„Mit tanulunk az online oktatásból” azaz online kurzusok ingyen, a világ leghíresebb egyetemeiről - Tananyagfejlesztés és interaktív tartalomfejlesztés, oktatási tartalom és web 2.0 –

Amiről írni szeretnék nektek az egy számomra teljesen új lehetőség, amiről egy TED-es videó kapcsán szereztem tudomást. A kezdeményezés abszolút szükségszerű és igazából azon vagyok legfőképpen meglepődve, hogy lehet, hogy mindezidáig nem hallottam erről sem tanulmányaim, sem szabadidőm eltöltése (a számítógép előtt) során.

A Coursera egy online szervezet, mely 33 egyetem által szervezett online kurzusok teljesítését teszi lehetővé bárki számára, teljesen ingyenesen. Az egyetemek között szerepel a Princeton és a Stanford University, de az Amerikai Egyesült Államok legnevesebb egyetemein kívül megtalálhatjuk az University of London International Programmes, The Hong Kong University of Science and Technology vagy az University of Toronto kurzusait is.   

Az egyik kezdeményező, Daphne Koller két akadémikus lányaként született, így életét teljesen áthatotta az oktatás, a legjobb egyetemekre járhatott, de pont azért indította útjára a Coursera-t, mert tudja, hogy nem mindenki ilyen szociális és anyagi háttérrel vág bele a tanulásba. Az Egyesült Államokkal kapcsolatban sokszor halljuk, hogy mennyire megemelkedett az egészségügyi ellátás költsége, arról kevesebb szó esik, hogy a felsőoktatás is átlagosan mára kétszer annyiba kerül, 1985 óta 559%-kal drágult. Így hiába hozzáférhető, sokak számára mégsem elérhető a magas színvonalú egyetemi oktatás.

Egy alapító professzor kurzusára, amelyre évente 400-an jelentkeztek a Stanfordi Egyetemen, az online meghirdetése során 100.000 tanuló jelentkezett. Ennek a hallgatói létszámnak az eléréséhez az adott professzornak 250 évig kéne tanítania az egyetem falain belül. Ezt az áttörő eredményt látva gondolkoztak el azon, hogy valóban meg kéne próbálniuk kiterjeszteni ezt a lehetőséget több egyetem kurzusaira, így alakult a Coursera. Így lehetővé válhat, hogy a legjobb egyetemek, legjobb kurzusain vegyenek részt hallgatók a legjobb professzorok előadásain ingyen, a világ bármely pontján. Azt gondolom, így érkeztünk el a felsőoktatásban az információs társadalom nyújtotta lehetőségek teljes körű kihasználására. 

Jelenleg 210 kurzus érhető el a 33 egyetem kínálatából. 2012 februárjától fél év alatt 190 országból 640.000 tanuló csatlakozott a programhoz, másfél millió beiratkozás történt és 15 kurzuson 6 millió tesztet töltöttek ki és nyújtottak be a hallgatók, illetve 14 millió videót játszottak le. Többünkben felmerülhet a kérdés, mégis mitől más ez a lehetőség, mint a már eddig is elérhető online kurzusokon való részvétel? Nos, a Coursera alapítója szerint abban különbözik, hogy ezek a tanfolyamok a valódi egyetemi kurzushallgatás érzetét keltik. 

A kurzusok egy adott napon kezdődnek és a hallgatók heti rendszerességgel nézik a videókat, készítenek beadandó házi dolgozatokat valódi jegyekért, valódi határidőkkel. A kurzusok végén a diákok oklevelet kapnak, melyet munkáltatóik elfogadhatnak, illetve az egyetemek, ahova esetlegesen járnak, beszámíthatják őket valódi kreditekért. Így valóban megtérül a ráfordított idő és energia. Ez bennem további kérdéseket vet fel, mi szerint a valóságban működik-e, például Magyarországon? Mi történne, ha például és az ELTE neveléstudományi mesterszakára besétálnék egy e-learning and digital culture (e-learning és digitális cultura) kurzuson szerzett oklevéllel az University of Edinburgh pecsétjével és megpróbálnám elfogadtatni, akár szabadon választható kreditekért a tanszéken? Mivel ez addig úgysem derül ki, amíg meg nem próbálom, gondoltam regisztrálok, és ha időm engedi, elvégzek egy ilyen online kurzust és nagyon kíváncsian várom az eredményt. Hiszen ugye az elfogadtatás jelentené a valódi áttörést a már eddigi online lehetőségek és e között.  

Legnagyobb előnyeiként még személyre szabhatóságát tekintik alkotói, miszerint elszakadhatunk a hagyományos hosszú egyetemi előadásoktól, a tanulók ugrathatják azokat a részeket a tananyagban, amelyeket már korábbi tanulmányaik alatt elsajátítottak, illetve elmélyedhetnek olyan speciális részterületeken, amire mondjuk, egy valódi egyetemi kurzus során nem lenne idő, lehetőség és az adott hallgatót különösen érdekelné.

Mint köztudott, a passzív videó-nézős tanulás nem feltétlen a legeredményesebb, sokkal praktikusabb és feleleveníthetőbb tudáshoz juthatunk gyakorlás által. Így a tervezők nem csupán videókat kínálnak, hanem speciális videókat, melyek pár percenként megállnak és kérdéseket tesznek fel a tanulóknak. A videó akkor mehet tovább, ha sikeresen megválaszolják az adott kérdést. De hogyan is lehet értékelni több százezer hallgató munkáját? A Coursera alkotói a teknika segítségét hívták ehhez, amellyel mára jól tudnak értékelni feleletválasztós és rövid válaszokat igénylő feladatokat, matematikai levezetéseket és fizikai modelleket. A társadalomtudományok által igényelt feladattípusok, mint az érvelések, esszék javítása komolyabb problémát okoz. Nagy mennyiségű osztályzás esetén kimutatható, hogy az egymás osztályozása egy hatékony stratégia és közel azonos eredményekkel dolgozik, mint amikor tanár javítja a feladatokat. Így ma ezek a tanulók rendelkeznek a világ legnagyobb egymást osztályozó közösséggel, amit valaha létrehoztak, ami azért is fontos, mert a hallgató is a tapasztalataiból tanulhat.

Minden kurzus körül kialakult egy online hallgatói közösség is a közös intellektuális érdeklődési körök mentén. A tanulók fórumokon tehetnek fel kérdéseket és válaszokat egymásnak, és mivel ilyen sokan vannak és a világ minden táján, különböző időzónákban élnek, így a válaszadási idő középértéke 22 perc. Alakultak valódi, fizikailag is egy helyen élő, összejáró tanulócsoportok és olyanok is, melyek online tartják a kapcsolatot különböző nyelvi vagy kulturális jellemzők mentén szerveződve.

Az egyik legnagyobb lehetőség a Coursera-val kapcsolatban, hogy lehetőségünk van új módon vizsgálni és megérteni az emberi tanulás folyamatait.  Minden egyes „klik” egy adat, mint ahogy a házi feladatok, a több tízezer tanuló fórumhozzászólásai is. Így Daphne Koller szerint a hipotézis vezérelte emberi tanulás kutatásoktól áttérhetünk az adat központú kutatásokra. Vizsgálhatjuk és értékelhetjük a tanulási stratégiákat. Egy másik óriási előnye a platformnak, hogy a számítógép nem fárad el, ha esetleg többször kell ugyan azt a videót lejátszania, tehát a diák valóban tud a saját tempójában, megértése szerint, személyre szabva haladni. És ha bár társadalom nem engedheti meg magának, hogy minden hallgatónak egyéni oktatót biztosítson, egy számítógépet, vagy egy okostelefont ellenben lehetséges biztosítani számukra.

Végül a magas szintű ingyenes egyetemi oktatás három következményére hívnám még fel figyelmeteket. Először is, végre az oktatás alapvető emberi joggá válhatna. Másodszor valóban lehetővé válna az élethosszig tartó tanulás Harmadszor pedig innovációs lehetőségeket is bőven rejt magában ez a törekvés, hiszen ki tudja, hogy ilyen oktatáshoz jutva hány szunnyadó tehetség kapna lehetőséget új ötletek megvalósítására, olyanok, akik amúgy sosem tehetnék meg, hogy egyetemi oktatásban vegyenek részt.

https://www.coursera.org/

http://www.ted.com/speakers/daphne_koller.html

http://en.wikipedia.org/wiki/Coursera

http://www.ted.com/talks/daphne_koller_what_we_re_learning_from_online_education.html