Információs társadalom és intézményfejlesztés 2012. őszi félév: A megújulás szükségessége – A digitális esélyegyenlőtlenség felszámolása (információs társadalom és iskola)

A 21. században az Európában hagyományosnak számító oktatási modell már nem képes arra, hogy betöltse szerepét. Az információs társadalom korában szükségessé válik nemcsak az oktatási rendszer új alapokra helyezése, hanem az oktatás intézményrendszerének a megújítása is.

A technológia ugrásszerű fejlődésével az oktatás és az iskola feladata már nem alapvetően a tudás átadása, hiszen az szinte bárhol, bármikor hozzáférhető. Ezzel az oktatási rendszer feladata jelentős mértékben el kéne, hogy tolódjon afelé, hogy a digitális eszközök és technikák biztonságos és hatékony használatára tanítsák meg a gyerekeket, ezzel a biztos alapot adva a jövő digitális állampolgárai számára.

Az iskola szerepével a digitális társadalomban és az ehhez elengedhetetlen integráció problémakörével nem egy konferencia, kutatás és tanulmány foglalkozik, ugyanakkor a valós haladás ezen a téren még mindig messze van szükségestől. Ez nem véletlen, hiszen Magyarországon komoly gondot jelent a digitális szakadék és a digitális esélyegyenlőtlenség.

A digitális szakadék fogalma alatt értünk használati és hozzáférési megosztottságot. 2012-ben infrastrukturális szempontból a hozzáférés szinte az ország egész területén adott, valójában ilyen téren ez nem jelenthet problémát, azonban az internetkapcsolattal rendelkező háztartások száma a KSH adatai szerint 2011-ben mindössze 65,2 százalék volt, a számítógépet ténylegesen használók aránya 69,3 százalék, az internetezők aránya pedig 68 százalék. Ez azt jelenti, hogy a lakosság mintegy 32 százaléka digitálisan írástudatlan, ami a 21. század elején meglehetősen soknak bizonyul (Amerikában 2010-es adatok szerint a háztartások 76,7 százaléka rendelkezik otthoni számítógép és internet hozzáféréssel, de az internetet valahol használók aránya 84 százalék)

Noha az infrastrukturális kiépítettség az internethez való hozzáféréshez már szinte az egész országban adott, ez nyilván nem elég ahhoz, hogy a teljes lakosság körében elterjedjen a számítógép- illetve az internethasználat. Ennek oka egyrészt maga a hajlandóság – az idősebb korosztály nem is igazán igényli, hogy megismerkedjen a modern technikával–, sok helyen viszont a szociális helyzet az oka annak, hogy nem elérhető a számítógép és az internet a lakosság számára.

Az így létrejövő digitális esélyegyenlőtlenség számos fiatalt, iskoláskorút érint, és az iskola egyik feladata, hogy ennek felszámolásában segítsen, amit azonban egyáltalán nem könnyű elérni, hiszen Magyarországon az iskolák jó része nem megfelelően felszerelt ahhoz, hogy minden tanulója számára egyformán hozzáférhetővé tegye az informatikai eszközök egyéni használatát.

Bár az informatika oktatása mára már alapkövetelmény, sok eszközt és lehetőséget még mindig pusztán az informatika órák keretében használnak az iskolákban, és bár a legtöbb oktatási intézményben már van korszerűen – vagy kevésbé korszerűen – felszerelt számítógépterem (hiszen az általános informatika oktatás ezt megköveteli) és internet hozzáférés, ez mégsem biztosít megfelelő elérhetőséget a gyerekek számára. Tanórákon kívül ugyan lehetőség van internet vagy számítógép használtra az iskolai vagy helyi könyvtárban, esetleg internetkávézóban, de egyik sem lehet optimális megoldás, mert így a gyerek nem biztos, hogy az otthoni nyugodt körülményeket nélkülözve hatékonyan tud készülni az iskolai feladatokra.

A hátrányos helyzetű térségekben ennek megváltoztatására azonban nem is elég az eszközök beszerzéséhez szükséges forrás megteremtése, szükség van arra is – a tanárok, a diákok és sok esetben a szülők részéről is–, hogy igényük legyen a digitális írástudatlanság felszámolására.

Sok ilyen elmaradott térségben eleve maga az iskola is kerékkötője lehet a fejlődésnek: egyrészt az eleve szűkös anyagi források megnehezítik azt a paradigmaváltást, ami szükséges lenne ebben a közegben a diákok felzárkóztatásához, másrészt, még ha az anyagi forrást sikerül is megteremteni, sok esetben az iskola vezetősége, tanárai sem látják be, hogy muszáj lépést tartani a fejlődéssel a fejlődéssel, arról nem is beszélve, hogy sok esetben maguk a tanárok is le vannak maradva az informatikai tudás terén.

Számos helyen azonban a szülők hozzáállása is komoly gondot jelent. Ha már a helyi iskolában belátták, hogy szükséges a digitális írástudatlanság felszámolása és próbálnak is tenni ellene, sokszor a gyerekek otthonról hoznak magukkal olyan mentalistást, ami gátolja a fejlődést – mind egyéni, mind a közösség szintjén. Hiszen a nehéz anyagi helyzetben lévő szülők gyakran ellenségesen állnak hozzá a digitális világ technikai vívmányaihoz, és nem értik meg, hogy ez nem szükséges rossz, hanem olyasvalami, ami komolyan elősegítheti a gyerek későbbi boldogulását és a világban való eligazodását.

Az iskola feladata egy ilyen környezetben arról is szól, hogy a szülőket is hozzásegítse, hogy felismerjék a digitális írástudatlanság felszámolásának fontosságát – ha már nekik nem adatott meg, hogy a digitális világ vívmányait használva javítsanak életkörülményeiken, legalább a gyermekeik számára próbálják meg biztosítani ennek lehetőségét.

Ugyanakkor fontos hangsúlyt fektetni arra is, hogy a gyerekek, akár a szüleikkel szembeszállva is tanulják meg ezen eszközök és vívmányok használatát, hiszen a saját későbbi életüket könnyítik meg: a közép- és felsőfokú oktatásban már szinte minden házi feladatot és dolgozatot digitális vagy számítógépen elkészített formában kérnek, az álláskeresés során sokkal több lehetőség nyílik meg, ha ahhoz az internetet is igénybe veszik, számos ügyet könnyebb, gyorsabb és sok esetben gazdaságosabb is interneten elintézni.

A digitális írástudatlanok száma talán nem olyan nagyon elrémisztő magyarországi viszonylatban, főleg, ha közülük a fiatalok számát nézzük, azonban a szakadék annál mélyebb, és ma minden iskolának arra kell törekednie, hogy ezt a szakadékot minél ifjabb korban elkezdje felszámolni, így már az informatika oktatásának kezdetén az egyik legfontosabb ezen tudás hasznosságának felismertetése kell, hogy legyen. Hiszen aki lemarad, az kimarad, és ezt egyre kevesebben engedhetik meg maguknak.

Források:

Információs társadalom és intézményfejlesztés 2012. őszi félév

2012. december 4., kedd

A megújulás szükségessége – A digitális esélyegyenlőtlenség felszámolása (információs társadalom és iskola)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése