeretek tanulása közben a curriculum-tanterv kijelöli a munka kereteit, ehhez a tanárnak szükséges a műszaki támogatása biztosítása.

Az ISTE Alapvető Kondíciók 2009 minőségbiztosítási törekvések szerint a tanárnak a tanuló-központú oktatás megszervezése, felmérése és értékelése a feladata. A nevelési cél, hogy a tanár a döntéshozói helyzetében, a külső környezet támogatásával, elkötelezett közösségeket hozzon létre a tanulási kompetenciák elsajátítására.

ISTE 2011

A korábbi szabványtörekvésekhez képest a frissített ISTE 2011 (Csuvár, 2012) szerint a tanárokkal szemben részben módosított, részben pedig új elvárásokat fogalmazott meg. Az új minőségbiztosítási szabvány szemlélete szerint a pedagógus feladata a tanulói kreativitás és a tanulók tanulásának inspirálása, facilitálása. A pedagógus technológiában bővelkedő tanulási környezetre és személyre szabott tanulási aktivitásra építve tervezze és értékelje a tanulók tanulását. A pedagógus modellezze, a digitális kor munkájára és tanulására mutasson jó példát saját tevékenységében. Támogassa és saját példán keresztül mutassa meg a digitális állampolgárság és felelősség fogalmát és gyakorlati megvalósulását. Az egész életen át tartó tanulást megjelenítve folyamatosan fejlessze saját szakmai gyakorlatát, támogassa és saját példáján keresztül mutassa meg a digitális eszközök hatékony használatát szűkebb és tágabb szakmai közösségeknek.

ISTE Összefoglalás

Az oktatás területe a XX. századi értelmezés szerint, a nemzetállamok korában egy kulturális örökség, melyet ápolni, gondozni, átörökíteni szükséges a következő nemzedékek számára. Ez a szemlélet a XXI. század elejére, az egységesülő, globalizálódó világban átalakuló félbe került, az oktatás mindinkább „közösségépítő, konstruktív szolgáltatásként” való értelmezésé vált.

A pedagógus a folyamatosan változó, multikulturális és heterogén gyermekközösség vezetésére felkért személy, aki a fogyasztói- és információs társadalom korában a digitális nemzedék nevelését vállalja magára.

A tanárok feladata az iskola belső és külső világában szerteágazó. Egyszerre szükséges a köznevelési intézmény minden aktorával az együttműködés megvalósítása, a gyermekek folyamatos, fenntartható fejlesztése érdekében. A pedagógus a szolgáltató szerepértelmezésben, a hátránnyal a köznevelés rendszerét igénybevevő gyermekek számára is a maximális pedagógia szakmai támogatását megadja a hátrányos gyermekek részére, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés megvalósulhasson a kompetenciák megszerzéséhez.

A pedagógus szerep értelmezése a neveléstörténet idősíkján folyamatos változásban lévő meghatározás, mely az adott társadalmi korszak kontextusában nyer végső értelmezést. A tanár szerepe szükséges, hogy mindig megújuló és kreatív legyen, hogy a kompetenciák elsajátítására, átadására és használatára a gyermekben rejlő készségeket, képességeket és attitűdöket a leginkább, a legjobb tudása szerint kibontakoztassa.


Felhasznált irodalom

Csuvár Fruzsina (2012): Digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állampolgárság – a témahét lezárása. ELTE, Budapest. URL: http://fruzsinf.wordpress.com/2012/03/14/digitalis-kompetencia-digitalis-muveltseg-digitalis-allampolgarsag-a-temahet-lezarasa/ Utolsó letöltés: 2013. november 11.
ISTE (2000): ISTE National Educational Technology Standards (NETS) and performance indicators for teachers (ISTE 2000, Minőségbiztosítási szabvány a tanárok részére). ISTE, Eugene (Egyesült Államok, Oregon). URL: http://www.iste.org/standards/standards-for-teachers Utolsó letöltés: 2013. november 11.
ISTE (2008): ISTE National Educational Technology Standards (NETS) T-Standards (ISTE Standard 2008, Minőségbiztosítási szabvány a tanárok részére). ISTE, Eugene (Egyesült Államok, Oregon). URL: http://www.iste.org/standards/standards-for-teachers Utolsó letöltés: 2013. november 11.
ISTE (2009): ISTE National Educational Technology Standards (NETS) Essential Conditions (ISTE Alapvető Kondíciók 2009, Minőségbiztosítási szabvány a tanárok részére). ISTE, Eugene (Egyesült Államok, Oregon). URL: http://www.iste.org/standards/standards-for-teachers Utolsó letöltés: 2013. november 11.