2013. december 4., szerda

Connect!

„A tudásomat a barátaimban tárolom”

Tavaly szabadon választható tárgyként felvettem a Hálózatok világa c. kurzust, ami nagyon tetszett. A fogalomlistát végignézve meg is akadt a szemem a konnektivizmus szón, ami kicsit kakukktojásnak tűnt a sok angol kifejezés és rövidítés között. Vajon mi köze lehet a hálózatelmélethez?

A konnektivizmus, vagyis a hálózatalapú tanulás három forrása a wikipédia szerint az informatika, a pedagógia és a hálózatkutatás. A konnektivizmus mint tanuláselmélet George Siemens és Stephen Downes nevéhez fűződik.

(George Siemens publikált egy összegző cikket az Instructional Technology and Distance Learning 2005 januári számában "Konnektivizmus: egy tanuláselmélet a digitális korszak számára" címmel.)

Csak ismétlésképpen összefoglalom az eddigi tanuláselméleteket. Az első a behaviorista szemlélet, mely szerint a tanulás a megerősítésen alapszik, középpontjában a klasszikus és operáns kondicionálás áll, az inger-válasz reakciókörök ismétlődnek. Ezt követte a kognitív irányzat, melyben a tanuló a külvilágról gondolati modellt készít, a tanár feladata pedig az, hogy megfelelően szemléltesse a jelenségeket. A konstruktivizmus végül azt mondja, hogy a tanulás nem egy megszerezhető tudatállapot, hanem egy belső kreatív értelemteremtő folyamat, melynek során a tanár feladata a motiváló és gondolatgazdag légkör megteremtése és fenntartása.  És ezek után jönne a konnektivista tanuláselmélet…

Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán a klasszikus értelemben vett tanuláselméletről van-e szó. A kritikusok szerint a konnektivizmus ugyanis nem tanuláselmélet, hanem csupán pedagógiai nézőpont a képzésre, egy tanulásszervezési forma, és az eddigi tanuláselméletekhez képest nem hoz újat. Bill Kerr kritikájára Stephen Downes válaszolt a blogján: http://halfanhour.blogspot.hu/2007/02/what-connectivism-is.html

Forgó Sándor definíciója szerint a konnektivizmus „tanulóközpontú, irregulárisan szerveződő tanulási forma, mely a tanuló autonómiáján és spontán tudáscserén alapulva már nem hierarchikus, hanem sokirányú, decentralizált és sokcsatornás; a kollaboratív tanulásra ösztönözve kibontakoztatja a tanulói kreativitást.” Ez egy felsorolásszerű megfogalmazás, amit lehetne szűkíteni és bővíteni is attól függően, hogy mondjuk egy adott esetben mit tartunk fontosnak az elemek közül.

Nekem a legjobban Kulcsár Zsolt meghatározása tetszik:
A konnektivizmus a tudásszervezés új paradigmája, mely alapján kompetenciáinkat a kapcsolatok felépítésével szerezzük.”   (http://www.crescendo.hu/2008/9/8/1-mi-konnektivizmusA paradigma, a kompetencia és a kapcsolat szavak kifejezik számomra, hogy ez a jövő. Ezt a crescendo.hu-n találtam, ahol Kulcsi külön online-kurzust indított a konnektivizmus témakörében.

A kurzus „bemeneti követelményeként” két könyvet ajánl: Barabási Albert-László és Csermely Péter munkáit a hálózatokról. Én mindkettőt olvastam és ajánlom mindenkinek. Itt egy írás az Informatika- és Médiatörténeti Klub hírei közül, ami sok idézettel összefoglalja a Behálózva c. könyv tartalmát: http://bit.ly/1gBTa9s Habár tudós professzor írta, mégis egy olvasmányos ismeretterjesztő könyvről beszélünk. Rengeteg sztori van benne, amelyek rávilágítanak a mindennapi élet hálózatos titkaira. Legjobb lesz, ha magát a szerzőt hallgatjátok meg a Mindentudás Egyeteme előadójaként.

Tetszik, hogy Bessenyei részben a reformpedagógiák folytatásaként értékeli a hálózatalapú tanulást, hiszen a tanuló-központúság és önállóságra nevelés a jelszavuk. Az iskolátlanítás legjelesebb képviselője, Ivan Illich azt javasolja, hogy társadalmasítuk újra az oktatást, vagyis a formális iskolarendszert meghaladva az egyének tanuljanak az életből, a kortárs-csoportoktól és az idősebbektől, kritikai reflexióval, önszervező módon. Akkoriban azonban nem volt még meg a megvalósításhoz szükséges technikai háttér. Castells szerint az információs kor alapparadigmája, hogy a hálózatosodás és az áramlások tere uralkodik a helyek történetileg konstruált tere fölött, vagyis a kőintézményekből a tanulási folyamatok fokozatosan áttevődnek az információs technológiák által támogatott, decentralizált, önszerveződő hálózatokba.  A folyamat vezérlő elve a közösen meghatározott kimeneti célokban rejlik, vagyis a tanulás kimenetközpontú, output-orientált. Ez a modern felfogás nagyban összecseng számos pedagógiaprofesszorunk tanításával a tanulóközpontú oktatásról. Fontos tehát, hogy a hálózat decentralizált legyen, vagyis ne csak a tanár álljon a középpontban, hanem a tanulók között is elegendő számú kapcsolat létesüljön, hiszen a hálózat megtartó ereje a gyenge kapcsolatokban rejlik. Erről Csermely Péter írt sokat.

A hálózatelméleti bevezetés után következzenek azok a gyakorlati megfontolni valók, amik azt bizonyítják, hogy a konnektivizmus igenis tanuláselmélet. A web2.0 tudatos használatával paradigmaváltás következik be, az internet tehát nemcsak arra jó, hogy kinyerjük az információt. A tudást nem lehet csak olvasás útján megszerezni, megosztással tudok igazán elmélyülni egy-egy területen, és az írással, rendszerezéssel hozom létre a saját tudásomat. Ennek a tudásépítésnek a leghatékonyabb módja a kommunikáció egy online közösségben. A hálózatalapú tanulás 9 elvét (vagyis a konnektivizmus előnyeit) magyarul szintén Kulcsár Zsolt írja le. Amit ezek közül nagyon igaznak és sokatmondónak érzek, hogy a közösségi tanulásban a vélemények különbözősége formálja az egyéni gondolkodásmódot.

A szemléletmód megváltozását, az új attitűdöt tettek kell, hogy kövessék. A tudásalapú munkához gyakorlati tanácsokat is találunk Kulcsi blogjában. A tudáshoz tehát 3 lépés ismétlésével jutunk el: 1. olvasás, 2. alkotás (írás) és 3. megosztás. Az első lépésben fontos, hogy mindig olyat olvassunk, ami éppen érdeklődésünk középpontjában áll, különben nem fogjuk megjegyezni. Az olvasottak hosszútávú beépítését a folyamatos asszociáció és ismétlés teszi lehetővé. Izgalmas módszernek tűnik számomra a sprintekben való olvasás, amit szeretnék is kipróbálni a szakdolgozatírásnál. A második lépésben azt ajánlja, hogy rendszerezzük az olvasottakat (akár a delicious és a google notebook segítségével), és ágyazzuk őket egy tágabb kontextusba, hogy fel tudjuk fedezni és fedeztetni az összefüggéseket és átfedéseket. Ennek módja például egy tanulmány, könyv vagy szakdolgozat (elméleti részének) megírása. A harmadik lépés mottója, hogy minél többet osztasz meg, annál többet profitálsz a közösségből. Ha ugyanis azt vesszük, hogy a hálózatban te egy pont vagy, a megosztásaid pedig az élek, akkor annál fontosabb vagy a rendszerben, minél több szálon kapcsolódsz hozzá/benne. Kedvenc ide tartozó mondásom: „A tudásomat a barátaimban tárolom.” 
Ez azt jelenti, hogy ismerem a határaimat, és tudom, hogy mikor kihez érdemes fordulnom, ha elakadtam. A saját életemben ezeket a személyeket referenciaembereknek hívom: ők formálják az egyéni gondolkodásmódomat és bármikor kisegítenek a "szakterületükön". Persze ilyen értelemben igaz az a mondás is, hogy "a google a barátom". 

Források:

Barabási Albert-László: Behálózva.

Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban - e-learning 2.0 és a konnektivizmus, 2007. http://www.ittk.hu/netis/doc/ISCB_hun/12_Bessenyei_eOktatas.pdf

Csermely Péter: A rejtett hálózatok ereje.
Forgó Sándor: Az új média és az elektronikus tanulás. Új Pedagógiai Szemle. 2009/8-9. 94.

Kulcsár Zsolt: A hálózatalapú tanulás

Nyíri Kristóf: Bevezetés. Az információs társadalomtól a tudásközösségekig.

Wikipédia: Hálózatalapú tanulás

2013. december 3., kedd

A jelenkor pedagógusszerep értelmezései az ISTE tanári kompetenciák tükrében


Az oktatás területén megjelenő minőségbiztosítási szabvány törekvések közül a tanárok részére készült egyesült államokbeli multikulturális narratívát képviselő folyamatosan fejlődő „ISTE tanári kompetenciák” megjelenítik, összefoglalják mindazokat a szükséges kompetenciákat, melyek a tanárok részére a fogyasztói- és információs társadalom korában a digitális nemzedék neveléséhez, kibontakoztatásához, az innovatív és az adott kor társadalmi kontextusában, szellemében precedens értékű pedagógusszerep betöltésében szükséges. A közgazdaságtan világából jövő értelmezés, miszerint a pedagógusszerep egy szolgáltatás, melyet a gyermek a fejlődése érdekében igénybe vesz, megkívánja a tanárok kompetencia alapú fejlesztését, hogy az iskola belső és külső világának minden aktorával a kapcsolattartást, kommunikációt a leginkább fenntartható módon valósítsa meg.


ISTE 2000

Az ISTE 2000 minőségbiztosítási szabvány (ISTE, 2000) kiemeltnek gondolta a saját korában, hogy a gyermekekkel foglalkozó pedagógus tisztában legyen a saját kora technológiai színvonalával és képes legyen a globalizálódó világban a kulturális szinten megjelenő fogalmak használatára. A szabvány előírta, hogy a tanárnak képesnek kell lennie a tervezni és kivitelezni a tanulási környezetben folyó oktatási folyamatokat, mely a gyermekek részére az optimális fejlődési miliőt biztosítja.
Az ISTE 2000 a tanári kompetenciák kiemelt részeként sorolja fel továbbá az oktatás, a tanulás és a tantervkészítés képességét. Emellett kiemeltnek ítéli meg az értékelés kompetenciáját, amelynek segítségével megvalósulhat a gyermek fejlesztésének a nyomon követése. A tanári képességek módszertani tudásaként említi a szabvány a társadalom etikai, jogi és emberi kérdései terén való gyakorlati jártasságot is.


ISTE Standard 2008

Az ISTE 2000-hez képest az ISTE Standard 2008 (ISTE, 2008) a tanári kompetenciák között sorolja fel: annak elősegítését, hogy a gyermeket a tanulásban inspirálja és a kreativitásában kibontakoztassa. Az ISTE Standard 2008 szerint a tanárnak tudnia kell terveznie és fejlesztenie a digitális kor támasztotta kompetencia alapú tanulási környezet kialakítását a saját tapasztalatai és értékelési képessége segítségével. A 2008-as szabvány szerint a tanárnak ismernie kell a kor digitális modelljét a munka és tanulás kapcsolatáról. A tanárnak támogatnia szükséges a gyermekek nevelése tekintetében a digitális állampolgárság és felelősség vállalás eszményének megvalósulását. A tanár a szakmai fejlődése érdekében vegyen részt különböző tanfolyamokon, ahol a közösségi vezetés kompetenciáját megerősíti.


ISTE Alapvető Kondíciók 2009

A korábbi ISTE 2000-hez és az ISTE Standard 2008-hoz képest az ISTE Alapvető Kondíciók 2009 (ISTE, 2009) minőségbiztosítási szabvány a következő kulcskompetenciákat gyűjtötte össze: legyen a tanárnak víziója a gyermekről és legyen képes a gyermekközösség vezetésére. A tanár tudja menedzselni a változás tervezését és végrehajtását. Következetes magatartásával és a kiemelt finanszírozás megteremtésével biztosítsa a gyermekek részére a méltányos hozzáférés lehetőségét a szakmai ismeretek megszerzéséhez. Ehhez a pedagógus kollégákkal való folyamatos együttműködése keretében valósítsa meg a professzionális tanulás képességét. A gyermekeknek a szakmai ismeretek tanulása közben a curriculum-tanterv kijelöli a munka kereteit, ehhez a tanárnak szükséges a műszaki támogatása biztosítása.
Az ISTE Alapvető Kondíciók 2009 minőségbiztosítási törekvések szerint a tanárnak a tanuló-központú oktatás megszervezése, felmérése és értékelése a feladata. A nevelési cél, hogy a tanár a döntéshozói helyzetében, a külső környezet támogatásával, elkötelezett közösségeket hozzon létre a tanulási kompetenciák elsajátítására.


ISTE 2011

A korábbi szabványtörekvésekhez képest a frissített ISTE 2011 (Csuvár, 2012) szerint a tanárokkal szemben részben módosított, részben pedig új elvárásokat fogalmazott meg. Az új minőségbiztosítási szabvány szemlélete szerint a pedagógus feladata a tanulói kreativitás és a tanulók tanulásának inspirálása, facilitálása. A pedagógus technológiában bővelkedő tanulási környezetre és személyre szabott tanulási aktivitásra építve tervezze és értékelje a tanulók tanulását. A pedagógus modellezze, a digitális kor munkájára és tanulására mutasson jó példát saját tevékenységében. Támogassa és saját példán keresztül mutassa meg a digitális állampolgárság és felelősség fogalmát és gyakorlati megvalósulását. Az egész életen át tartó tanulást megjelenítve folyamatosan fejlessze saját szakmai gyakorlatát, támogassa és saját példáján keresztül mutassa meg a digitális eszközök hatékony használatát szűkebb és tágabb szakmai közösségeknek.


ISTE Összefoglalás

Az oktatás területe a XX. századi értelmezés szerint, a nemzetállamok korában egy kulturális örökség, melyet ápolni, gondozni, átörökíteni szükséges a következő nemzedékek számára. Ez a szemlélet a XXI. század elejére, az egységesülő, globalizálódó világban átalakuló félbe került, az oktatás mindinkább „közösségépítő, konstruktív szolgáltatásként” való értelmezésé vált.
A pedagógus a folyamatosan változó, multikulturális és heterogén gyermekközösség vezetésére felkért személy, aki a fogyasztói- és információs társadalom korában a digitális nemzedék nevelését vállalja magára.
A tanárok feladata az iskola belső és külső világában szerteágazó. Egyszerre szükséges a köznevelési intézmény minden aktorával az együttműködés megvalósítása, a gyermekek folyamatos, fenntartható fejlesztése érdekében. A pedagógus a szolgáltató szerepértelmezésben, a hátránnyal a köznevelés rendszerét igénybevevő gyermekek számára is a maximális pedagógia szakmai támogatását megadja a hátrányos gyermekek részére, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés megvalósulhasson a kompetenciák megszerzéséhez.
A pedagógus szerep értelmezése a neveléstörténet idősíkján folyamatos változásban lévő meghatározás, mely az adott társadalmi korszak kontextusában nyer végső értelmezést. A tanár szerepe szükséges, hogy mindig megújuló és kreatív legyen, hogy a kompetenciák elsajátítására, átadására és használatára a gyermekben rejlő készségeket, képességeket és attitűdöket a leginkább, a legjobb tudása szerint kibontakoztassa.


Felhasznált irodalom

Csuvár Fruzsina (2012): Digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állampolgárság – a témahét lezárása. ELTE, Budapest. URL: http://fruzsinf.wordpress.com/2012/03/14/digitalis-kompetencia-digitalis-muveltseg-digitalis-allampolgarsag-a-temahet-lezarasa/ Utolsó letöltés: 2013. november 11.
ISTE (2000): ISTE National Educational Technology Standards (NETS) and performance indicators for teachers (ISTE 2000, Minőségbiztosítási szabvány a tanárok részére). ISTE, Eugene (Egyesült Államok, Oregon). URL: http://www.iste.org/standards/standards-for-teachers Utolsó letöltés: 2013. november 11.
ISTE (2008): ISTE National Educational Technology Standards (NETS) T-Standards (ISTE Standard 2008, Minőségbiztosítási szabvány a tanárok részére). ISTE, Eugene (Egyesült Államok, Oregon). URL: http://www.iste.org/standards/standards-for-teachers Utolsó letöltés: 2013. november 11.
ISTE (2009): ISTE National Educational Technology Standards (NETS) Essential Conditions (ISTE Alapvető Kondíciók 2009, Minőségbiztosítási szabvány a tanárok részére). ISTE, Eugene (Egyesült Államok, Oregon). URL: http://www.iste.org/standards/standards-for-teachers Utolsó letöltés: 2013. november 11.

2013. január 12., szombat

Az információs társadalom eszközrendszere témakörében készült online kiselőadásom az alábbi linken érhető el:

http://www.slideshare.net/Zoffia/informcis-trsadalom-s-intzmnyfejleszts-15962252


Az információs társadalom és az iskola témakörében készült prezentációm pedig az alábbi linken érhető el:

http://prezi.com/fxiue8i8v3a-/present/?auth_key=63bvf9v&follow=swfqhcx7cnwc&kw=present-fxiue8i8v3a-&rc=ref-13851473

2013. január 7., hétfő

„Mit tanulunk az online oktatásból” azaz online kurzusok ingyen, a világ leghíresebb egyetemeiről - Tananyagfejlesztés és interaktív tartalomfejlesztés, oktatási tartalom és web 2.0 –


Amiről írni szeretnék nektek az egy számomra teljesen új lehetőség, amiről egy TED-es videó kapcsán szereztem tudomást. A kezdeményezés abszolút szükségszerű és igazából azon vagyok legfőképpen meglepődve, hogy lehet, hogy mindezidáig nem hallottam erről sem tanulmányaim, sem szabadidőm eltöltése (a számítógép előtt) során.


A Coursera egy online szervezet, mely 33 egyetem által szervezett online kurzusok teljesítését teszi lehetővé bárki számára, teljesen ingyenesen. Az egyetemek között szerepel a Princeton és a Stanford University, de az Amerikai Egyesült Államok legnevesebb egyetemein kívül megtalálhatjuk az University of London International Programmes, The Hong Kong University of Science and Technology vagy az University of Toronto kurzusait is.   


Az egyik kezdeményező, Daphne Koller két akadémikus lányaként született, így életét teljesen áthatotta az oktatás, a legjobb egyetemekre járhatott, de pont azért indította útjára a Coursera-t, mert tudja, hogy nem mindenki ilyen szociális és anyagi háttérrel vág bele a tanulásba. Az Egyesült Államokkal kapcsolatban sokszor halljuk, hogy mennyire megemelkedett az egészségügyi ellátás költsége, arról kevesebb szó esik, hogy a felsőoktatás is átlagosan mára kétszer annyiba kerül, 1985 óta 559%-kal drágult. Így hiába hozzáférhető, sokak számára mégsem elérhető a magas színvonalú egyetemi oktatás.

Egy alapító professzor kurzusára, amelyre évente 400-an jelentkeztek a Stanfordi Egyetemen, az online meghirdetése során 100.000 tanuló jelentkezett. Ennek a hallgatói létszámnak az eléréséhez az adott professzornak 250 évig kéne tanítania az egyetem falain belül. Ezt az áttörő eredményt látva gondolkoztak el azon, hogy valóban meg kéne próbálniuk kiterjeszteni ezt a lehetőséget több egyetem kurzusaira, így alakult a Coursera. Így lehetővé válhat, hogy a legjobb egyetemek, legjobb kurzusain vegyenek részt hallgatók a legjobb professzorok előadásain ingyen, a világ bármely pontján. Azt gondolom, így érkeztünk el a felsőoktatásban az információs társadalom nyújtotta lehetőségek teljes körű kihasználására. 

Jelenleg 210 kurzus érhető el a 33 egyetem kínálatából. 2012 februárjától fél év alatt 190 országból 640.000 tanuló csatlakozott a programhoz, másfél millió beiratkozás történt és 15 kurzuson 6 millió tesztet töltöttek ki és nyújtottak be a hallgatók, illetve 14 millió videót játszottak le. Többünkben felmerülhet a kérdés, mégis mitől más ez a lehetőség, mint a már eddig is elérhető online kurzusokon való részvétel? Nos, a Coursera alapítója szerint abban különbözik, hogy ezek a tanfolyamok a valódi egyetemi kurzushallgatás érzetét keltik. 
A kurzusok egy adott napon kezdődnek és a hallgatók heti rendszerességgel nézik a videókat, készítenek beadandó házi dolgozatokat valódi jegyekért, valódi határidőkkel. A kurzusok végén a diákok oklevelet kapnak, melyet munkáltatóik elfogadhatnak, illetve az egyetemek, ahova esetlegesen járnak, beszámíthatják őket valódi kreditekért. Így valóban megtérül a ráfordított idő és energia. Ez bennem további kérdéseket vet fel, mi szerint a valóságban működik-e, például Magyarországon? Mi történne, ha például és az ELTE neveléstudományi mesterszakára besétálnék egy e-learning and digital culture (e-learning és digitális cultura) kurzuson szerzett oklevéllel az University of Edinburgh pecsétjével és megpróbálnám elfogadtatni, akár szabadon választható kreditekért a tanszéken? Mivel ez addig úgysem derül ki, amíg meg nem próbálom, gondoltam regisztrálok, és ha időm engedi, elvégzek egy ilyen online kurzust és nagyon kíváncsian várom az eredményt. Hiszen ugye az elfogadtatás jelentené a valódi áttörést a már eddigi online lehetőségek és e között.  


Legnagyobb előnyeiként még személyre szabhatóságát tekintik alkotói, miszerint elszakadhatunk a hagyományos hosszú egyetemi előadásoktól, a tanulók ugrathatják azokat a részeket a tananyagban, amelyeket már korábbi tanulmányaik alatt elsajátítottak, illetve elmélyedhetnek olyan speciális részterületeken, amire mondjuk, egy valódi egyetemi kurzus során nem lenne idő, lehetőség és az adott hallgatót különösen érdekelné.


Mint köztudott, a passzív videó-nézős tanulás nem feltétlen a legeredményesebb, sokkal praktikusabb és feleleveníthetőbb tudáshoz juthatunk gyakorlás által. Így a tervezők nem csupán videókat kínálnak, hanem speciális videókat, melyek pár percenként megállnak és kérdéseket tesznek fel a tanulóknak. A videó akkor mehet tovább, ha sikeresen megválaszolják az adott kérdést. De hogyan is lehet értékelni több százezer hallgató munkáját? A Coursera alkotói a teknika segítségét hívták ehhez, amellyel mára jól tudnak értékelni feleletválasztós és rövid válaszokat igénylő feladatokat, matematikai levezetéseket és fizikai modelleket. A társadalomtudományok által igényelt feladattípusok, mint az érvelések, esszék javítása komolyabb problémát okoz. Nagy mennyiségű osztályzás esetén kimutatható, hogy az egymás osztályozása egy hatékony stratégia és közel azonos eredményekkel dolgozik, mint amikor tanár javítja a feladatokat. Így ma ezek a tanulók rendelkeznek a világ legnagyobb egymást osztályozó közösséggel, amit valaha létrehoztak, ami azért is fontos, mert a hallgató is a tapasztalataiból tanulhat.

Minden kurzus körül kialakult egy online hallgatói közösség is a közös intellektuális érdeklődési körök mentén. A tanulók fórumokon tehetnek fel kérdéseket és válaszokat egymásnak, és mivel ilyen sokan vannak és a világ minden táján, különböző időzónákban élnek, így a válaszadási idő középértéke 22 perc. Alakultak valódi, fizikailag is egy helyen élő, összejáró tanulócsoportok és olyanok is, melyek online tartják a kapcsolatot különböző nyelvi vagy kulturális jellemzők mentén szerveződve.

Az egyik legnagyobb lehetőség a Coursera-val kapcsolatban, hogy lehetőségünk van új módon vizsgálni és megérteni az emberi tanulás folyamatait.  Minden egyes „klik” egy adat, mint ahogy a házi feladatok, a több tízezer tanuló fórumhozzászólásai is. Így Daphne Koller szerint a hipotézis vezérelte emberi tanulás kutatásoktól áttérhetünk az adat központú kutatásokra. Vizsgálhatjuk és értékelhetjük a tanulási stratégiákat. Egy másik óriási előnye a platformnak, hogy a számítógép nem fárad el, ha esetleg többször kell ugyan azt a videót lejátszania, tehát a diák valóban tud a saját tempójában, megértése szerint, személyre szabva haladni. És ha bár társadalom nem engedheti meg magának, hogy minden hallgatónak egyéni oktatót biztosítson, egy számítógépet, vagy egy okostelefont ellenben lehetséges biztosítani számukra.

Végül a magas szintű ingyenes egyetemi oktatás három következményére hívnám még fel figyelmeteket. Először is, végre az oktatás alapvető emberi joggá válhatna. Másodszor valóban lehetővé válna az élethosszig tartó tanulás Harmadszor pedig innovációs lehetőségeket is bőven rejt magában ez a törekvés, hiszen ki tudja, hogy ilyen oktatáshoz jutva hány szunnyadó tehetség kapna lehetőséget új ötletek megvalósítására, olyanok, akik amúgy sosem tehetnék meg, hogy egyetemi oktatásban vegyenek részt.

https://www.coursera.org/
http://www.ted.com/speakers/daphne_koller.html
http://en.wikipedia.org/wiki/Coursera
http://www.ted.com/talks/daphne_koller_what_we_re_learning_from_online_education.html

2013. január 4., péntek

Az információs társadalom eszközrendszere


The National Academies Press
Information Technology Based Educational Materials:
Workshop Report with Recommendations1

During times of immense changing in the economy, society and therefore education new ideas, new ways of thinking are necessary to be considered. Though the workshop I wish to write about was held in 2002 its message is still (even more) important now. Governments are forced to balance their budgets and unfortunately education seems not to be the most important field.
The recommendations which were stated then (besides with other policy papers and researches) can be used for other communities as well. Therefore resources (time, human-resource, money) can be saved. We should not forget the fact that some recommendations valid for one situation may not be suitable for an other community. In this respect these recommendations were developed in a totally different social and economical environment. I will try to find the still-valid lines and make them to be accurate for the present Hungarian educational environment.
Before I start the analysis of the main document I would like to emphasise that the EU defines the digital competence as one of the 8 key-competence which the lifelong learning, knowledge-based society is based on2. Therefore we cannot afford to ignore these policy recommendations.
In this term it will be interesting to see if these recommendations are overlapping each other or direct to two different directions.
One of the first sentences grabbed my attention. They examined the situation of the STEM education and found that instead of overall changing separated “islands” evolved. This might be true for Hungary today (some schools, or rather teachers are keen on using IT tools in their methodology, though the rest seems to use the old methods, materials, and there is rarely cooperation between teachers and IT-teachers, schools, institutions).

Recommendation 1. A precursor committee should be appointed in order to coordinate national programmes and this organisation should develop a national strategy to achieve the IT-based educational aims. A body appointed by this organisation should have a long-term oversight in order to coordinate future activities and initiations. In the present quickly changing legal background of the Hungarian educational system it seems (personally for me) impossible to sign a body which is politically independent, and works alongside long-term policies. Though I think if there were a body like this it could coordinate the new policies to be harmonised with long-term aims, national, international (e.g. OECD) and EU recommendations. As well as it could serve as a coordinator between different involved organisations, bodies and boards.

Recommendation 2. It refers to the continuity of the first workshop. This could be the task of the precursor organisation. This should not be aimed to verify the ongoing activities rather to evaluate and assess the activities. The keywords for the workshop are the following: interoperability, sustainability and wide dissemination. Hungary has many thing to do in this field. There are few initiations to introduce IT-tools into everyday education and they are often separated. Of course many teachers and headmasters are constantly working to change this, and the effects of their efforts could be multiplied by connecting them.

Recommendation 3.
It goes in details about the task of the precursor committee. (As the system of the financial support is totally different in Hungary therefore it would be necessary to identify methods based on the local legal background.)

Recommendation 4. It involves a very important aspect, namely the copyright issue. As Creative Commons are working in Hungary so all initiatives could be build on CC framework. This might raise some resistance as we are tend to insist to our rights (as well this can negatively influence the sustainability of the whole initiation but with proper project development we can avoid negative trends in financing).

Recommendation 5. We all know that pilot projects are important. Here they recommend a national laboratory to be established. Not for the whole project but to pilot test for the IT-tools, resources and practices. This would represent the proper scientific background for the tools.
(In Hungary where the connection between labour market and education is emerging it could be proper tool for the representatives to meet their expectations, needs and possibilities. This could make co-financing – sustainability- possible. This is a difficult and sensitive topic to be discussed and I may not be the proper person to evaluate this, though it seems to be a good idea for me – and the EU also recommends these kinds of cooperation)

Recommendation 6. Not only present aims are important but the assessment and evaluation of the implementation as well. Therefore it suggests that a targeted research agenda should be established for the development of social, educational, and economic models for improved STEM learning in an IT-enabled context.
Though the researches in this field are not very common in Hungary cooperation and international best-practice workshops could help us.

The EU does not recommend institutional structures for reaching the aims. Therefore we only could compare the aims (improve IT tools in education, and not only in education. In many of the 7 flagship initiation IT has a central role). For Hungary most of these would be new, and hard to adapt to the Hungarian possibilities but I think we can grab the good points and turn them to our development. These recommendations are made for STEM education and teaching, though think all subjects can find positive directions in it.
I liked this document because it had clear aims, and considered several aspects. It is not about one single project but rather a programme framework where good projects can be developed. Therefore it seems to be flexible to react on economical changes. This framework might be good to connect people who are committed in the development of education.
We still should not forget the innovative aspect as the EU expects as adults the young generation has to work more, better and longer. Reaching this enhancement in productivity (while keeping in mind environmental, energy-efficiency, energy- conscious behaviour) we have to see that (IT) innovations have significant role in this aspect and teaching has a primary role in preparing the next generation for the next era's challenges.


Abbreviations:
EU: European Union
IT: I used it for Information and Communication Technology
STEM: Science, Technology, Engineering, and Mathematics


1http://www.nap.edu/catalog/10768.html
2RECOMMENDATION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL of 18 December 2006 on key competences for lifelong learning (2006/962/EC)

Digitális társadalom állampolgárság

Örömmel tudatom, hogy elkészültem a kiselőadással.
Szomorúságom, hogy amint átléptem a desktop presenter alkalmazásra a hangot nem vette fel a program.
Sajnos erre már csak akkor jöttem rá, amikor vége lett.
De azért íme a link:
http://www.ustream.tv/user/Olaleave


Valamint a kiselőadás ppt formátumban letölthető innen.