"Amióta a világ világ, mindig voltak gyerekek, akikre az osztálytársak valamilyen oknál fogva "rászálltak", akiket állandóan molesztáltak, gúnyoltak. Az ilyen, kiközösített, megalázott gyermeknek legalább az iskola után nyugta volt. Azonban manapság az iskolaudvar bárhol lehet. A baráti kapcsolattartás folytatódik az iskola után is, mobilon és interneten. És a diákok zaklatásának sincs vége az utolsó kicsöngetéssel."Az információs és kommunikációs technológián keresztül történő lelki terror - angolul a cyber-mobbing, illetve cyber-bullying kifejezést is szokták használni - a szakemberek szerint veszélyesen terjedő jelenség. Egyes források a cyber-mobbingot és bullyngot nem különítik el, ugyan azt a jelentést tulajdonítják neki, nemzete válogatja melyik szót használja. Egyes leírások szerint a mobbing inkább munkahelyi, a bullying pedig annyival több, hogy magában foglalja azt a rejtett, a külső szemlélő előtt gyakran rejtve maradó „zaklatást” is, amely egy adott személynek a csoportjából való kirekesztését eredményezi. Amikor elkezdtem a blogot írni nem azt tűztem ki célul, hogy a fogalmat rendesen meghatározzam, inkább, hogy felhívjam magára a jelenségre a figyelmet. A megnyilvánulási formái a teljesség igénye nélkül: csúfolódás, felzaklató tartalmú üzenetek, mások online személyiségével való visszaélés, online hozzáférés meggátlása, rosszindulatú pletyka terjesztése online eszközök igénybe vételével, happy slapping.
A német Ipsos kutatási cég 2012. januárjában végzett felmérése alapján a cyber mobbing-ok túlnyomó részt az internetes szociális hálókon, mint például a facebook, mobiltelefon vagy más mobil eszközök által, online chat szobákban, e-amilen, online azonnali üzenet küldésekkor jelennek meg.
Összehasonlítva a cyber-mobbingot a valós életbeli zaklatással nem olyan nagy a különbség - de a sértegetés, szidalmazás vagy a klikkből való kizárás online más dimenziókat ölt. Kezdjük azzal, hogy nem lehet egyszerűen elbújni előle. Nem lehet hazamenni és nyugtot találni, mivel a digitális eszközök otthon is megtalálhatók, sőt útközben a gyerekek zsebében is ott lapul. A "Digital Natives"-generáció számára a mobil és az internet a társadalmi élet része, az ezekről való lemondás elszigetelődést jelent.
Egy másik dimenzió, hogy az internetes zaklatásnak sokkal nagyobb a nyilvánossága, nagyobb a közösség, aki értesülhet a zaklatásról. És sokkal szélesebb spektrumú - a szöveges szidalmazástól a kellemetlen fényképek és videók feltöltéséig. Mindezek olyan anyagok, amelyek önálló életre kelhetnek. Mert még ha el is távolítják a fotókat, időközben már átkerülhettek más portálokra és szerverekre. "A tartalmak ellenőrzése egyre nehezebb", mondja Bernhard Jungwirth, a Saferinternet.at portál munkatársa.
Minden harmadik 12-19 év közötti diák szerzett már ilyen jellegű kellemetlen tapasztalatokat a virtuális térben, áll az "Erőszak a Web 2.0-n" című tanulmányban. Vajon kikből lesznek az áldozatok? "Többségük nem csúnyább és nem butább a társainál, tehát nem emiatt válnak célponttá. A tapasztalatok szerint a bullyk, a másokat alázók a szorongó diáktársaikat pécézik ki, különös érzékenységgel ráhibázva a gyenge pontjaikra. Az is lehet, hogy másoknál is bepróbálkoznak, de ha nem érik el a kellő hatást, mert az visszaszól vagy csak kineveti, akkor továbbállnak és más áldozatot keresnek. Ahhoz, hogy valaki a helyzetben tartósan benne maradjon a szorongásra való hajlamon és negatív problémafelfogáson kívül több más dolog együtthatása is kell: a közösség, az iskola, a család rossz reakciói is súlyosbíthatják a helyzetet.
A bullyk, vagyis az elkövetők empátiája átlag alatti. A vizsgálatok azt mutatják, hogy gyakorlatilag nincsenek is tudatában annak, hogy a másik fél milyen szenvedéseken megy keresztül. Saját magukból kiindulva azt gondolják, hogy ha valaki nagyon szenved, akkor kilép az adott helyzetből vagy megpróbálja megvédeni magát."
"Az elkövető-áldozat párosa mellett pedig ott a nézőközönség, akik vagy pozitívan reagálnak ezekre az alázásokra, vagy megfélemlítetten, esetleg „arisztokratikus kívülállóként” nem szólnak sem mellette, sem az áldozat védelmében. Hallgatásuk azonban gyakorlatilag az elkövetőt támogatja, annak látszat-népszerűségét erősíti. A környezetük – család, tanárok, barátok - sokszor elbagatellizálja a problémát, vagy olyan használhatatlan tanácsot ad, ami az adott körülmények között kivitelezhetetlen számára."
Az elhúzódó, ismételt traumaokozásnak pszichés következményei lehetnek: regresszió, az én-védő mechanizmusok alul működése, a kontrollfunciók felbomlása, szorongás. A kamaszkori öngyilkosságok, öngyilkossági kísérletek egy részében szerepe lehet az ilyen típusú iskolai erőszaknak, bár ezzel kapcsolatban nincsenek statisztikák. Erre példa Phoebe Prince esete is, akit egy kisebb csoport folyamatosan terrorizált az iskolában és a különböző közösségi oldalakon és erre vezették vissza a lány öngyilkosságát. Ilyen és hasonló kimenetelű esetekben kapja fel a média is a fejét és kerül rivaldafénybe a jelenség. De kérdem én: muszáj megvárnunk, hogy valami végzetes történjen, nem jobb inkább megelőzni azt?
Kezdeményezések, programok vannak. A rendszabályok országonként változóak. 2011 májusában Franciaországban az oktatási miniszter megegyezett az internetszolgáltatókkal, hogy azonosítják a szitkozódókat, és így indokolt esetben kizárhatják őket az iskolából.
Magyarországon a zaklatás büntetőjogi paragrafusa a telekommunikációs elkövetést is magában foglalja. Az eddigi néhány ilyen ügy felfüggesztett börtönnel vagy pénzbeli kártérítéssel végződött – mondta a HVG-nek Mlinarics József, a Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ) ügyvezető elnöke, hozzátéve, hogy nem könnyű ugyan fölkutatni a zaklatókat, de érdemes feljelentést tenni, mert az sem jelent kibúvót, ha külföldi számítógépekről terjesztik a sértő tartalmakat. A MATISZ 2005. óta üzemelteti az illegális és ártalmas online tartalmak visszaszorítását célzó bejelentő hotline szolgáltatását a www.internethotline.hu webcímen, ahol internetes zaklatás is bejelenthető.
A helyzetre reflektálva növekszik a jelenség mérséklését, a káros hatások feldolgozását segítő valamint a biztonságos internethasználatot proponáló anti-cyberbulling programoknak a száma is. Egy finn számítógépes játékban például a gyerekek beszkennelhetik az osztálytársak fotóját, majd ebben a virtuális osztályban különböző bullying helyzeteket szimulál a játék. Ezek erőszakmentes megoldásával, megakadályozásával lehet a játék következő szintjére lépni. Ha gyerek rosszul választ, akkor megnézheti, mi történik a megbántott osztálytárssal, aki például hazamegy és sír.
Mindenekelőtt fejleszteni kell (ha már a nevelésükből nem alakult ki) a gyermekek empatikus készségét, próbáljanak meg mások fejével gondolkodni, beleélni magukat mások helyzetébe. Ha azt látják, hogy mások bántanak valakit, akkor azt ne tétlenül szemléljék. Erre – tisztelet a kivételnek – de a felnőtteket, pedagógusokat is meg kell tanítani. Az a baj, hogy a legtöbben a probléma gyors „kezelését” várják, nem pedig hosszútávú megoldásokat keresnek, pedig egy eredményes prevenciós program több évig is eltart.
Források:
http://hvg.hu/itthon/20091218_bullying_iskola_eroszak
http://forditasok.blog.de/2009/03/15/nagy-testver-figyel-minket-5760250/
http://www.eski.hu/new3/politika/kovesi/kovesi_listaz.php?print=1¶m=&id=16995
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése