Az információs társadalom eszközrendszere témakörében készült online kiselőadásom az alábbi linken érhető el:

http://www.slideshare.net/Zoffia/informcis-trsadalom-s-intzmnyfejleszts-15962252


Az információs társadalom és az iskola témakörében készült prezentációm pedig az alábbi linken érhető el:

http://prezi.com/fxiue8i8v3a-/present/?auth_key=63bvf9v&follow=swfqhcx7cnwc&kw=present-fxiue8i8v3a-&rc=ref-13851473

„Mit tanulunk az online oktatásból” azaz online kurzusok ingyen, a világ leghíresebb egyetemeiről - Tananyagfejlesztés és interaktív tartalomfejlesztés, oktatási tartalom és web 2.0 –

Amiről írni szeretnék nektek az egy számomra teljesen új lehetőség, amiről egy TED-es videó kapcsán szereztem tudomást. A kezdeményezés abszolút szükségszerű és igazából azon vagyok legfőképpen meglepődve, hogy lehet, hogy mindezidáig nem hallottam erről sem tanulmányaim, sem szabadidőm eltöltése (a számítógép előtt) során.

A Coursera egy online szervezet, mely 33 egyetem által szervezett online kurzusok teljesítését teszi lehetővé bárki számára, teljesen ingyenesen. Az egyetemek között szerepel a Princeton és a Stanford University, de az Amerikai Egyesült Államok legnevesebb egyetemein kívül megtalálhatjuk az University of London International Programmes, The Hong Kong University of Science and Technology vagy az University of Toronto kurzusait is.   

Az egyik kezdeményező, Daphne Koller két akadémikus lányaként született, így életét teljesen áthatotta az oktatás, a legjobb egyetemekre járhatott, de pont azért indította útjára a Coursera-t, mert tudja, hogy nem mindenki ilyen szociális és anyagi háttérrel vág bele a tanulásba. Az Egyesült Államokkal kapcsolatban sokszor halljuk, hogy mennyire megemelkedett az egészségügyi ellátás költsége, arról kevesebb szó esik, hogy a felsőoktatás is átlagosan mára kétszer annyiba kerül, 1985 óta 559%-kal drágult. Így hiába hozzáférhető, sokak számára mégsem elérhető a magas színvonalú egyetemi oktatás.

Egy alapító professzor kurzusára, amelyre évente 400-an jelentkeztek a Stanfordi Egyetemen, az online meghirdetése során 100.000 tanuló jelentkezett. Ennek a hallgatói létszámnak az eléréséhez az adott professzornak 250 évig kéne tanítania az egyetem falain belül. Ezt az áttörő eredményt látva gondolkoztak el azon, hogy valóban meg kéne próbálniuk kiterjeszteni ezt a lehetőséget több egyetem kurzusaira, így alakult a Coursera. Így lehetővé válhat, hogy a legjobb egyetemek, legjobb kurzusain vegyenek részt hallgatók a legjobb professzorok előadásain ingyen, a világ bármely pontján. Azt gondolom, így érkeztünk el a felsőoktatásban az információs társadalom nyújtotta lehetőségek teljes körű kihasználására. 

Jelenleg 210 kurzus érhető el a 33 egyetem kínálatából. 2012 februárjától fél év alatt 190 országból 640.000 tanuló csatlakozott a programhoz, másfél millió beiratkozás történt és 15 kurzuson 6 millió tesztet töltöttek ki és nyújtottak be a hallgatók, illetve 14 millió videót játszottak le. Többünkben felmerülhet a kérdés, mégis mitől más ez a lehetőség, mint a már eddig is elérhető online kurzusokon való részvétel? Nos, a Coursera alapítója szerint abban különbözik, hogy ezek a tanfolyamok a valódi egyetemi kurzushallgatás érzetét keltik. 

A kurzusok egy adott napon kezdődnek és a hallgatók heti rendszerességgel nézik a videókat, készítenek beadandó házi dolgozatokat valódi jegyekért, valódi határidőkkel. A kurzusok végén a diákok oklevelet kapnak, melyet munkáltatóik elfogadhatnak, illetve az egyetemek, ahova esetlegesen járnak, beszámíthatják őket valódi kreditekért. Így valóban megtérül a ráfordított idő és energia. Ez bennem további kérdéseket vet fel, mi szerint a valóságban működik-e, például Magyarországon? Mi történne, ha például és az ELTE neveléstudományi mesterszakára besétálnék egy e-learning and digital culture (e-learning és digitális cultura) kurzuson szerzett oklevéllel az University of Edinburgh pecsétjével és megpróbálnám elfogadtatni, akár szabadon választható kreditekért a tanszéken? Mivel ez addig úgysem derül ki, amíg meg nem próbálom, gondoltam regisztrálok, és ha időm engedi, elvégzek egy ilyen online kurzust és nagyon kíváncsian várom az eredményt. Hiszen ugye az elfogadtatás jelentené a valódi áttörést a már eddigi online lehetőségek és e között.  

Legnagyobb előnyeiként még személyre szabhatóságát tekintik alkotói, miszerint elszakadhatunk a hagyományos hosszú egyetemi előadásoktól, a tanulók ugrathatják azokat a részeket a tananyagban, amelyeket már korábbi tanulmányaik alatt elsajátítottak, illetve elmélyedhetnek olyan speciális részterületeken, amire mondjuk, egy valódi egyetemi kurzus során nem lenne idő, lehetőség és az adott hallgatót különösen érdekelné.

Mint köztudott, a passzív videó-nézős tanulás nem feltétlen a legeredményesebb, sokkal praktikusabb és feleleveníthetőbb tudáshoz juthatunk gyakorlás által. Így a tervezők nem csupán videókat kínálnak, hanem speciális videókat, melyek pár percenként megállnak és kérdéseket tesznek fel a tanulóknak. A videó akkor mehet tovább, ha sikeresen megválaszolják az adott kérdést. De hogyan is lehet értékelni több százezer hallgató munkáját? A Coursera alkotói a teknika segítségét hívták ehhez, amellyel mára jól tudnak értékelni feleletválasztós és rövid válaszokat igénylő feladatokat, matematikai levezetéseket és fizikai modelleket. A társadalomtudományok által igényelt feladattípusok, mint az érvelések, esszék javítása komolyabb problémát okoz. Nagy mennyiségű osztályzás esetén kimutatható, hogy az egymás osztályozása egy hatékony stratégia és közel azonos eredményekkel dolgozik, mint amikor tanár javítja a feladatokat. Így ma ezek a tanulók rendelkeznek a világ legnagyobb egymást osztályozó közösséggel, amit valaha létrehoztak, ami azért is fontos, mert a hallgató is a tapasztalataiból tanulhat.

Minden kurzus körül kialakult egy online hallgatói közösség is a közös intellektuális érdeklődési körök mentén. A tanulók fórumokon tehetnek fel kérdéseket és válaszokat egymásnak, és mivel ilyen sokan vannak és a világ minden táján, különböző időzónákban élnek, így a válaszadási idő középértéke 22 perc. Alakultak valódi, fizikailag is egy helyen élő, összejáró tanulócsoportok és olyanok is, melyek online tartják a kapcsolatot különböző nyelvi vagy kulturális jellemzők mentén szerveződve.

Az egyik legnagyobb lehetőség a Coursera-val kapcsolatban, hogy lehetőségünk van új módon vizsgálni és megérteni az emberi tanulás folyamatait.  Minden egyes „klik” egy adat, mint ahogy a házi feladatok, a több tízezer tanuló fórumhozzászólásai is. Így Daphne Koller szerint a hipotézis vezérelte emberi tanulás kutatásoktól áttérhetünk az adat központú kutatásokra. Vizsgálhatjuk és értékelhetjük a tanulási stratégiákat. Egy másik óriási előnye a platformnak, hogy a számítógép nem fárad el, ha esetleg többször kell ugyan azt a videót lejátszania, tehát a diák valóban tud a saját tempójában, megértése szerint, személyre szabva haladni. És ha bár társadalom nem engedheti meg magának, hogy minden hallgatónak egyéni oktatót biztosítson, egy számítógépet, vagy egy okostelefont ellenben lehetséges biztosítani számukra.

Végül a magas szintű ingyenes egyetemi oktatás három következményére hívnám még fel figyelmeteket. Először is, végre az oktatás alapvető emberi joggá válhatna. Másodszor valóban lehetővé válna az élethosszig tartó tanulás Harmadszor pedig innovációs lehetőségeket is bőven rejt magában ez a törekvés, hiszen ki tudja, hogy ilyen oktatáshoz jutva hány szunnyadó tehetség kapna lehetőséget új ötletek megvalósítására, olyanok, akik amúgy sosem tehetnék meg, hogy egyetemi oktatásban vegyenek részt.

https://www.coursera.org/

http://www.ted.com/speakers/daphne_koller.html

http://en.wikipedia.org/wiki/Coursera

http://www.ted.com/talks/daphne_koller_what_we_re_learning_from_online_education.html

Az információs társadalom eszközrendszere

The National Academies Press

Information Technology Based Educational Materials:

Workshop Report with Recommendations¹

During times of immense changing in the economy, society and therefore education new ideas, new ways of thinking are necessary to be considered. Though the workshop I wish to write about was held in 2002 its message is still (even more) important now. Governments are forced to balance their budgets and unfortunately education seems not to be the most important field.

The recommendations which were stated then (besides with other policy papers and researches) can be used for other communities as well. Therefore resources (time, human-resource, money) can be saved. We should not forget the fact that some recommendations valid for one situation may not be suitable for an other community. In this respect these recommendations were developed in a totally different social and economical environment. I will try to find the still-valid lines and make them to be accurate for the present Hungarian educational environment.

Before I start the analysis of the main document I would like to emphasise that the EU defines the digital competence as one of the 8 key-competence which the lifelong learning, knowledge-based society is based on². Therefore we cannot afford to ignore these policy recommendations.

In this term it will be interesting to see if these recommendations are overlapping each other or direct to two different directions.

One of the first sentences grabbed my attention. They examined the situation of the STEM education and found that instead of overall changing separated “islands” evolved. This might be true for Hungary today (some schools, or rather teachers are keen on using IT tools in their methodology, though the rest seems to use the old methods, materials, and there is rarely cooperation between teachers and IT-teachers, schools, institutions).

Recommendation 1. A precursor committee should be appointed in order to coordinate national programmes and this organisation should develop a national strategy to achieve the IT-based educational aims. A body appointed by this organisation should have a long-term oversight in order to coordinate future activities and initiations. In the present quickly changing legal background of the Hungarian educational system it seems (personally for me) impossible to sign a body which is politically independent, and works alongside long-term policies. Though I think if there were a body like this it could coordinate the new policies to be harmonised with long-term aims, national, international (e.g. OECD) and EU recommendations. As well as it could serve as a coordinator between different involved organisations, bodies and boards.

Recommendation 2. It refers to the continuity of the first workshop. This could be the task of the precursor organisation. This should not be aimed to verify the ongoing activities rather to evaluate and assess the activities. The keywords for the workshop are the following: interoperability, sustainability and wide dissemination. Hungary has many thing to do in this field. There are few initiations to introduce IT-tools into everyday education and they are often separated. Of course many teachers and headmasters are constantly working to change this, and the effects of their efforts could be multiplied by connecting them.

Recommendation 3.

It goes in details about the task of the precursor committee. (As the system of the financial support is totally different in Hungary therefore it would be necessary to identify methods based on the local legal background.)

Recommendation 4. It involves a very important aspect, namely the copyright issue. As Creative Commons are working in Hungary so all initiatives could be build on CC framework. This might raise some resistance as we are tend to insist to our rights (as well this can negatively influence the sustainability of the whole initiation but with proper project development we can avoid negative trends in financing).

Recommendation 5. We all know that pilot projects are important. Here they recommend a national laboratory to be established. Not for the whole project but to pilot test for the IT-tools, resources and practices. This would represent the proper scientific background for the tools.

(In Hungary where the connection between labour market and education is emerging it could be proper tool for the representatives to meet their expectations, needs and possibilities. This could make co-financing – sustainability- possible. This is a difficult and sensitive topic to be discussed and I may not be the proper person to evaluate this, though it seems to be a good idea for me – and the EU also recommends these kinds of cooperation)

Recommendation 6. Not only present aims are important but the assessment and evaluation of the implementation as well. Therefore it suggests that a targeted research agenda should be established for the development of social, educational, and economic models for improved STEM learning in an IT-enabled context.

Though the researches in this field are not very common in Hungary cooperation and international best-practice workshops could help us.

The EU does not recommend institutional structures for reaching the aims. Therefore we only could compare the aims (improve IT tools in education, and not only in education. In many of the 7 flagship initiation IT has a central role). For Hungary most of these would be new, and hard to adapt to the Hungarian possibilities but I think we can grab the good points and turn them to our development. These recommendations are made for STEM education and teaching, though think all subjects can find positive directions in it.

I liked this document because it had clear aims, and considered several aspects. It is not about one single project but rather a programme framework where good projects can be developed. Therefore it seems to be flexible to react on economical changes. This framework might be good to connect people who are committed in the development of education.

We still should not forget the innovative aspect as the EU expects as adults the young generation has to work more, better and longer. Reaching this enhancement in productivity (while keeping in mind environmental, energy-efficiency, energy- conscious behaviour) we have to see that (IT) innovations have significant role in this aspect and teaching has a primary role in preparing the next generation for the next era's challenges.

Abbreviations:

EU: European Union

IT: I used it for Information and Communication Technology

STEM: Science, Technology, Engineering, and Mathematics

1http://www.nap.edu/catalog/10768.html

2RECOMMENDATION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL of 18 December 2006 on key competences for lifelong learning (2006/962/EC)

Digitális társadalom állampolgárság

Örömmel tudatom, hogy elkészültem a kiselőadással.
Szomorúságom, hogy amint átléptem a desktop presenter alkalmazásra a hangot nem vette fel a program.
Sajnos erre már csak akkor jöttem rá, amikor vége lett.
De azért íme a link:
http://www.ustream.tv/user/Olaleave


Valamint a kiselőadás ppt formátumban letölthető innen.

Oktatás-informatikai fejlesztések (prezentáció)

Beágyazva láthatjátok a Sulinet Digitális Tudásbázisról készített prezentációmat.
Nagyon meglepődtem az oldal láttán, mert még régebben próbáltam használni, de akkor nem nyerte el a tetszésemet. Rengeteg újítás történt azóta, a forma is átalakult. Nekem nagyon tetszett, hogy lehet csoportokat létrehozni, tartalmat megosztani (ennek közös szerkesztését nem tudtam kipróbálni, de ha valakinek van kedve jelezze).

Jelen előadásban az információs társadalom eszközeit szeretném bemutatni kissé sajátos oldalról. Nem a klasszikus értelemben vett felsorolás és bemutatás lesz az előadásban, sokkal inkább a saját tapasztalataimat és gondolataimat szeretném megosztani veletek!

Az informacios tarsadalom eszkozrendszere from reveszlaszlo

„We don’t need (no) education”… - Információs társadalom és az iskola

… legalábbis úgy tűnik, teljes átalakításra, újjáépítésre van szükség. Miért?

Azért, mert a jelenlegi iskolamodell és a jelenlegi módszerek (frontális oktatás, egységes, merev tantervek, átjárhatatlanság, átláthatatlanság, nagy létszám), a 20. századi modern iparosodott társadalomban szükséges tudást, és képességeket nyújtják a 21. századi, információs társadalomban élő diákságnak. Az oktatás intézményesítésével, és kötelezővé tételével az iskolának hirtelen rengeteg funkcióval és feladattal kellett szembenéznie. „ Az iskolarendszer multifunkcionálissá vált, és sokféle feladat hárult rá a gyermekmegőrzéstől és ellátástól kezdve az esélyegyenlőség, a mobilitás biztosításáig, a tudásátadástól az erkölcsi nevelésig, az általános műveltség átadásától kezdve a munkaerő-piaci igények kielégítéséig.”[1] Nem véletlenül lett az iskola a második szocializációs színtér, és nem véletlenül roskad össze a sok feladat, és a még több felelősség alatt. 

      Erre a válságra próbáltak meg megoldást keresni az 1960-as években a különböző reformpedagógiai irányzatok alapítói. A jól ismert irányzatok mellett azonban megjelent az nevelés és az oktatás újratársadalmasítását, és az társadalom iskolátlanítását hangsúlyozó szemlélet is, ami tehát egy iskola nélküli társadalmat képzel el. Ez azonban nem jelenti az oktatás nélküli társadalmat, hiszen nem volt soha egyértelmű, hogy tanulás csak az iskolában történhet, sőt! A hatékony tanulás valószínűleg nem az osztálytermi 45 percekben megy végbe. 

Ennek a szemléletnek a képviselője Ivan Illich[2], aki 1971-ben „A társadalom iskolátlanítása” című könyvében fejti ki nézeteit, melyet az interneten megtalálhatunk.[3] „Az iskolát olyan intézményként definiálja, amely formális szabályaival, hierarchikus felépítésével és uniformizáló hatásával csupán a kreativitás kiölésére és a tanulási kedv elvételére alkalmas.” [4] 

A tanulás Illich nézetei szerint a szubjektív tevékenység, amit  a tanterv merev elvárásai korlátoznak. Illich tehát amellett érvel, hogy töröljük el a kötelező formális iskolarendszert, és helyette alakítsuk ki az önnevelés és önképzés egyéni, és együttes formáit. Ezt egy önkéntesen szerveződő ismerethálózatokban képzeli el, amiben a különböző célzattal közösségek szerveződnek. Ezt a hálózatot „lehetőséghálónak” nevezi, hogy elhatárolódjon a hálózat fogalom oly sok különböző területen használt fogalmától. A gyakorlatban ezt tanulási adatbázis létrehozásával, egyéni képesség-portfóliók közzétételével, kortárscsoportok tapasztalatcserélő hálózatával, és az intézmények közötti együttműködéssel gondolta megvalósíthatnak. Mindezt 1971-ben fogalmazta meg könyvében, amikor még nem volt jelen az emberek életében az elméletet megtámogató technikai háttér, hiszen az legelső személyi számítógép[5], a Commodor csak 10 évvel később, 1981-ben terjedt el, a World Wide Web[6] pedig az 1990-es években indult világkörüli útjára.

Ami 10 éve elképzelhetetlen utópiának tűnt, az hirtelen megvalósíthatóvá vált, és most, 2013 hajnalán a Web 2.0 kiterjedt használatával és egy új tanuláselméleti paradigmával, a hálózati tanulással megvalósulni látszik. A hálózati tanulás, más néven konnektivizmus a tanulást egy olyan folyamatnak tekinti, amely során az információcsere hálózatba szervezett elektronikus eszközökkel történik. Nem tudásátadásról, hanem közös tudásalkotásról van szó, ahol a tanár-diák szerepek feloldódnak a kölcsönös tanulásban. Ez a tanulásszervezés forradalmát jelenti. Hasonlítsuk most össze a két tanulásszervezési – a központosított, frontális, és a konnektivista – módszert.  A központosított hálózat, mely a Web 1.0-ra volt jellemző, úgy működik, mint a frontális tanulás. Az osztályteremben, a tanulók a tanár szavaira figyelnek, a tanár és a diákok között erős kapcsolat van, a diákok azonban kevésbé működnek együtt. A web 2.0, és a konnektivizmus világa inkább tanulók (és azok elektronikus eszközök) közötti sok gyenge kapcsolaton alapul, mint a néhány erős, és kevés gyenge kapcsolattal ellátott hálózat. A központosított hálózatban az ismeretátadás felülről lefelé egyirányúan történik, a gyenge kapcsolatokra építő hálózatokban azonban horizontálisan, kölcsönösen a tagok között történik az információáramlás, létrehozva ezzel egy közös, sokoldalú tudást.[7]

forrás: http://www.oktatas-informatika.hu/2012/07/turcsanyi-szabo-marta-fenntarthato-innovacio-a-tanarkepzesben-az-elmelettol-a-gyakorlatig/

Ehhez természetesen megfelelő kompetenciák szükségesek, az innovatív, kreatív gondolkodástól kezdve az együttműködésen és az információmenedzsmenten át a tudatos digitális állampolgárságig. Ha ezek az alapok megvannak, a lehetőségek tárháza tulajdonképpen végtelen. Ez a tanulási forma az információszerzésen alapszik, melynek módszere a felfedezés. A tanár csupán ezt koordinálja, facilitálja ezt a felfedezést. És melyik gyermek ne szeretne felfedezni? Sőt, melyik felnőtt ne szeretne felfedezni? Jelenleg az élethosszig tartó tanulás jegyében az önképzés, az autodidakta módon való tanulás egyre fontosabbá válik. Azonban az erre vonatkozó motivációt már gyermekkorban ki kell alakítani, hogy a gyermek felnőtt korában is akarjon, és tudjon új és új felfedezéseket tenni.

Természetesen szükség van az alap kultúrtechnikák átadására, a szocializációra, melyre jelenleg az iskola falai között van lehetőség. De úgy, hogy a gyerekek természetes tudásvágyát, és motivációját megőrizzük. Erre pedig rendkívül jó lehetőség az IKT eszközök használata már óvodás kortól, hiszen kilépve a falak közül, az IKT mindenhol körülveszik őket. Az iskola falaink pedig egyre vékonyíthatunk, és a gyerekek iskolai előre menetelével párhuzamosan ezeket a falaka lebonthatjuk, egyre inkább bevonva őket a közös tudás létrehozásába az információkereséstől egészen az információ újrakonstruálást lehetővé tevő web 2.0-es alkalmazásokig.

Visszatérve Ivan Illich utópiájára, a társadalmat nem kell, és nem is lehet iskolátlanítani. Lehet, és kell is azonban az iskolát társadalmasítani. A régen bevált módszereket egyre újabbakra cserélni, a társadalom változásaival párhuzamosan. Hiszen az iskolának a jelenre és a jövőre kell felkészítenie a jövő nemzedékeit, ezt pedig nem lehet a múltbeli szemlélet módszereivel.

---

[1] Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban – Az eLearning 2.0 és a konnektivizmus. In.: Pintér Róbert (szerk.) Információs társadalom Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007,  pg.201

[2]Ivan Illich élete és munkássága http://en.wikipedia.org/wiki/Ivan_Illich

[3] Ivan Illich: Deschooling society http://www.davidtinapple.com/illich/1970_deschooling.html 2012. 10.14.

[4] Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban – Az eLearning 2.0 és a konnektivizmus. In.: Pintér Róbert (szerk.) Információs társadalom Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007, pg.202

[5]Sezmélyi számytógép http://hu.wikipedia.org/wiki/A_sz%C3%A1m%C3%ADt%C3%B3g%C3%A9p_t%C3%B6rt%C3%A9nete

[6] Az internet története: http://www.inf.unideb.hu/~bodai/internet/internet_tortenete.html

[7] Ollé János: A hálózatelmélet oktatási alkalmazása.http://www.slideshare.net/ollejanos/a-hlzatelmlet-oktatsi-alkalmazsa-a-konnektivista-oktatsmdszertan-lehetsgei-s-korltai#btnNext